Sajnos ma is gyakori, hogy a szülők iskola után rengeteg szakkört, különórát és egyéb programot szerveznek a gyereknek, sőt, ez a tendencia már az óvodás családoknál is megfigyelhető.

A jelenségnek több oka van. Sok egyéb mellett például az, hogy így oldják meg a dolgozó, leterhelt szülők a gyerek délutáni-esti felügyeletét, ugyanakkor sokan meggyőződésből hordják angolra, sakkra, úszásra, balettra, focira vagy más foglalkozásokra a gyerekeket, mert azt gondolják, hogy a minél több „értelmes időtöltéssel” csak több lesz a gyerkőc. Mint minden más esetben, erre is igaz: a túlzás károkat okozhat.

A különórákkal önmagában nincs baj. Sok gyerek örömmel jár sportolni, zenélni, nyelvet tanulni vagy valamilyen közösségi foglalkozásra. A gond akkor kezdődik, amikor a délutánok annyira tele vannak programokkal, hogy a gyereknek már alig marad ideje pihenni, a barátaival lenni, a családjával beszélgetni vagy egyszerűen csak szabadon játszani.

A túlterheltség jeleit nem mindig könnyű észrevenni. A gyerek nem feltétlenül mondja azt, hogy „anya, túl sok programom van”. Lehet, hogy inkább fáradékonyabb, ingerlékenyebb lesz, nehezebben alszik el, gyakrabban fáj a feje vagy a hasa, esetleg egyre többször mondja azt, hogy nincs kedve elmenni azokra a foglalkozásokra, amelyeket korábban szeretett.

Éppen ezért nem elsősorban azt kell számolgatni, hogy heti hány különórára jár a gyerek, hanem azt kell figyelni, hogyan érzi magát a mindennapokban. Ha a különórák mellett jut elegendő idő alvásra, pihenésre, családra, barátokra, játékra és a kötelező feladatokra, akkor önmagában a foglalkozások száma még nem jelent túlterhelést. Ha azonban ezek valamelyike rendszeresen háttérbe szorul, érdemes újragondolni a heti programot.

A gyerekek túlterhelése szorongáshoz, alvási nehézségekhez, fej- és hasfájáshoz vezethet

„A szülők a saját magukkal szembeni elvárásaikat kérik számon a gyereken”

A témában megkérdeztük Lévai Nórát, a Csodakapu Alapítvány konduktor-mozgásterapeuta szakemberét.

- A legnagyobb nyomás talán a diákokat éri, mert nem csak az otthoni elvárásoknak, hanem az iskolai követelményeknek is meg kell felelniük – mondja Lévai Nóra. – Gyerekekkel foglalkozó szakemberként gyakran tapasztalom, hogy a szülők a saját magukkal szembeni elvárásaikat vagy a be nem teljesített tanulmányi eredményeiket kérik számon a gyereken. A gyermek „iskolai kudarcát” sajátjukként élik meg, szorongani kezdenek, és még ez a frusztráció is a gyermekeken csattan – magyarázza a szakember.

- Azt gondolom, hogy a szülő felelőssége a gyermek idejét jól beosztani, és ehhez ismerni kell a gyerek terhelhetőségét, a képességeit, a korlátait. Sajnos korjelenség, hogy sok szülő hajlamos túlterhelni gyermekét a jobb eredmények elérése érdekében, ezért az önvizsgálatot magunkon, felnőtteken kell elkezdeni – mondja.

- A különórák kapcsán érdemes hagyni, hogy a gyerek maga választhassa ki azt a tevékenységet, szakkört, sportágat, amiben jól érzi magát, ahol felszabadulhat, ahol levezetheti a napközben felgyűlt feszültséget. Emellett fontos, hogy legyen olyan nap is a hét során, amikor nincs kötelező délutáni tevékenység – teszi hozzá.

Hogyan kerüld el, hogy a gyerek ne legyen túlterhelt, illetve kimerült? Olvasd el ebben a cikkünkben Lévai Nóra további hasznos tanácsait.

Szabad játékra is szükség van

Nemcsak a különórák hajszolása jelenthet problémát, hanem az is, ha a gyerekek szabad játékra szánt ideje folyamatosan csökken. Pedig a szabad játék nem elvesztegetett idő, amit azért kellene kitölteni valamilyen „hasznos” foglalkozással, mert különben a gyerek unatkozik.

A játék során a gyerek maga találja ki, hogy mivel szeretne foglalkozni, ő alakítja a szabályokat, próbálkozik, kísérletezik, mozog, kapcsolatot teremt másokkal, és közben számos olyan képességet gyakorol, amelyre később is szüksége lesz. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a játék fontos szerepet tölt be a gyermekek társas, érzelmi és kognitív fejlődésében, és a stressz feldolgozásában is segíthet.

