Törő Zsóka: Nagymama

Nyelvünk egyik legszebb szava,
Nagyanyó, Mama, Nagymama.
Szíve, mint a színtiszta méz,
ha az unokáira néz.

Akkor van a legszebb napja,
ha a kicsiket láthatja.
Karját ölelésre tárja,
szeretetüket úgy várja.

Gyermekkorát éli újra,
könnyen rezdül szíve húrja.
Minden csínyre megkapható,
csupa lélek a Nagyanyó.

Becsüld meg hát, míg teheted,
érezze a szereteted,
ölelje át őt a család,
drága kincsét, a Nagyanyát…

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma
fényes ókuládat!
Kérlek szépen hallgasd meg
a kis unokádat!

Eddig mindig te hoztál
ajándékot, cukrot.
Kérlek, ma te fogadd el
tőlem e kis csokrot.

Nem adhatok egyebet
pár szerény virágnál.
De egy-egy jókívánság
mindenik virágszál.

Általuk, jó nagyanyám,
tehozzád én szólok.
Isten éltessen soká!
Légy vidám és boldog!

Gyökössy Endre: Nagyanyának

Ezen a szép napon
teli van a szívem dallal,
kipirul az arcom,
mint a rózsás, nyári hajnal.

Édes nagyanyácskám,
hozzád repes boldog lelkem.
Ölellek, csókollak,
ölelj, csókolj te is engem!

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama

A nagymama reszketeg,
de fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
minden félős unokát.

A nagymama rosszul lát,
de visel egy okulát,
pulcsit köt, és verset szaval,
a rézüstben lekvárt kavar.

A nagymama lába fáj,
mégis veled szaladgál,
versenyt fut az idővel-
majd megérted idővel.

A nagymama elringat,
simogat és puszilgat,
hallgasd meg, hogy mit mesél,
s az ő álma te legyél.

A nagymama szíve nagy,
neki „jobbsincs” gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
a nagymamát, a nagymamát!

Galambos Bernadett: A Maminál

Amikor a Mamihoz megyünk
boldog vagyok nagyon,
Nagy ott a dáridó,
van ott vigalom!

A Mami mindent tud:
süt és főz finomat,
fogócskázik velünk,
ölbe vesz, simogat.

Elaltat, becézget,
meséje ringató…
Nagyon fáj a háta,
fogóba mégis hívható.

Együtt szalad velünk,
olyankor fiatal,
elmúlik arcáról a ránc,
eltűnik szeméből a gond, a baj.

Amikor a Mamihoz megyünk,
boldog vagyok nagyon,
megölelem, megcsókolom
és ő is szeret, tudom.

Fotó: freepik.com