"Azt mondtam, hogy állj! Ne csináld már!" - hangzik sokszor a dühös intelem... 
A kezdő szülők még csak remélik, a gyakorló szülők már tudják, hogy a kisgyerek dackorszakát nem lehet megúszni, ugyanis a dackorszak egy fontos állomása a kisgyerek lelki-szellemi fejlődésének. Ha jobban belegondolunk, hogy a dacos ellenkezéskor mi zajlik le a kisgyerekek fejében, akkor könnyebben megértjük őket, sőt, talán segíteni tudunk nekik, és még mi is nehezebben billenünk ki az egyensúlyunkból.

Miért ellenkeznek a kisgyerekek?

A kisgyerekek agyának prefrontális kérge még nem teljesen fejlett. Ez az agyi terület felel többek között az impulzuskontrollért, a problémamegoldásért és az ok-okozati összefüggések megértéséért.

Mivel ez a rész még éretlen, hiába mondjuk a gyereknek, hogy mit ne tegyen, sokszor egyszerűen nem képes ellenállni az erős késztetésnek. Ez nem rosszaság, hanem fejlődési sajátosság.

Ilyenkor a viselkedését inkább az érzelmekért felelős agyi területek irányítják. A kisgyereket a kíváncsiság és a felfedezés vágya hajtja, nem a szabályok tudatos megszegése.

Ha kisgyerek dacos, akkor kiborulás, ordítozás, hasztalan büntetés helyett próbáljunk meg elfogadható alternatívákat kínálni számára. Ha szeret az ágyon ugrálni, és minket ez zavar, akkor szerezzünk be egy trambulint, hiszen az ugra-bugrálásra is időnként szükség van. Tartsuk kontroll alatt a gyereket mindaddig, amíg természetes ütemben az agya is olyan éretté nem válik, hogy képes lesz saját érzelmeit és akaratát kordában tartani.

Mit tehet a szülő dackorszakban?

A dackorszak nem „rossz viselkedés”, hanem fejlődési szakasz. A legjobb, amit tehetünk:

• maradjunk nyugodtak, még hiszti közben is
• adjunk választási lehetőséget („ezt vagy azt szeretnéd?”)
• kínáljunk alternatívát tiltás helyett
• tartsuk a következetes szabályokat
• dicsérjük a pozitív viselkedést

Frissítve: 2026.

Kezdőfotó: Pixabay