A nő a harmadik trimeszterben járt, amikor elkapta az influenzát, és a szövődmények miatt hamarosan életveszélyes állapotba került. Mivel az állapota egyre rosszabbra fordult, orvosilag előidézett kómába került, és közben sürgősségi császármetszésen esett át. Amikor később magához tért, fogalma sem volt róla, hol van, és mi történt a kisbabájával - írja a twice.hu.

Az orvosok 20 napon át küzdöttek Tess életéért, akinek leállt a tüdeje, és különböző más fertőzések is legyengítették. Több kísérletet is tettek, hogy le tudják őt kapcsolni a gépekről, de valahányszor megpróbálták, kudarcot vallottak, és a helyzet kilátástalannak tűnt.

Amikor később megpróbált visszaemlékezni azokra a napokra, az édesanya így fogalmazott: „Kómában lenni, különösen a baba születése után, rendkívül nehéz. Ráadásul újra és újra intubáltak és extubáltak. Az elmém a gyógyszerek hatása alatt azért küzdött, hogy asszociációkat alkosson azzal kapcsolatban, ami fizikailag történik körülöttem."

Végül hetekig tartó félelem és bizonytalanság után Tess magához tért. Elveszett volt, félt, és nem tudta, mi történt vele. Amikor először kitapintotta a hasát, azt hitte, még mindig terhes, egy ápolónő azonban közölte vele, hogy a kisbabája 15 nappal korábban megszületett.

A nő először megijedt, mert azt hitte, a kisfia talán meghalt, vagy elvették tőle, de hamarosan megnyugodott, amikor megértette, hogy a baba jól van.

2019. március 28-án ölelhette magához először a kisfiát, Tommyt, miután 20 napig feküdt kómában, és a pillanat annyira nagy hatással volt rá, hogy sírva fakadt, miközben próbálta feldolgozni a történteket.

Ugyanakkor a fiával való első találkozás hatalmas erőt adott az édesanyának, és azt mondta, egyenesen spirituális élmény volt, ami képessé tette arra, hogy szembenézzen a további kihívásokkal.

„Nekem ott kellett maradnom a kórházi ágyamban, miközben a családom hazamehetett a kisbabámmal. A bánat, amit éreztem, leírhatatlan volt. De ahelyett, hogy hagytam volna, hogy elpusztítson, katalizátorként használtam. Az én édes kisbabám miatt elhatároztam, hogy a lehető leggyorsabban meggyógyulok. Nem engedem, hogy bármi távol tartson tőle” – mondta a nő.

A következő hat hónapban Tess fáradhatatlanul dolgozott, hogy visszanyerje fizikai erejét. Hihetetlenül gyors ütemben tanult meg újra járni és enni, mert a végcélra összpontosított – arra, hogy újra együtt lehessen a családjával.

Végre hazamehetett, de ezzel még nem volt teljesen vége a megpróbáltatásoknak. Poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedett, és szakértői segítségre volt szüksége, hogy feldolgozza az átélt traumát.

Tess most azért osztja meg a történetét másokkal, hogy inspirációt nyújtson, és megmutassa, mindig van remény, még a legsötétebb, legnehezebb időkben is. „Hosszú, nehéz folyamat volt, de nagyon hálásak vagyunk, hogy a családunk egyben maradt” – mondja az édesanya.

Forrás: twice.hu
Fotó: twice.hu