Ezért egyáltalán nem baj, ha van olyan délután, amikor nincs angolóra, nincs edzés, nincs külön fejlesztés, és nincs semmi más, amit „muszáj” csinálni. Lehet otthon játszani, elmenni a játszótérre, biciklizni, rajzolni, építeni vagy egyszerűen csak együtt lenni.

Nem az a kérdés, hogy hány különórára jár a gyerek

A különórák akkor tudnak igazán örömet adni, ha a gyerek is szeretné azokat. Egy sport, egy zeneóra vagy egy nyelvi foglalkozás sokat adhat, ha a gyerek élvezi, sikerélménye van, barátokat szerez, és szívesen megy.

Érdemes ezért a gyereket is bevonni a döntésbe. Ha például többféle sportot kipróbál, nem biztos, hogy azt kell választani, amelyik a szülő szerint a „leghasznosabb”. Lehet, hogy a gyerek éppen azt fogja szeretni, amelyikben a legjobban érzi magát.

A szülő természetesen nem hagyhatja teljesen a gyerekre a heti időbeosztást, hiszen neki kell figyelnie arra is, hogy elegendő idő jusson alvásra és pihenésre. De a gyerek jelzéseit érdemes komolyan venni.

Ha egy korábban lelkes gyerek már vasárnap este azon aggódik, hogy másnap hány helyre kell mennie, ha állandóan fáradt, vagy ha a különóra miatt rendszeresen konfliktus alakul ki otthon, akkor érdemes megállni és átgondolni, hogy valóban szükség van-e minden programra.

Legyen olyan nap is, amikor nincs kötelező délutáni program

Lévai Nóra tanácsa szerint is fontos, hogy legyen olyan nap a héten, amikor nincs kötelező délutáni tevékenység.

Egy ilyen délután elsőre akár szokatlanul üresnek is tűnhet. A gyerek hazaér az iskolából vagy az óvodából, és nincs hová rohanni. Nincs időre érkezés, nincs felszerelés, amit össze kell készíteni, és nincs következő program.

De éppen ez az „üresjárat” adhat lehetőséget arra, hogy a gyerek kipihenje magát.

Lehet, hogy ilyenkor előkerülnek a játékok, a gyerek kitalál magának valamit, felhívja a barátját, kimegy a kertbe, vagy csak lefekszik a kanapéra és nézi a mesét. Nem kell minden percét megszervezni.

A gyereknek nem kell folyamatosan teljesítenie.

„Nem akarok menni!” – ne söpörjük félre

Ha a gyerek azt mondja, hogy nem szeretne tovább járni egy különórára, érdemes először megkérdezni, hogy miért.

Lehet, hogy már nem érdekli az adott tevékenység. Lehet, hogy elfáradt. Lehet, hogy nem érzi jól magát a közösségben, vagy valamilyen konfliktusa alakult ki. Az is lehet, hogy maga a különóra tetszik neki, csak az iskola mellett már nincs hozzá elegendő energiája.

Nem minden esetben kell azonnal abbahagyni a foglalkozást, de a gyerek érzéseit nem érdemes azzal elintézni, hogy „márpedig elkezdted, végig is csinálod”.

A gyerekek terhelhetősége időszakonként is változhat. Ami szeptemberben még könnyedén belefér, az egy fárasztóbb időszakban már sok lehet.

A mozgás fontos, de nem csak edzésen lehet mozogni

A rendszeres mozgás természetesen fontos a gyerekek számára. De ehhez nem feltétlenül szükséges minden nap szervezett edzés.

A játszótéren való rohangálás, a fogócskázás, a biciklizés, a labdázás, a mászás vagy egy nagy séta ugyanúgy része lehet a gyerek mozgásának.

A szabadban végzett játék ráadásul nemcsak a mozgásról szól. A gyerek közben felfedez, kísérletezik, kapcsolatot teremt másokkal, és maga dönti el, hogyan szeretné eltölteni az idejét.

Ezért a heti program megtervezésekor ne csak azt nézzük, hogy milyen különórára járjon a gyerek, hanem azt is, hogy mikor lesz ideje egyszerűen csak gyereknek lenni.

A kevesebb néha több

A különórák tehát nem ellenségek. Egy jól megválasztott foglalkozás örömet, sikerélményt, barátokat és új tapasztalatokat adhat a gyereknek.A cél nem az, hogy minden programot lemondjunk. Hanem az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

Legyen a gyerek életében hely a tanulásnak, a mozgásnak, a közösségi programoknak, a családnak, a pihenésnek és a szabad játéknak is. És talán időnként érdemes magunknak is feltenni a kérdést:

A gyerekemnek van még ideje gyereknek lenni?

Mert lehet, hogy nem egy újabb különórára van szüksége, hanem egy szabad délutánra, amikor végre nincs semmi dolga.

A cikk frissítve: 2026.

Fotók: Freepik