Gyermek és felnőtt egyaránt már alig várja, hogy visszavonhatatlanul beköszöntsön a tavasz. Köszöntsük együtt gyerekeinkkel a jó idő érkezését vidám, ismert és kevésbé ismert versikével. Most összegyűjtöttünk 20+1 tavaszi verset gyerekeknek. Ezeket a tavaszi verseket a gyermekkel együtt mondogatva még a borús napokon is vidámságot csempészhetünk a napjainkba.

1./ Zsadányi Lajos: Kipp- kopp

Kipp- kopp
mogyoró,
Tavaszra hív már
a rigó.

Kipp- kopp
kalapács,
jó kedvű már
a kovács.

Kipp- kopp
kert alatt,
Róka viszi
a ludat.

2./ Osvát Erzsébet: Rigó rikkant az ágról

Énekkar a javából!
Rigó rikkant az ágról.
Fölvidul a föld, az ég.
Felesel egy Nyitnikék.
A barackfa hallgatja,
Szelíden szól:- Te csacska
- nyitni kék!-, mért kiáltod?
Virágruhám nem látod?
Nefelejcsek kék szemét
nem is vetted észre még?
Sárgahajú pitypang ezre,
nézd, hogy nevet a szemedbe!
Mért fújod hát:- nyitni kék?
Kinyitottunk már mi rég!

 3./ Zelk Zoltán: Fölkeltek a madarak

Hamarabb
mint a Nap,
fölkeltek a madarak.
Hajnali
ég alatt
elfütyülik álmukat.
Elmondják
álmukat
meglebbentik szárnyukat.
Lebbentik
szárnyukat,
fáról fára szállanak.
Keresik
hol akad,
reggelire jó falat.
Egy falat,
két falat,
kukacok és bogarak.
Mire föl-
kél a Nap,
jóllaknak a madarak!

4./ Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

5./ Balogh József: Tavasz

Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.

Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.

6./ Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?

- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?

- Megmondhatom én ezt néked:
még a tavasz föl nem ébred…

- Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet
- Túl az Óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon…

- Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?

- Három szellő kergeti.
másik három öltözteti,

rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,

ha elindul, olvad a hó
szalad előtte Télapó!

7./ Bartos Erika: Kelepelő

Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.

Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.

Kelep-kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág,
Várja már a gólyákat egy
napsütötte ország.

Kelep-kelep, itt van az ősz,
nekivágnak délnek,
visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!

8./ Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.

9./ Osvát Erzsébet: Három cimbora

Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
mindhármukon hátizsák,
jönnek hegyen-völgyön át.

Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek,
cipeli a meleget.

Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.

10./ Csoóri Sándor: Tavaszi bodza-vers

Szoknyát varrat a bodza,
így készül a tavaszra,
    csipkés szélűt
    és puhát,
éppolyat, mint nagyanyja –
mert ha nem varratna,
hát csupasz maradna.

11./ Donkó László: Tavasz éke

Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.

12./ Donászy Magda: Hóvirág

– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

–  Ó, be szép ez virágom!

13./ Galambos Bernadett: Szervusz, Tavasz!

Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Nem kell már a sok fehér!
Zöldelljen az erdő, rét,
nyitogasd a pipitért!
Gyermekláncfű, gólyahír
napfényért most néked ír.
Csald elő a meleget,
hadd űzze el a telet!
Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Hóval, faggyal megszűnjél!

14./ Osvát Erzsébet: Itt a tavasz!

Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.

15./ Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.

16./ Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján 
megszakad a tél,
József napján 
eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, 
boldog aki él. 

Már közhírré 
szétdoboltatik:
minden kislány 
férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák 
és a maradék.

17./ Gergely István: Április

Nem mesél már kályhádban a tűz,
barkát zizzent szellőcskén a fűz,
álmos dongó virágport kutat,
harmat csókol hajnali utat.

Felhő és nap játékát játssza,
kabát és ing civódik váltva.
S mert a szél néha még füttyös is,
tudhatod, megjött az április.

18./  Eresz alól fecske fia... 

Eresz alól fecske fia
Ide néz, oda néz.
Van-e hernyó, hosszú kukac?
ízesebb, mint a méz.

Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán.

19./ Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

20./ Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre, égre:
Tavasz van, tavasz, végre, végre.

21./ Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!