Így neveld önállóságra a gyereket! 10 tipp szülőknek, nagyszülőknek

2019 Július 10. • Szerző: Papás Mamás Magazin

10 természetes módszer szülőknek, nagyszülőknek, hogy ügyes és önálló legyen a gyerek.

Az önállóságra nevelés sokkal messzebbről indul, mint azt elsőre gondolnánk. A legfontosabb követelmény: az úgynevezett ősbizalom. De mit is jelent ez? Egy gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy feltétel nélkül szeretik, azaz a felé irányuló szeretet nem attól függ, hogy valamit sikeresen megtett-e vagy sem. Ha érzi és tudja, hogy megbíznak benne, akkor nő az önbizalma, és képes lesz sikeresen megtenni az első lépéseket az önállóság felé.

Természetesen a gyerekek nem egyik napról a másikra válnak önállóvá, ugyanakkor meglehetősen korán próbálgatni kezdik önmagukat, hogy saját döntéseiket véghez vigyék. A szülők ezen az úton kísérik végig gyermekeiket, és tapasztalják meg napról-napra, időről-időre, hogy gyermekeik mennyivel többre és többre képesek.

"A gyerekek azzal tanulják meg a döntéshozatalt, hogy saját maguk döntenek, és nem azzal, hogy szülői előírásokat követnek".

Így támogathatod gyermeked önállóságát

1. Ne a félelmeinket ültessük el a gyerekben

A gyerekeknek időre és helyre van szükségük ahhoz, saját maguk határait, készségeit feszegessék. A lehető legtermészetesebb az, ha mi szülőként aggódunk azon, amikor a gyerek új dolgokat próbál ki. Egy aggódó szülő, ha nem figyel oda magára, hamar elveheti a gyerek kedvét a kísérletezéstől. Ha a gyerek le akar csúszni a csúszdán egyedül, és még addig még nem csúszott le, akkor ösztönösen rákiáltunk: "Ne!", vagy "Túl kicsi vagy még hozzá!"

Próbáljunk meg tudatosan odafigyelni arra, hogy ilyenkor mit közvetítünk magatartásunkkal, szavainkkal a gyerek felé. Próbáljunk egyet hátralépni, és engedni, hogy a gyerek a biztonságot nyújtó felügyeletünk mellett kipróbálhassa önmagát.
Próbáljuk meg visszaszorítani a saját félelmeinket.

2. Vegyük komolyan a gyerek kezdeményezéseit

Ha ötlete támad a gyereknek, akkor annak örülni kell! Komolyan kell venni a kisgyerek ötleteit, kezdeményezőkészségét, mert az mind az önbizalmát és az önállóságát fejleszti. Beszéljük meg vele, hogy hogyan gondolta a tervét kivitelezni, beszéljük át vele az alternatív megoldásokat is.

3. Hagyjuk, hogy saját maga tapasztaljon meg dolgokat

Biztonságot szem előtt tartva, hagyjuk, hogy a gyerek maga tapasztalja meg, amit csinálni szeretne. Sokkal többet tanul abból, ha maga jön rá összefüggésekre, mintha próba nélkül, előre elmondjuk neki, mi fog történni. Hagyjunk rá dolgokat akkor is, ha sejthető, hogy a terv nem fog "sikerülni".

4. A gyerek hozzon maga is döntéseket

Azt, hogy mit szeretne aznap felvenni, vagy kiket hív meg a szülinapi zsúrjára, mind olyan döntések, amelyeket ő maga is nyugodtan meghozhat, merthogy a jó döntéseket meghozni szintén gyakorlat kérdése. Adjunk a kezébe időnként irányítást, főképp olyan választások esetén, amelyek őt nagyban érintik.

5. Ne végezzünk el a gyerek helyett mindent

Nem kell mindent elvégezni a gyerek helyett. Sőt, amire tegnap már képes volt, azt ma is tudni fogja. Ha tegnap be tudta kötni a cipőjét, akkor várjuk el tőle, hogy mostantól ő kösse be egyedül - még akkor is, ha a rohanásban nekünk kényelmesebb lenne helyette bekötni.
Néha egyszerűbb (és gyorsabb) a gyerek helyett elvégezni a teendőket, ám az nem segíti őt hozzá az önállósodáshoz.

