13 éves voltam, amikor először értettem meg, hogy anyámnak komoly problémája van az alkohollal. A teljes tinikorom arról szólt, hogy takarítottam utána a romokat, és folyton kínos helyzetbe kerültünk. Rengeteg sírás, verbális bántalmazás és értelmezhetetlenül változó helyzetek sora nyomasztott engem és persze a többi családtagot is. Dühös voltam, csalódott és féltem. A legrosszabb élményem az volt, amikor telefonon arról kért tanácsot tőlem, hogy milyen gyógyszereket vegyen be ahhoz, hogy öngyilkos lehessen, majd a zárt osztályon a szemem láttára fogták le és rugdosódva, a pulcsimba kapaszkodva könyörgött, hogy ne zárják be. A mai napig előttem van ez a kép, pedig már 15 éve történt.

A hibáztatás nem segített, csak még mélyebbre lökte anyut, és tágította közöttünk a szakadékot. A felelősség elhárítása, és az az álláspont, hogy nekem elegem van ebből, és inkább nem érdekel, hogy mi lesz vele azért sem segített, mert nekem ez nem volt jó érzés. Sirattam az elvesztett gyerekkoromat, nehezteltem a nehéz helyzetek miatt, de közben vergődtem, mint egy láncra vert kutya amiatt, hogy nem tudok segíteni. Mi segített tehát?

Akkor lettem jobban, amikor rájöttem, hogy nem azért történik ez, mert anyu rossz ember, hanem azért, mert nem tudja megemészteni azokat az eseményeket az életében, amelyek vele történtek. Rájöttem, hogy valójában kétségbeesetten menekül a valóság elől azért, mert nem hisz önmagában, nem hiszi magáról, hogy ő jó anya, nem hiszi el, hogy őt lehet szeretni, nem látja, hogy mikor tesz valamit jól és mikor nem, és nem érti, hogyan tudna kontrollt gyakorolni az élete felett. Nem csupán arra gondolok itt, hogy az alkohol fogyasztását nem tudja kontrollálni, hanem az élete működését. Azt, hogy mikor és hogyan végzi el a feladatait, hogy kivel és hogyan beszél, hogy az őt érő kritizáló hangokat hogyan engedje el a füle mellett, hogy a hatalmas zajból hogyan hallja meg azt, hogy igenis vannak emberek, akik szeretik őt, és vannak tettei, amiért felnézünk rá. Röviden összefoglalva az önbizalma a béka feneke alatt volt, és teljes mértékben elveszítette a hitét abban, hogy ő tud „jól” működni. 

Amikor rájöttem erre, akkor értettem meg, hogy azért utasított el minden segítő szándékú okoskodást az alkoholizálás felhagyásáról, mert a gyökérproblémáját nem kezelte senki. Márpedig ő az alkoholt arra használta, hogy elmeneküljön abból a kínzó és fájdalmas valóságból, ami benne felépült. Ezt a valóságot kellett megváltoztatnunk közösen. 

Igenis vannak jó módszerek és szakemberek, akik segíthetnek, nem is hinni kell ebben, hanem észrevenni, hogy kihez fordulhatsz! Nemrég belefutottam a neten egy igen szimpatikus cikkbe, amely végre jól megfogta a probléma lényegét, és a szerző szakemberként segít is mind a függőknek, mind a családtagoknak. Csak ajánlani tudom mindenkinek az Alkoholista a családban: 7 lépés a megoldás felé című cikket és a benne rejlő programot.

Manapság a leggyakoribb függőség az alkoholizmus, minden ismerősömnek vagy van alkoholista rokona vagy ismer valakit, akinek alkoholista az anyja, az apja vagy valaki közeli hozzátartozója. Az én édesanyám közel 25 évig küzdött ezzel a problémával. Sokáig tartott, amíg közösen felismertük a jelenséget, és megtaláltuk a kivezető utat. Sokszor elveszítettem a hitemet, és volt, amikor feladtam, de amikor rájöttem, hogy milyen nehéz neki, valójában az segített.

