5 szülői viselkedés, amit a gyerek soha nem felejt el

• Szerző: Papás Mamás Magazin

Vannak szülők, akik úgy gondolják, hogy a gyereknevelés arról szól, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek a tökéletes engedelmességet. Ők tévednek.

Ha a gyermeknevelés érzelmileg bizonytalan környezetben zajlik, akkor könnyen megeshet, hogy a gyerek lázadóvá válik, vagy épp ellenkezőleg: teljesen bezárkózik a saját maga világába érzelmi instabilitástól szenvedve. Innentől kezdve nem tud szeretetet teljes és szoros kötelék kialakulni szülő és gyermeke között, hanem egyfajta küzdelem fogja jellemezni a viszonyukat. Fontos tudni, hogy a szülő-gyerek kapcsolat alapköveit még gyerekkorban kell letenni. Hányszor látjuk, hogy a boldogtalan gyerekből végül boldog felnőtt válik.

"A szülőség nehézsége abban áll, hogy megtanuljuk: a gyerekek a tanítóink" (Robert Braul)

A szülők egyes viselkedésformája mély nyomot hagy a gyerekben, amely lehet pozitív és negatív is. Nézzük, melyek ezek.

1. A gyerekek nem felejtik el soha, ha bántalmazzák őket

Nincs tökéletes kapcsolat, és nincs meg egy olyan szoros és intenzív kötelék, mint a szülő-gyermeki. Teljesen természetes és egészséges, ha két fél véleménye időnként különbözik, vagy akár nyílt konfliktus alakul ki közöttük. Ami nem mindegy, hogy egy szülő hogyan gondolkodik a konfliktusok kezeléséről, milyen eszközei vannak rá - vannak szülők, akik pofonokkal és veréssel oldják meg a felmerülő nehézségeket.

Azzal, hogy a szülő bántalmazza a gyerekét, és megfélemlíti őt, eléri a célját, és a gyerek azt teszi, amit a szülő elvár tőle. Ugyanakkor ezek a bántalmazások oda vezetnek, hogy a gyereknek csökkenni fog az önbizalma, és érzelmi zavarba kerül: egyszerre szereti és utálja a szülőjét. És ehhez még megismeri a félelmet is. A gyermeki lélek nagyon törékeny, ha egy gyermeket folyton bántanak, akkor belőle érzéketlen felnőtt válik.

2. A gyerekek nem felejtik el soha, hogyan bánnak egymással a szüleik

Az édesapa és az édesanya kapcsolata azt mutatja a gyereknek, hogy a párkapcsolatban hogyan kell egymással viselkedni. Amit a gyerek otthon lát, nagy valószínűséggel azt fogja később, felnőttkorában párkapcsolataiban megismételni - akár tudatosan akár tudattalanul.

Nem szabadna elfelejtenünk, hogy a szülők közötti konfliktusok a gyerekben félelmet keltenek, aminek az egyik lehetséges következménye az, hogy a gyerek egy idő után magára hívja problémás viselkedésével szülei figyelmét, azért, hogy rá, és ne a saját problémáikra figyeljenek.

3. A gyerekek nem felejtik el azokat a pillanatokat, amikor biztonságban érezték magukat

A gyermekek érzelmei intenzívebbek és kiszámíthatatlanabbak, mint a felnőtteké. A kicsik még nem tudnak könnyen különbséget tenni a fantázia és a valóság világa között. A szüleik azok, akikben a leginkább megbízhatnak, akiknél a biztonság érzését leginkább átélhetik, amire a legnagyobb szükségük van. Ez a megtapasztalt biztonságérzet fog támaszt nyújtani abban, hogy merjenek új dolgokat megismerni és felfedezni. Ha édesapa vagy édesanya állandóan félelmet, bizonytalanságot sugároz magából, akkor a kisgyerek teljesen tehetetlennek fogja magát érezni.

Éppen ezért a szülőknek feladatuk az, hogy a gyerekek félelmeire komolyan odafigyeljenek, reagáljanak rá, hogy azokat ne elbagatelizállják, kritizálják vagy semmibe vegyék. A gyerekkel meg kell értetni, hogy ezek a félelmek nem valós félelmek, és ők nincsenek veszélynek kitéve. Ha a gyerekeket kellően megnyugtatjuk, akkor biztonságban fogják magukat érezni, és szeretetteljes és tiszteletreméltó kötelék tud kialakulni szülő és gyermeke között.

4. A gyerekek soha nem felejtik el a szülők hiányzó figyelmét

A gyerek számára édesanyja vagy édesapja szeretete összefügg azzal, hogy mennyire figyelnek rá oda. Amikor a szülők komoly áldozatokat hoznak azért, hogy magánbölcsődébe vagy magán óvodába járjon a gyerek, abból a gyerek nem azt látja, hogy mennyit tettek érte a szülei, milyen sokat fizettek a szülők ezért, illetve, hogy ezt ők a legnagyobb szeretetből tették.
A gyerekek nem hiszik el a szülőknek azt, hogy mennyire szeretik őket, ha közben nem áldoznak rájuk elegendő időt.

A gyerek nem felejti el például azt, hogy ezerszer elmondta szüleinek, hogy zöld pólóra vágyik, és csupán figyelmetlenségből kéket kapnak. Nem felejtik el, ha valami meg lett ígérve nekik, de nem teljesült. Ők ezt úgy érzékelik magukban, hogy nincsenek igazán figyelembe véve, és azt üzeni számukra "Te nem is vagy olyan fontos!".
Éppen ezért a szülői figyelem hiánya mély nyomot hagy a gyerekben.

5. A gyerekek soha nem felejtik el, hogy a családi összetartozást

A gyerekek mindig emlékezni fognak arra, hogy édesapa és édesanya milyen sokat tett a családért. Mindig ott lesz majd az emlékezetükben a sok közös, együtt töltött alkalom, a családi ünnepek. A gyerek később nem az ajándékok számára fog visszaemlékezni, hanem arra, hogy a születésnapokra, a különleges alkalmakra közösen időt szántak.

Ha a szülők át tudják adni a gyereknek azt, hogy a család a legfontosabb, akkor a gyerek megtanulja a hűség és a szeretet értékét. Képes lesz arra, hogy felnőttként szeretet tudjon adni és kapni.

Gyermekkorunk nyomai mindannyiunk életét elkísérik. Azt, hogy felnőttként mentálisan egészséges vagy konfliktusokkal terhelt életet élünk-e, nagyban függnek attól, hogy gyerekkorunkból milyen terheket, milyen élményeket cipelünk magunkkal. Az a gyerek, aki szeretetben és értékes, gazdag érzelmi környezetben nő fel, a legnagyobb ajándékot kapja, amit csak ember az életben való boldoguláshoz kaphat.

Fotó: Freepik
Forrás: Külföld