6. Lehetőleg a konfliktusait a gyerek maga oldja meg

A társas érintkezés helyzetei olyan feladványokat kínálnak, amiből a kisgyerekek rengeteget tudnak tanulni. Egy heves játék közben kompromisszumot kötni, engedni a másiknak vagy érdekérvényesíteni - mind-mind olyan társas helyzetek, fontos megtapasztalások, amely a kicsiket az önálló döntéshozatalhoz segítik hozzá.

Támogassuk azt, hogy saját maguk alakítsák ki (találják ki) a saját stratégiáikat.
A kisebb gyerekeknél még ügyelni kell arra, hogy ha konfliktusba kerülnek, ne okozzanak egymásban kárt, ám a nagyobbaknál már rá kell hagynunk, hogy saját maguk védjék meg magukat, és jöjjenek ki a nehezebb szituációkból.

7. Adjuk át időnként a felelősséget

Értsük jól: vannak feladatok, amelyek felelősségét át lehet, és idővel át is kell engedni - ilyen például a háztartási munka. Alakítsunk ki olyan szabályokat, szokásokat otthon, amiben a gyerekre felelősség hárul, például - ha már elég érett rá -, akkor minden este ő terítse meg a vacsoraasztalt, vagy gyűjtse ő a szelektív szemetet.

Ezt folytatva, bízzunk rájuk egyre több apróbb-cseprőbb feladatot a rendrakásnál, bevásárlásnál, hétköznapi tevékenységeknél is.
Számukra az is felelősség, hogy "rendet" tartsanak a gyerekszobában - ez az egyik legnagyobb lépés az önállóság irányába.

8. Alakítsuk úgy, hogy "sikerélményei" legyenek

Ahhoz, hogy a gyereknek sikerei legyenek, hagyni kell nekik elegendő időt. Bár ez magától értetődőnek tűnik, de tudatosítani kell magunkban, hogy a gyereknek mindenhez több időre van szükségük - a szó minden értelmében. Nem lehet őket siettetni, nem is kell, mert az csak a kudarcot szüli.

9. Kudarcra is szükség van

Bár senki nem szereti a sikertelenséget, mégis sokszor a legtöbbet a kudarcainkból tanuljuk. Ha a gyereknek valami nem sikerül, akkor hagyjuk, hogy maga próbáljon rájönni arra, hogy mi lehet a gond. Ha ez még nem megy neki, akkor finoman vezessük rá őt a jó megoldásra, és soha ne azzal kezdjük.

Hagyjuk, hogy maga jöjjön rá, mi lehetett a hiba. Bátorítsuk, biztassuk, hogy legközelebb biztosan jobban fog sikerülni a dolog, és magyarázzuk el neki azt is, hogy a konkrét kudarcnak mi a tanulsága, miért jó, hogy ezzel is tisztában vagyunk. Ha belelépünk szandállal a vizes pocsolyába a kertünkben, akkor átázik a zoknink, és fázni fog a lábunk.

10. Fejezzük ki, hogy mennyire megbízunk benne

Ha egy gyerek maga veti fel, hogy szeretne valamit egyedül elvégezni, akkor mondjuk azt: "Ez nagyon jó ötlet!" - még akkor is, ha tartunk tőle, hogy nem az.
Tisztázzuk a szabályokat, teremtsünk tiszta és mindenki számára világos keretfeltételeket a próbálkozáshoz. Beszéljük meg vele a lehetséges megoldásokat és kimeneteleket, azaz készítsük fel a gyereket az új helyzetre - ha már elég érett rá.

Amikor először engedjük át a házi feladat önálló elvégezését, akkor is tisztázzuk vele, hogy mik a közösen lefektetett szabályok, amit mindenképpen be kell tartani.

Amikor először otthon hagyjuk a nagyobb gyereket, akkor azt mindenképpen fokozatosan tegyük. Először csak 5-10 percre hagyjuk magára, és ezt az időtartamot lehet majd nagyon lassan növelni - úgy, hogy elmagyarázzuk számára, milyen helyzetben mi a helyes teendő.

Tanítsuk meg, hogyan fel magát, vagyis ne a félelmet ültessük el benne, hanem adjunk számára helyzetfüggő megoldási mintákat. Később ezekre építve, már saját maga is megtalálja a megoldásokat.

EZ IS ÉRDEKELHET: MIKORTÓL HAGYHATÓ EGYEDÜL OTTHON A GYEREK? SZAKÉRTŐ VÁLASZOL! »»

Fotó: Freepik