„Vak vagyok és csodálatos anya – nem az a legnagyobb kihívás, hogy nem látok”

• Szerző: twice.hu

A Londonban élő Dr. Amy Kavanagh látássérült édesanya és aktivista, aki a közösségi médiában osztja meg a tapasztalatait arról, hogy boldogul a mindennapi életben. Bár azt mondja, vak édesanyaként az élete tele van kihívásokkal, a legnagyobb nehézséget nem a fogyatékossága jelenti, hanem az a hátrányos megkülönböztetés, amivel nap, mint nap szembesülnie kell - olvasható a twice.hu oldalán.

A fogyatékkal élő szülőknek gyakran kell megküzdeniük társadalmi előítéletekkel, pedig az, hogy kerekesszékre, esetleg vakvezető kutyára szorulnak, még nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének jó szülők. Egyszerűen csak más kihívásokkal kell szembenézniük - írja a twice.hu.

„Látássérültnek születtem, számomra az a normális, hogy a világot elmosódott foltokban látom” – magyarázza Dr. Amy Kavanagh, aki munkája során különböző szervezeteket segít az akadálymentesítésben, hogy a fogyatékkal élők számára is könnyen hozzáférhetővé váljanak.

„Fogyatékkal élőként még a szupermarketbe tett kiruccanás is katonai precíziós tervezést és gyors gondolkodást igényelhet, ha váratlan akadályokkal szembesülök – ez kiváló képzés volt a szülővé váláshoz” – mondja.

Amy Kavanagh ugyanis egy három és fél hónapos kisfiú büszke édesanyja, és minden nehézség ellenére nagyszerűen boldogul. Ebben természetesen párja és vakvezető kutyája, Ava is nagy segítségére vannak, de Amy arra törekszik, hogy önállóan is minél jobban boldoguljon.

„Kezdettől fogva, már a terhességi tesztem eredményének leolvasása is trükkös volt, egy olyan alkalmazásra kellett hagyatkoznom, ami lefotózta az eredményt és elektronikus hangon felolvasta a szöveget, miszerint terhes vagyok” – magyarázta az édesanya.

Azt is elmondta, hogy nyilvánvalóan szembesült kihívásokkal a fogyatékossága miatt – például meg kellett jelölnie a lázcsillapító injekción a pontos mennyiség helyét, mivel nem tudja leolvasni azt, mielőtt beadná a babának, és cipzáras rugdalózókat vásárolt, mert a gombokkal nehezen boldogult. De minderre van megoldás, és nem is riad vissza ezektől a nehézségektől. Az igazi problémát mások előítéletei jelentik.

„Amikor a Twitteren bejelentettem a terhességemet, több megjegyzést is kaptam, amelyekben azt kérdezték, hogy eshettem egyáltalán teherbe vak emberként” – mesélte Amy.

„Már kétszer is előfordult, hogy az emberek meglepődtek azon, hogy a kisfiam valóban az én gyerekem, akkor is, ha éppen a karomban tartottam, vagy babakocsiban toltam. Azt is megkérdezték tőlem, hogy tudok biztonságosan gondoskodni a kisbabámról, ami elég bántó volt. A válasz egyszerű: használom a többi érzékszervemet. A pelenkák büdösek, a babák pedig nagyon hangosak, és az ölelések ugyanolyan szeretetteljesek, akár lát az ember, akár nem” – magyarázta.

Amy azt is elmondta, hogy vakvezető kutyája, Ava, hatalmas segítséget jelent neki. Gyakran használ babahordozót vagy hevedert, hogy Ava pórázát is tartani tudja, és fél kézzel akár ellenőrizni is tudja az esetleges akadályokat a környezetében. Amikor mégis babakocsit használ, maga mellett vagy mögött húzza a kocsit, hogy ne zavarja Ava látóterét. A vakvezető kutyákat általában nem képzik ki babakocsival való munkára, de Ava nagyszerűen alkalmazkodott ehhez a feladathoz.

Amy szerint a legnagyobb problémát az jelenti a számára, hogy nem mindenhová engedik be szívesen Avával. Annak ellenére, hogy a vakvezető kutyákat tilos kitiltani helyekről, ez mégis gyakran megtörténik.

„Ava az én szemem, és miatta lehetek független szülő. De folyamatosan aggódok amiatt, hogy nem engednek be gyerekfoglalkozásokra vakvezető kutyával” – mondta.

Azt is elmondta, hogy egy alkalommal a védőnő sem volt hajlandó megvizsgálni a kisfiát, mert Avát is magával vitte a megbeszélt időpontra. Miután panaszt tett a közegészségügynél, jobb ellátásban részesül, de már azt is borzalmasnak találja, hogy akár egyszer is meg kellett tapasztalnia ezt a diszkriminációt.

„Igazából nem az a nehézség, amivel szembe kell néznem, hogy nem látok, mert hallom a kisbabám nevetését, érzem, hogy meleg-e, vagy fázik, elénekelhetem neki a kedvenc altatóját, és kivihetem őt a parkba, mint bármelyik másik anyuka. Az igazi probléma az, hogy meg kell küzdeni az emberek előítéleteivel és a társadalom elvárásaival. Minden új szülőnek szüksége van egy kis segítségre! Milyen támogatást kérek én? Csak azt akarom, hogy az emberek felismerjék, hogy léteznek vak anyukák, és fantasztikus munkát tudunk végezni, ha a társadalom egy kicsit elfogadóbb velük szemben” – mondja az édesanya.

Forrás: twice.hu