„Az orvos azt mondta, hogy a magzatburok membránja felszakadt, és máris szivárgott a magzatvíz – technikailag már vajúdtam, a fájdalom, amit tapasztaltam, az összehúzódásoktól volt – és a magzatvíz, amire Iannek szüksége lett volna, lassan elfolyt. Azt mondta, hogy a méhnyak kitágult, és a méhlepény érintkezésbe került a hüvelyi csatornával, ami fertőzést okozott. Egy fertőzés elleni küzdelem küszöbén álltam, és két lehetőségem volt.” – mondta Kristal.

A döntés pedig nem volt könnyű. „Az első lehetőségem az lett volna, hogy felgyorsítjuk a folyamatot, a másik pedig, hogy a testem a maga módján, a maga idejében reagáljon. Összetört a szívem, fájdalmaim voltak, összetört az egész világom. Hogy jutottam a kezdeti izgalomtól odáig, hogy a 21. héten ott feküdtem a kórházban, a hasamban a növekvő babával, és tudtam, hogy nem hagyom el vele a kórházat?” – mondta.

A nő végül a második lehetőséget választotta. „Még mindig összehúzódásokat tapasztaltam, és időben közeledtek egymáshoz, ezért a nővér megkérdezte, akarok-e epidurális érzéstelenítést. Miután ezt megkaptam, jött a katéter. Körülbelül fél órával azután, hogy felhelyezték a katétert, nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, fájdalmaim voltak. Hívtam a nővért, és mondtam neki, hogy vegyék ki a katétert, mert érzem, de ő azt mondta, hogy az lehetetlen, mert epidurális érzéstelenítést kaptam, nem kellene éreznem semmit. Miközben ő és a nőgyógyász megvizsgáltak, elfolyt a magzatvizem. Ekkor veszítettem el teljesen az önuralmamat. Tudtam, hogy ez most tényleg megtörténik, tényleg elveszítem a kisbabámat.” – mesélte Kristal. Ezután egy másik ágyra fektették, hogy megszülje a gyerekét. „Két nyomás után megkérdezték, hogy meg akarom-e fogni…” – magyarázta a nő.

Ami ezután következett, egész életében kísérteni fogja a fiatal édesanyát. A baba olyan kicsi volt, hogy az orvos nem tudta elkapni, és leejtette a földre - írja a twice.hu. 

„Sokkos állapotban voltam, az orvos elejtette Ian-t, és azt mondogatta nekem, hogy minden rendben lesz, hogy jól vagyok, fiatal vagyok, és még sok gyerekem születik. Hogy mondhatja azt nekem, hogy jól vagyok, amikor most veszítettem el a fiamat? Nem tudtam elhinni, hogy ez történt. Édesanyám azt mondta, azt hitte, hogy a szeméttel együtt kidobják Ian-t is, abból, ahogy az orvos bánt vele. Mivel olyan kicsi volt, kicsúszott a kezük közül, és nem tudták elkapni” – mesélte a gyászoló édesanya.

Ian mindössze 283 grammot nyomott, amikor megszületett. Az édesanya egy rövid ideig a karjaiban tarthatta őt. Az orvos később felhívta őt, és bocsánatot kért. „Annyira sajnálom, soha nem gondoltam volna, hogy ez történhet” – mondta.

„Az orvos azt is elmondta nekem, hogy a méhlepényt baktériumok borították, és a testem engem választott a terhesség helyett. Abban a pillanatban egy kis békére leltem, tudva, hogy legalább kaptam egy választ – sok nő él át úgy vetélést, hogy soha nem kap válaszokat, nekem legalább ez megadatott.” – mesélte Kristal, és hozzátette: „Ez az én történetem, nyers és valódi. Remélem, hogy ha bárki más megtapasztalja egy kisbaba elvesztését, vagy a koraszülést, nem érzi magát egyedül. Remélem, hogy az én történetem a kis Ianről segít másoknak, és másokat is arra bátorít, hogy osszák meg a történetüket.”

Forrás: twice.hu
Fotó: freepik.com