Egy anyuka és szeretett fiúgyermeke betért egy játékboltba, hogy ajándékot vásároljon egy kislánynak, aki meghívta a kisfiút a születésnapi partijára. És amikor az ajándékot már kiválasztották, és már-már úgy tűnik, hogy nyugodt lélekkel a kijárat felé vehetik az irányt, a fiú megpillantott egy Transformers-autót. Pont olyat, mint amilyen az ovibeli társának, Istvánkának is van…

Mondanom se kell, hogy ez a fiú is szeretett volna egy olyat, ezért meg akarta vetetni. És ha a hőn kívánt játékért megy a küzdelem, minden módszer megengedett. És amikor „a szeretett édesanya” elutasította, nem bedőlve a trükknek, hogy „soha többé nem fogok mást kérni tőled, csak ezt vegyük meg”, a gyermek hatásosabb módszer mellett döntött: bevetette a nehéztüzérséget…

A padlóra vetette magát, és sikoltozott, kiáltozott, ordított, úgy, ahogy még egy légiriadó szirénája sem képes. Az anya, aki nyilvánvalóan már rutinosan áll hozzá az ilyen „támadásokhoz”, nyugodtan odament a pénztárhoz, miközben a gyermek, anélkül, hogy akárcsak agy hangyányit is csökkentett volna a „légvédelmi sziréna” hangerején, kúszva indult kifelé. Az üzletből kilépve az anya tökéletes higgadtsággal, mintha mi sem történt volna leült a legközelebbi szabad padra és beszélgetésbe elegyedett az egyik közelben lévő, teljesen ismeretlen hölggyel.

Ilyen eseménytelenül telt el egy kevés idő.

— Amennyire meg tudom ítélni, Ön, Hegedűs Viktor azzal magyarázza a viselkedését, hogy nem kapta meg a kívánt játékot? – mondta később a nő a gyermekhez fordulva.

— Igeeen! – Kiáltotta a gyermek hisztis hangon. „Honnan van a gyermekekben ennyi energia?!” – gondoltam én eközben…

— Ez esetben emlékeztetném Önt arra, hogy tegnap már megkapta ugyanazt az autót, hogy aztán az Ön szavait idézve „fél évig nem kérek semmit”!

— De anyaaaaa! – visított továbbra is kitartóan a kisfiú a padlón fekve.

— Tulajdonképpen most éppen nem sietek sehová, és nyugodtan meg tudom várni, amíg az Ön által adott koncert véget ér” – mondta, és teljesen rezzenéstelen arccal elővett egy könyvet a táskájából, és haláli nyugalommal elkezdte olvasni.

Felismerve, hogy a kívánt hatást nem képes elérni, és a Transformers játékra sincs semmi esély, a kisfiú hisztériája azonnal abbamaradt, felállt, leporolta koszossá vált nadrágját és durcás ábrázattal leült az anyja mellé.

És ekkor a nő, az anya, aki elégedetten konstatálta győzelmét a gyermeki „AKAROM” felett, visszatette a könyvet a táskájába, megfogta a fia a kezét, és nem figyelve az összegyűlt „közönségre”, elhagyták a „csatateret”.

A cikk forrása: bidista.com