Ne feledjük, a megértés fél siker! Ha tudjuk és értjük, gyermekünk mit miért csinál, azáltal egy sokkal közelebbi kapcsolatot tudunk kialakítani vele. 

Mi is az az ADHD?

Az ADHD nem betegség, hanem egy neurológiai alapú funkciózavar. Az elnevezés egy betűszó, az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kezdőbetűiből adódik, mely jelzi a fő tüneteket is, a figyelemzavart és a hiperaktivitást. Mindezek mellett harmadik tünetként megjelenik/megjelenhet az impulzivitás is. Pedagógiai szükségletei alapján az ADHD-val küzdő gyermek sajátos nevelési igényűnek számít, a nevelési-oktatási folyamatban különleges bánásmódban kellene részesülnie. Az ADHD különböző viselkedési problémákhoz vezethet, például impulzív, meggondolatlan cselekedetekhez, izgő-mozgó, figyelmetlen jelenléthez a tanórákon, ami a gyermek iskolai előmenetelét és beilleszkedését is negatívan befolyásolhatja. 

Dopamin és az ADHD-s agy

A tudomány szerint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő gyermekek a pozitív megerősítésre és a büntetésre adott reakcióikban különböznek társaiktól: a jutalmakra és büntetésekre való fokozott érzékenység jellemzi őket. További érdekesség, hogy amennyiben a jutalmazás túl lassan következik be vagy teljes egészében megszűnik, akkor az agy dopamin jelzése késik. A valóságban ez annyit jelent, hogyha a jutalmakat visszatartjuk vagy az erőfeszítéseket nem értékeljük időben, az eredmény egyértelműen romló teljesítmény lesz gyermekünk részéről.

A pozitív megerősítés ösztönzi a tanulást

Sajnos a valóságban kevés esetben veszik figyelembe, hogy az ADHD-s gyermekek hogyan reagálnak a jutalmakra és a büntetésekre. Ha a pozitív visszacsatolás elmarad, az ADHD-s gyermekek figyelme egyértelműen hanyatlik, és kevésbé kiszámítható válaszokat adnak a feladatokra - mutatják a kutatások. Egy ördögi kör alakulhat ki, hiszen fokozott frusztrációt érezhetnek, és egyszerűen abbahagyhatják a munkát. Ez a viselkedés gyenge motivációnak tűnhet kívülről, de valójában egy neurológiai válasz a gondozók és a pedagógusok által nyújtott gyenge megerősítésre.

Számos tanulmány azt is kimutatta, hogy az ADHD-val élő gyermekek kevésbé tudnak alkalmazkodni a követelményekhez, amikor azok változnak! Ha az elvárások egyértelműek, jobban képesek megfelelni. A gondozók és a tanárok gyakori emlékeztetői ebben segíthetnek.

Az ADHD-s agy az azonnali jutalmakat részesíti előnyben

Egy vizsgálatban ADHD-s és nem ADHD-s gyerekeket arra kértek meg egy feladat elején, hogy válasszanak egy kisebb azonnali jutalom és egy nagyobb késleltetett jutalom (delayed gratification) között. A jutalom alternatívái a feladat teljes időtartama alatt rendelkezésre álltak, és a jutalomra várakozás ideje változó volt.

Az ADHD-s gyerekek ugyan megpróbáltak várni a jelentősebb, későbbi jutalomra, de végül nagyobb valószínűséggel választották a kisebb, azonnali jutalmat. Ez különösen akkor jellemezte őket, amikor frusztráltak vagy zavartak voltak.

Bizonyított tény az is, hogy a büntetés rövid távon ugyan képes az ADHD-s gyermeket a feladatban tartani, azonban a tanulmányok azt is mutatják, hogy neurotipikus társaiknál érzékenyebben reagálnak rá. A legtöbb esetben a pozitív megerősítés hatékonyabb motiváló tényező, hiszen az ADHD-s gyermekek sok esetben nagyon alacsony önértékeléssel rendelkeznek, pontosan ezért sokkal hatékonyabb és építőbb az azonnali, erőfeszítésre irányuló pozitív visszajelzés.

Tippek, stratégiák

1. Győződjünk meg arról, hogy a várakozási idő a gyermek teljesítőképességén belül van! Kezdjük kicsiben, és fokozatosan növeljük az időtartamot, elismerve az erőfeszítéseket. 

2. Ismertessük világosan a szabályokat! Dicsérjük meg, ha jól csinálja, és nyugodtan emlékeztessük újra, ha elfelejti. Figyelmeztessük amint az elvárások megváltoznak és adjunk kellő időt az alkalmazkodásra.

3. A házi feladat követelményeit próbáljuk meg a gyermek képességeihez igazítani. Azaz, csakis olyan feladatot adjunk, amely nem haladja meg jelentősen a lehetőségeit. Minél konkrétabb utasításokat adunk, annál valószínűbb, hogy el tudja végezni a feladatot. (Pl. „Rakj rendet!” helyett: „Tedd a szekrénybe a ruháidat!”, majd ha ezt megtette, akkor „Tedd a polcra a játékokat!” stb.) Fontos az egyértelműség, és hogy kristálytisztán lássa mit is várunk el tőle.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy az ADHD-s gyermekek nagy része egyszerűen nem is tudja, hogyan kell „jól” viselkedni. Ezért fontos, hogy mindig tudassuk velük, hogy pontosan mit várunk el tőlük. Ezt sajnos nem egyszer, hanem ha kell, minden alkalommal el kell mondani, amikor abba a helyzetbe kerül, így a türelem és a következetesség kulcsfontosságú. Az ADHD-val, a figyelemhiányos hiperaktivitással nem könnyű együtt élni, ezt az állapotot az érintett gyermeknek és családjának, környezetének egyaránt meg kell tanulnia kezelni ahhoz, hogy minél kevesebb károsodás érje, sőt, az állapot előnyeit is ki tudja használni az életében. A segítséget a kognitív agytréning és szükség esetén gyógyszeres kezelés jelenthet. Ha viszont kezeletlen marad, akkor nemcsak a tanulási zavarok súlyosbodhatnak, hanem a sok elutasítás, negatív visszajelzés, amelyben a gyermeknek része van, kihathat egész életére, sokféle beilleszkedési zavart, lelki és érzelmi sérüléseket okozva.

Forrás: GEM Tanulási Központ
Fotó: freepik.com