"A kiabálás méreg a gyerek lelkének" - Ezt érzi a gyerek, ha kiabálnak, ordítoznak vele a felnőttek!

2018 Július 24. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Egy gyerek a verbális erőszaktól legalább annyira tud sérülni, mint a testi fenyítéstől.

Az, hogy egy anya vagy apa kiabál a gyerekkel, emberi dolog, és nem jelenti feltétlenül a gyereknevelés kudarcát, ugyanakkor nem árt odafigyelniük a szülőknek magukra még jobban.

Daniella Graf bestseller író, blogger úgy gondolja, hogy a kiabálás méreg a gyerek lelkének. Az ordítozás kihatással lehet a gyerek lelki fejlődésére, és akár egy életre kárt tud okozni a gyerek-szülő kapcsolatban. A témát a HuffingtonPost hasábjain járta körül.

A gyerek nem szándékosan provokálja a felnőttet

Amikor valamilyen félreértés alakul ki a gyerek és felnőtt között, akkor a felnőttek gyakran elvesztik a türelmüket és azonnal felemelik a hangjukat. A felnőtt úgy érzi, hogy a gyerek szándékosan  akarta kihozni őt a sodrából. Ám a kisgyerekek korai fejlődési fázisukban egyáltalán nem képesek még az akaratlagos provokációra.

Egy átlagos gyerek úgy 4 éves kora körül jut el a "perspektíva változás" mérföldkövéhez, és egészen addig nem tudja beleképzelni magát valaki más helyzetébe. Arra sem képes ilyenkor még, hogy  rájöjjön: egy bizonyos viselkedést ő maga váltottak ki a másik emberből, tehát nincs meg nála a felismerés "apa azért lett dühös, mert én így vagy úgy viselkedtem".

A gyerek azt hiszi, a szülei őt nem szeretik

Az a gyerek, akivel kiabálnak egy sor érzelmet él át: sérelmet, szomorúságot, tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot, bűntudatot, ami félelemmel önti el.
Amikor a felnőtt ordítozik, azzal a hatalmát demonstrálja, és a gyerekben a kiszolgáltatottság érzetét kelti. A gyereket a kiabálás végső soron szomorúvá és bizonytalanná teszi, és kárt okoz kettejük kapcsolatában.

A gyerekek teljes értékű tagjai szeretnének lenni a családnak, mindössze arra vágynak, hogy a szüleik figyeljenek rájuk, hogy elismerjék őket. Az a gyerek, akivel kiabálnak, kételkedni kezd abban  is, hogy a szülei őt egyáltalán szeretik-e.

A gyereknek a feltétel nélküli elfogadásra van szüksége

Gerald Hüther neurológus szerint, a gyereknek a feltétel nélküli szeretetre van a leginkább szükségük, ezáltal tudnak szárnyalni a fejlődésben, és a képességeiket szabadon kibontakoztatni. A  szakember rámutat arra, hogy a gyereknek azt kell éreznie, hogy önmagáért szeretik, és feltétel nélkül elfogadják őt - ez az a megtapasztalás, amire a legjobban szüksége van a gyereknek.
A gyerekek elképesztően tudnak amiatt rettegni, hogy a szüleik nem fogják őket szeretni. És a kiabálás egy olyan pillanat, amikor ez az érzés felerősödik - véli Graf.

A szavak is tudnak sebeket ejteni

Számos tudományos kutatás bebizonyította már, hogy a szavak is tudnak sebeket, sőt hegeket ejteni. A verbális erőszak épp oly káros, mint a testi.

A Pittburgh-i Egyetem kutatói elemzésük során arra  jutottak, hogy azok a gyerekek, akikkel folyton kiabálnak, akiket állandóan megsértenek, becsmérelnek, ők gyakrabban válnak depresszióssá vagy szorongó felnőtté. Ezen túlmenően ezek a fiatalok  hajlamosabbak a hazugságra és a csalásra.

Még azok a szülők is, akik csak nagy ritkán használnak szóbeli fenyítést, még ők is tudnak kárt okozni - írja tanulmányában Min-Te Wang. Tehát még úgy is ártó a gyerekkel való kiabálás, ha az csak  időnként történik.

Ugyanis:

Amikor ordítunk a gyerekkel, akkor megsértjük az önbecsülését, haszontalannak és értéktelennek fogja érezni magát.

Az amerikai Massachusetts-i Igazságügyi Traumaközpont bebizonyította, hogy azok a gyerekek, akik érzelmi erőszak áldozatai, ugyanolyan gyakorissággal lesznek depressziósok, alacsony önbecsülésű,  szuicid képzetekre és öngyilkosságra hajlamos, poszt traumatikus stressz szindrómával élő személyek, mint azok a gyerekek, akik fizikai bántalmazáson estek át.

A Harvard Egyetem kutatói azt igazolták, hogy azok a gyerekek, akiket különösen gyakran bántalmaznak - mindegy, hogy milyen formában -, azoknak az agyi szerkezetük is képes átalakulni.   Martin Teicher a kutatás vezetője úgy magyarázza ezt, hogy nem csak a fizikai és szexuális bántalmazások képesek az agyi kapcsolatok módosítására, hanem a verbális agresszió is.

A szülőknek át kell vállalniuk a felelősséget

A szülőknek azt kell tudatosítaniuk magukban, hogy, amit a gyerek tesz, azt semmiképpen sem rossz szándékkal teszi.

  • Szülőként arra kell ügyelnünk, hogy a gyerekeink, akik csak a közelünkben akarnak lenni, és velünk szeretnének tenni-venni, minél kevésbé értsék félre azt, amit kérünk tőlük. Fogalmazzuk megfelelően a mondanivalónkat, hogy kevesebb félreértés adódjon.
  • A szülőknek, felnőtteknek azt is be kell látniuk, hogy a gyerekek fejlődési korszakokon esnek át, és nem biztos, hogy képesek arra, amit éppen elvárunk tőlük.
  • Ha megértjük, hogy a gyerek nem provokálni akar bennünket szülőket, hiszen az adott korban nem is biztos, hogy tudna, akkor egészen másként fogunk tekinteni a gyerekre.

Végsősoron ez a szülőknek is segítség, mert az a szülő, aki nem kiabál a gyerekével, az nem fog lelkiismeret furdalással küszködni, és képes lesz boldog és önbizalommal teli gyereket nevelni.

Fotó: Freepik