Miért aggódnak a gyerekek?

Minden szülő észrevehette, hogy gyermekeik természete merőben különbözik egymástól. Vannak, akik kisbaba korukban is sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak társaiknál, vannak, akik viszont többet sírnak és könnyebben válnak hisztisekké - írja a filantropikum.com.

De gondolkodjunk el kicsit, hogy mi lehet a valódi oka annak, ha egy gyerek elkezd aggódni? Laikusok azt a választ adnák, hogy ez együtt jár a felcseperedéssel, de valójában ez az egész az agyi folyamatokhoz köthetőek.

Tömören és velősen a gyerekek azért kezdhetnek el aggódni, mert az agyuk fejlődik. Gyermekkorban a kisgyerek ismerkedik, szívja magába a tapasztalatokat, a tudást és ez a fejlődési folyamat óriási impulzusokkal jár, amit valamiképp le kell reagáljanak. A dolog érdekessége az, hogy ezek a háttérben folyó agyi folyamatok olykor még serdülő korban sem hagyják nyugodni a gyereket, és ilyenkor jelentkezhetnek dühkitörések, melyeket a folyamatos frusztráció és meg nem értés okoz. Az ismeretlentől való félelem a felcseperedés természetes velejárója, ezért emiatt szülőként nem kell aggódnunk.

Mivel kapcsolatban szoktak aggódni a gyerekek?

Egy kisgyerek 3 éves koráig nem kezdi el kifejezni gondolatait és érzéseit. Gyakran előfordul, hogy a nyolcadik életévük körül kezdnek koherens és összefüggő tettsorozatokat végrehajtani, ezért szülőként sokáig nem jövünk rá, mi lehet a viselkedésének hátterében. Fontos viszont, hogy ha egyértelmű jeleket tapasztalunk a gyerkőcön, amik szorongásos lelkiállapotra engednek következtetni, akkor kérjük ki egy gyerekpszichológus véleményét.

A gyerekek szorongásainak háttérben húzódó okok korcsoportokra lebontva

Újszülöttek és totyogók (0-2 éves kor)

• Elválni a szülőktől: a babák 8-10 hónapos korukig úgy élik meg, ha valaki egy kis ideig nincs mellettük, mintha az örökre eltűnne. Ezért van az, hogy ha kilépsz a gyerekszobából, rövidesen hangos sírásba tör ki szeretett kisbabád.
• Hangos zajok: a kisbaba agya rendkívül érzékeny, ezért egy hangosabb zaj óriási riasztást okoz a pici agyában.
• Az irányítás kérdése: miután a kicsik megteszik első lépéseiket, megízlelik, hogy milyen is a függetlenedés. Ebben az időszakban szeretnek minden tárgyat az irányításuk alatt tudni, ezért ha valami felett úgy érzik nincs hatalmuk, attól megijednek.

Óvodás kor (3-5 éves kor)

• Sötétségtől való félelem: az óvodás korú gyerekek még nagyon nehezen tudják szétválasztani a valós világot a fantáziával telített világuktól. A sötétséget minden esetben a félelemmel, valamilyen ijesztő dologgal asszociálják a csöppségek.
• Kosztümös emberek (Mikulás, húsvéti nyúl stb.): ennek egyszerű az oka, a gyerekek nem szeretik a szokatlan dolgokat. Egy hatalmas ember nagy piros kabátban műszakállal olykor még nekünk is ijesztőnek tűnhet, nemhogy egy 3-5 éves kisgyereknek.

Iskolás kor (6-11 éves kor)
6-7 éves korukig még megmaradnak a sötétséggel, egyedülléttel és egyéb furcsaságokkal kapcsolatos félelmeik, viszont 11-12 éves korukra már ezektől tartanak:

• Otthon maradni egyedül: anya és apa nélkül egyszerűen bizonytalanná válnak, és úgy érzik, még képtelenek egyedül otthon maradni még egy kis ideig is.
• Valami rossz történik azokkal, akiket szeretnek: ebben a korban már lassacskán kezdik megérteni a halál fogalmát. Ezt a félelmüket akár egy házi kedvenc elvesztése is kirobbanhatja.

Serdülők (12+)

• Az imidzsük: ebben a korszakban teszik fel maguknak a kérdést, hogy „Ki is vagyok valójában, és mit csinálok?” Ilyenkor kezdenek elgondolkodni a társadalmi kapcsolatok fontosságáról, és lépnek ki a szűk, családi látókörükből.
• A jegyeik és a teljesítményük: a serdülők már megértik, hogy a bukásaik következményekkel járhatnak, ami elég ijesztő lehet számunkra. A teljesítményorientált gyerekek közül főleg azok, akik még szigorúak is önmagukhoz egy rossz jegy nagyon megingathatja a lelkivilágukat.
• Félnek megnyílni előtted: a serdülőkorú fiatalok már valamilyen mértékig érzik az önállóság és függetlenség megtartásának fontosságát. Ezzel párhuzamosan, köszönhetően a hormonoknak, számtalan konfliktust hoznak létre maguk körül, melyekről pont az önállósodás miatt nem akarnak beszélgetni.

Forrás: filantropikum.com
Fotó: freepik.com