Zoe Ayre például a „tisztelettudó” nevelési módszert követi, ami azt jelenti, hogy nem szabja meg a lánya lefekvési idejét, és nem is bünteti, állítása szerint pedig ettől a gyermeke függetlenebbé vált. Az anyuka meg van győződve arról, hogy ha nem szabunk konkrét határokat a gyermeknek, és eltöröljük a büntetéseket, akkor a csemeténk sokkal függetlenebb lesz, mi több, olyan eszközöket kap meg, melyekkel megtanul kiállni magáért - írja a twice.hu.

Zoe Ayre 36 éves, és egy egyéves kislányt nevel. Elárulta, ezt a nevelési technikát azután fedezte fel, hogy elolvasta Philippa Perry – A könyv, melyet bárcsak a szüleid is elolvastak volna (The Book You Wish Your Parents Had Read) című könyvét, amikor várandós volt. Zoe bevallotta, hogy a könyv miatt átértékelte a „hagyományos” nevelést, amit eredetileg a gyermekének szeretett volna adni.

A yorkshire-i anyuka azt állítja, szinte soha nincs hisztis gyermeke, mert hagyja, hogy Hattie akkor aludjon, amikor csak akar – ami azt jelenti, hogy az esti lefekvés néha akár este fél tízig is elhúzódhat, ha a kicsi délután is szundikált.

„Ritkán van túlfáradt, zaklatott gyermekem, mert akkor alszik, amikor csak akar. Ez érzelmileg nagyon sokat segített, mert nem kell az elvárások és az életünk meghatározott rutinba való beillesztése miatt stresszelnem” – nyilatkozta.

Zoe ugyanígy áll hozzá az osztozkodáshoz is, amit szintén nem erőltet rá a gyermekére. Azt vallja, ha a kislánya teljesen önszántából adja oda a játékát egy másik gyereknek, az sokkal „jobb érzéssel” tölti el, és így magától tanul meg jót cselekedni.

„Nem kényszerítem arra sem, hogy másokkal ossza meg a dolgait, és kiállok mellette, ha egy másik gyerek elvesz tőle valamit, amivel éppen játszik. Ez általában reakciókat vált ki a szülőkből, akik nagyon megosztáspártiak, és általában meglepődnek, hogy egy másik szülő a normával ellentétesen jár el” – tette hozzá.

Az édesanya nem rejti véka alá nevelési módszerének hatékonyságát, hanem gyakran beszél róla a közösségi médiában, amiért sokan támadják is őt az elvei miatt. Az emberek azt gondolják, hogy ezzel csak „elkényeztetett kölyköket” lehet nevelni, „de ők ezt nem értik. A cél az, hogy mintát adjunk nekik arra, hogyan tudnak reagálni, amikor felnőnek, és milyen dolgokat mondhatnak, hogy kiálljanak magukért, de udvariasan” – érvel Zoe, aki azt is elárulta, a kislánya már rendszeresen kínálja másoknak a játékait vagy az ételt, semmilyen külső kényszer nélkül.

„Úgy gondolom, hogy ha hagyjuk, hogy természetesen fejlődjön, akkor megszűnik a megosztás körüli ’negativitás’. Ehelyett ez a hangsúly arra helyeződik át, hogy milyen jó érzés, amikor valami szépet teszünk másokért, ami remélhetőleg olyanná válik, amit ő eredendően is meg akar tenni” – teszi hozzá.

Az anyuka már korán megtanítja a lányának, milyen fontos, hogy tudjon nemet mondani, és azt is elmondta neki, hogy visszautasíthatja az emberek ölelését és szeretetét, ha nem akarja – beleértve a családtagokat is. Emellett nem szab büntetéseket sem a kisgyermekének, mivel szerinte azok gyakran „nem érnek célt”, és nem foglalkoznak az okokkal, amelyek miatt a gyermek rosszul viselkedik.

„Ez csak azt tanítja nekik, hogy a szeretetünk feltétele az, hogy hogyan viselkednek, és hogy ha ’rosszcsontok’, akkor kizárjuk őket. Gyakran látjuk, hogy a gyerekeket azért büntetik, mert gyerekek, és az a jó mérce, hogy ha egy felnőttel nem bánnánk így, akkor a gyerekkel sem kellene így bánnunk” – vélekedik Zoe.

Az édesanya módszerét sokan badarságnak tartják, de Zoe azt állítja, Hattie nevelését el sem tudná képzelni másként. Számára ez beválik, és reméli, hogy így a lányának meglesznek majd az eszközei ahhoz, hogy „kiálljon magáért és azért, amiben hisz”, amikor idősebb lesz.

„Természetesen voltak olyan pillanatok, amikor úgy reagáltam, ahogyan nem szerettem volna, például kiabáltam és leszidtam őt. Ezek azok az alkalmak, amikor hibáztam, de megkérdőjelezem magam, és újra megerősítem, hogy a megközelítésem az, amit helyesnek érzek. Nem hiszem, hogy valaha is az én dolgom lenne azt mondani, hogy egy másik szülő rosszul teszi, ha olyan nevelési stílust követ, ami neki bevált – hiszen mi csak azt tesszük, ami a legjobb a gyermekeinknek” – fogalmaz Zoe.

Ugyanakkor azt is kihangsúlyozza, hogy „a tisztelettudó szülői megközelítés nem azt jelenti, hogy inkább barátként, mint szülőként viselkedünk, mivel nem hiányzik a határok vagy a jó és a rossz közötti különbség megtanítása. Csak arról van szó, hogy hogyan kezeljük ezeket a határokat, és hogyan támogatjuk a gyermeket a folyamat során. A valóság az, hogy a gyermekeink tanulnak – az agyuk még nem fejlődött ki teljesen, és még mindig tanulják, hogyan lépjenek kapcsolatba az őket körülvevő világgal.” Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt a folyamatot a lehető legkonstruktívabb módon tegyük számukra lehetővé.

Forrás: twice.hu
A kép forrása: twice.hu (Zoe Ayre/The Respectful Mum)