Én nagyon szeretem édesanyámat, és végre felnőtt fejjel beláttam, hogy mennyire könnyen el lehet csúszni az életben az önismeret sikamlós talaján, és milyen hamar el lehet veszni a teljesítményünket értékelő világ labirintusában. Már én is anya vagyok, és azt is látom, hogy nem könnyű és nem evidens, hogy hogyan neveljük harmonikusan a gyermekeket, hogy hogyan őrizzük meg a saját jó lelkiállapotunkat ahhoz, hogy ne a saját frusztrációink miatt legyünk türelmetlenek vagy figyelmetlenek a gyermekünkkel. 

A megbocsátással kezdődött minden

A megbocsátással kezdődött el az a folyamat, hogy düh nélkül tudtam ránézni anyu állapotára, és látni, hogy mennyire elesett. Ezután képes voltam értékelni a sok jót, amit értem tett. Azok a helyzetek, amikor részegen rosszul bánt velem, nem tűntek el az emlékezetemből, de fel tudtam ismerni, hogy miért tette, hogy mi zajlott benne, és ami ennél is fontosabb, hogy nem rám volt valójában mérges, hanem önmagával volt problémája. Ezért azok a verbális bántalmazások, amelyek sebet hagytak bennem és rombolták a saját önértékelésemet, foszladozni kezdtek. 

El tudtam mondani neki, hogy miért szeretem őt

Miután tisztult a kép, őszintén ki tudtam fejezni anya számára, hogy melyek azok a tulajdonságai, amelyeket nagyon szeretek benne, és amelyek miatt felnézek rá. Ez elkezdett neki önbizalmat adni, és remény gyúlt benne, hogy tud ő másképpen is élni. Meg tudtam neki mutatni, hogy van helye a családunkban, és bizalmat is tudok adni neki, ami nagyon fontos a függő emberek számára. Fokozatosan haladtunk az úton, és teljesen őszintén. Nem félt már tőlem, nem szorongott a reakcióimtól egy idő után, mert következetesen jeleztem felé, hogy mi az, ami nekem jó, és mi az, ami nem. Ez a következetes feedback segített neki újraépíteni az értékrendjét. 

Bátorság kellett a terápiához és értelem

Miután elkezdett kialakulni anyuban a megerősítés, hogy ő képes másképpen élni, és van olyan, aki szereti őt így is, de amikor józan, akkor még jobban érezzük magunkat együtt, megszületett a szándék benne arra, hogy szakemberhez forduljon. A szakember mellett nagyon fontos volt a családi támogatás. Az én példám miatt több családtagunk is elkezdett közeledni anyu felé, és így egyre nőtt a megerősítés, hogy van kiút a pokolból.

Nem mindegy, hogy kihez fordulsz

Sok szakembernél voltunk, aki nem segített, ezért megfontolandó, hogy kit választasz! Leginkább onnan ismered fel a valódi segítséget, hogy nem megváltoztatni akar, hanem látja a te valóságodat, és arra őszintén tud reagálni. Nem várja el tőled, hogy azonnal lecsökkentsd a rossz szokásodat, hanem értelmet ad a tanácsainak és személyre szabja azokat. Emiatt is figyeltem fel Verdes Tamás programjára, amely online is elérhető, ezért azoknak is tud segíteni, akik még nem gyűjtöttek elég bátorságot ahhoz, hogy személyesen menjenek el egy szakemberhez.

A gyerekek nagyon nehéz helyzetben vannak

Egy gyermek akár kiskorú, akár már tini éveiben jár, komoly lelki és fizikális veszélyben van egy alkoholista szülő társaságában. Bár minden alkoholistának jár az esély, hogy segítsük a kigyógyulást, előfordulhat, hogy a gyermekeket meg kell védeni a traumatikus helyzetektől vagy a bántalmazástól. Minden szülőt szívből kérek, ha megjelenik az alkoholizmus a családban, hogy mérlegelje ezt, és tegye meg a szükséges lépéseket, hogy gyermekét megvédje akár a párkapcsolat bontása révén, ha ennyire súlyos a helyzet. Később még lehet esély arra, hogy újra összefonódjon a család, de valójában még az alkoholista embert is meg kell védeni attól, hogy olyat tegyen, amit nagyon megbánna, és a traumákat a gyerekekből kikezelni nagyon nehéz. 

Az én történetem sikerrel zárult, de nekem is sok terápiára volt szükségem, hogy ennyire jól legyek. Remélem, hogy segítettem azzal, hogy megosztottam veletek a történetemet. 

Fotó: Canva
Szponzorált cikk (x)