Egy kapcsolatot nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, még akkor sem, ha minden erőforrás a kezünkben van, és a szerencse is mellénk áll. Bármi, ami az életünkben történik, időt és tapasztalatot igényel, és ez a szerelemmel sincs másként. Minden pár egyedi módon fejlődik, de a legtöbb kapcsolatnak általában át kell esnie ugyanazokon a buktatókon - írja a filantropikum.com.

A pszichológusok szerint mindig aktívan építenünk kell egy kapcsolatot, és ebben igazuk van, mert, legyünk bármilyen boldogok együtt, mindig vannak válságos pillanatok, mondhatni tesztek, amelyeken a párok vagy átmennek, vagy elbuknak.

Az első szakasz: a kapcsolat kezdete

Minden párkapcsolat szerelemmel és vágyakozással kezdődik, és ez a legintenzívebb időszak, de egyben a legcsalókább is, mert ilyenkor hajlamosak vagyunk a saját ideáljainkat kivetíteni a partnerünkre. A saját magunk által kialakított képet látjuk a partnerünkben, ami aztán később vagy beigazolódik, vagy nem.

A pillangók a hasunkban, a vágyakozás, a türelmetlenség, hogy minden pillanatban együtt lehessetek – mindez az érzelmi lavina gyönyörű lehet, és érdemes kihasználni, mert csak rövid ideig tart. Néhány hét vagy hónap múlva elkezdtek lenyugodni, és beléptek a szerelem második szakaszába.

A második szakasz: a megismerkedés

Csak ebben a szakaszban kezdjük el igazán megismerni a partnerünket. Az eddigi, türelmetlenséggel és kíváncsisággal teli napok lassan a múlté lesznek, és hétköznapi helyzetek veszik át a helyüket. Most kiderül, hogy a felek együtt haladnak tovább előre, vagy az unalom veszi át a pillangók helyét, ahogy az is, ha mindketten tartós kapcsolatra vágynak, vagy, legalábbis az egyik fél részéről csak egy érzelmi fellángolásról volt szó. Megvan bennük az elhatározás, hogy kitartsanak a kapcsolat mellett?

Ha igen, most kezdenek fontossá válni azok az apróságok, amik kialakítják a pár mindennapi rutinját. Felmerül a kérdés, hogy ugyanabba az irányba haladnak-e, vagy nagy eltérések vannak a jövőbeli terveikben.

Ez az időszak elengedhetetlen ahhoz, hogy egy pár megtudja, van-e jövője a kapcsolatnak, vagy sem. Ilyenkor derül ki, valóban jól rezonálnak-e egymással a felek, vagy mégsem illenek egymáshoz, és talán csak barátoknak kellene lenniük.

A harmadik szakasz: a válság időszaka

A pszichológusok azt mondják, hogy statisztikailag ez a válság általában 2-3 év után következik be, vannak azonban olyan esetek is, amikor ez csak körülbelül 10 év után történik meg – általában azoknak a pároknak az esetében, akik nagyon fiatalon megismerkedtek. Természetesen vannak kivételek az időzítést illetően, de függetlenül attól, hogy mikor következik be, egyetlen pár sem ússza meg ezt az első válságos szakaszt.

Ilyenkor komoly viták merülhetnek fel, és létrejöhet egy szakadék, amit vagy áthidalnak, vagy itt különválnak az útjaik. Ezt a szakaszt sok pár nem vészeli át. A válság felszínre hozza a legnagyobb különbségeket kettejük között, és ezeken a különbségeken néha nem lehet átlépni.

Egy gyermek születése például gyökeresen megváltoztatja a pár hosszú távú dinamikáját. Alkalmazkodnak az új helyzethez, vagy megbomlik az egység? Ilyen esetekben gyakran a férfi az, aki feladja a felelősséget, és az anya az, aki átformálja az egész életét, hogy felnevelje a gyereket. De természetesen ennek a fordítottja is előfordulhat.

A betegség egy másik akadály lehet, amellyel a pároknak nem mindig sikerül megbirkózni. De az erőszak, a függőségek, a szenvedélybetegségek, a hazugság, a megcsalás, az irányítás és általában véve a mérgező kapcsolatok is ilyen krízishelyzetet jelentenek. Ezekben a helyzetekben az áldozat szerepében lévő félnek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy még ha lehetséges is változtatni a dolgokon, szakértő segítségre lehet szükség.

Gyakran az ilyen kapcsolatban való továbblépés inkább a problémák elmélyüléséhez vezet, mintsem azok megoldásához, és akár nagyon kellemetlenül is végződhet. A válság tehát egy meghatározó szakasz egy párkapcsolatban, és nem olyasmi, amit mindenképpen át kell vészelni. Néha az a legjobb döntés, ha véget vetünk egy kapcsolatnak.

A negyedik szakasz: beilleszkedés egymás életébe, családjába

Amikor a pár már túljutott az első válságokon, egyértelmű, hogy készen állnak egy tartós, erős, érett, felelősségteljes kapcsolat kialakítására. A következő lépés, hogy kényelmesen beilleszkedjenek egymás életébe. A család és a távolabbi családtagok, munkatársak, barátok stb. megismerése nehéz időszak lehet.

Ez a kölcsönös elfogadásról, toleranciáról szól, közös barátok szerzéséről és közös időtöltések kialakításáról. A kölcsönös beilleszkedés egymás társadalmi és családi életébe fontos a pár jólléte szempontjából, de nem feltétlenül meghatározó.

Arra azonban minden esetben figyelni kell, hogy ne kényszerítsük a partnerünket bizonyos kapcsolatok feladására. Mindkét félnek fenn kell tudnia tartani a másokkal való kapcsolatait, de tisztában kell lennie azok hatásával a párkapcsolatára. Ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni és fenntartani.

Az ötödik szakasz: az együttélés

Ez visszavezet minket a párkapcsolati rutin gondolatához, ami nagyon fontos és hasznos szerepet játszik, ha a partnerek valódi igényeivel összhangban alakul ki. Az együttélés a rutin és a változás játéka, hiszen az idő múlásával a felek változnak, fejlődnek, és ez folyamatos alkalmazkodást igényel.

Rendkívül fontos, hogy ezzel mindkét fél tisztában legyen, és megtanulják elfogadni és kezelni a változást. Az együttélés a kapcsolat legmélyebb szakaszává is válhat, azzá, ahol a bizalom, az odaadás, a támogatás áttöri a korlátokat és feltétel nélkülivé válik – és ez az, amit a legtöbben remélünk, amikor az igaz szerelemről álmodunk.

Forrás: filantropikum.com
Fotó: freepik.com