Empátiára, kreativitásra, előítélet-mentességre és az adott kultúráról szerzett tudásra is szükségük van azoknak a pedagógusoknak, akiknek óvodai-bölcsődei csoportjába más kultúrájú, más anyanyelvű gyermek érkezik – hangzott el a VIII. Kisgyermeknevelési Konferencián, amelyet Martonvásáron és Vácon tartottak. A szakemberek egyetértettek: az interkulturális nevelés már rég nem csak elméleti kérdés, hiszen a magyarországi bölcsődékbe, óvodákba egyre több külföldi gyermek jár.

„Az interkulturális nevelés valójában a szülőkkel kezdődik. Nem a gyerekeket kell integrálni, mert ők többnyire természetesnek veszik azt a közeget, ahová kerülnek, még akkor is, ha vannak nyelvi nehézségeik – kevésbé érzékelik ugyanis a kulturális különbségeket. A szülőknek sokkal nagyobb gondot jelenthetnek az eltérő szokások, hagyományok, és az a kérdés, hogy ezeket a kultúrákat mennyire lehet harmonizálni” – mondta Palkóné dr. Tabi Katalin, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója. A főiskola Martonvásár önkormányzatával együttműködve 2023. október 9-én és 10-én rendezte meg a VIII. Kisgyermeknevelési Konferenciát (Brunszvik Teréz Szakmai Napok), amelynek fókuszában idén a kultúrák kapcsolódásai és az interkulturális nevelés állt.

Milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük azoknak a pedagógusoknak, akiknek a csoportjában más anyanyelvű gyermek is van? Milyen különbségeket lehet megfigyelni abban, ahogy a más-más kultúrából érkező gyerekek játszanak? És milyen személyiségfejlesztő hatása van az interkulturális nevelésnek? Ezekkel a kérdésekkel már rég nem csak a nemzetközi óvodák és iskolák pedagógusainak kell foglalkozniuk. A migráció, a háborús övezetekből menekülők és a vendégmunkásként érkezők növekvő száma miatt a magyarországi óvodákban, bölcsődékben is egyre magasabb a külföldi gyerekek száma, a roma gyerekek inkluzív nevelése pedig továbbra is fontos feladata az intézményeknek.

A plenáris előadásokon és a szekciófoglalkozásokon részt vevő szakemberek egyetértettek abban: mediátor szerepet játszanak azok a bölcsődei gondozók és óvodapedagógusok, akiknek a csoportjában más kultúrájú vagy anyanyelvű gyerekek is vannak, közvetítve a gyerekek, a szülők és az intézmény között is. A munkájuk azonban elsősorban akkor lesz sikeres, ha a szülőkkel szoros, bizalmi kapcsolatot tudnak kiépíteni.

„A pedagógusoknak valamelyest meg kell ismerniük azt a kultúrát, ahova a hozzájuk érkező gyermek tartozik, és meg kell figyelniük, hogy a gyerekek viselkedése mögött milyen kulturális okok állnak. És persze szükségük van olyan tulajdonságokra, mint a tolerancia, a kreativitás, az empátia és az előítélet-mentesség” – magyarázta Palkóné  dr. Tabi Katalin, hozzátéve: elhangzott az a megállapítás is, hogy meg kellene erősíteni azt a munkakultúrát, amelyben központi szerepet játszanak az esetmegbeszélések. Ezeken az alkalmakon a pedagógusok megoszthatják egymással a csoportjukban fellépő problémákat és a megoldási lehetőségeket. De legalább ugyanennyire fontos lenne, hogy a frissen végzett kisgyermekgondozók és óvodapedagógusok legalább alapszintű idegennyelv-tudással rendelkezzenek, hiszen ez a kapu a külföldi családokhoz.

A konferencián gyakorló pedagógusok és intézményvezetők számoltak be saját, jól működő gyakorlataikról. A Józsefvárosi Egyesített Bölcsődékben például számos innovatív programot – például kutyaterápiát, természettudományos „felfedező” foglalkozásokat – beépítettek a mindennapokba, amelyek anyanyelvtől és kulturális háttértől függetlenül minden gyerek számára fejlesztő hatásúak. A Nagykovácsiban működő Amerikai Nemzetközi Iskolában együtt ünneplik meg azt a sokféle kultúrát, ahonnan diákjaik érkeztek. A bevándorló családok gyerekeinek bölcsődei és óvodai ellátást, a szülőknek pedig munkaerőpiaci segítséget nyújtó genti Center for Innovation in the Early Years munkatársa többek között arról számolt be, hogyan tudják feloldani azokat a konfliktusokat, amelyeket a kulturális különbségek váltanak ki. A felzárkózó településeken tevékenykedő Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának intézményeiben pedig kiemelt szerepe van a családlátogatásoknak. Ezeknek hatására nemcsak szorosabbra lehet vonni a pedagógusok és a szülők kapcsolatát, de a szakértői hálózat arról is információt szerezhet, melyik család miben szenved hiányt.

A szakemberek úgy látják, miközben számos kihívást tartogat a más kultúrájú, más anyanyelvű gyerekek integrációja az óvodai-bölcsődei csoportokba, az interkulturális neveléssel valójában mindenki nyer. „Az iskolában azt látjuk, hogy már a gyerekekben is sok az előítélet, ami egyértelműen a felnőttektől jön. A bölcsődében és az óvodában még szoros a kapcsolat a család és az intézmény között, ezért ekkor kell elkezdeni az attitűdformálást – hogy aztán az, amit a gyerekek az intézményben magukba szívnak, a családban is gyökeret verjen” – magyarázta az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, a konferencia szakmai vezetője.

Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola