Manapság nincs könnyű dolga a szülőknek, főként, ha most állnak óvoda- vagy iskolaválasztás előtt. A körülmények zavarossá váltak, hallani lehet, hogy pedagógushiány van, miközben az sem titok, hogy a pedagógiai szakszolgálatok egyre több családot segítenek vagy mérnek fel, mivel a gyerekeknél fennáll az SNI (speciális nevelési igényű, tanulmányaiban nehezebben haladó) vagy BTMN (beilleszkedési illetve magatartásproblémákkal küzdő) besorolás lehetősége. Miközben kijelenthető, hogy voltaképpen minden gyermek egyedi és személyre szabott törődést igényel, az előbb említett kategóriákba tartozó gyerekek még inkább. A szülők szeretnék biztonságban tudni utódaikat, úgy, hogy megkapják a számukra legmegfelelőbb oktatást, nevelést és fejlesztést.

Az állami fenntartású iskolák (és óvodák) mellett alternatívaként szép számmal vannak már alternatív intézmények, ám ezek is igen széles palettát fednek le. Régóta ismertek a Waldorf iskolák, a Rogers, a Montessori, de az elmúlt néhány évben kinőtte magát a Budapest School és más személyiségközpontú intézmény is. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is erősödik az a tudatos szülői réteg, akik kisebb létszámú csoportokban szeretnék a gyerekük oktatását megvalósítani, lehetőleg olyan helyen, ahol az egyedi szempontokat is figyelembe veszik, és arra nem hátrányként tekintenek. Ezért természetesen a pénztárcába kell nyúlni.

A kecskeméti Gyermekliget Óvoda és Iskola az elmúlt két-három évben nagy megújuláson esett át, és jelen időben tapasztalják meg, miként is változik a szülők igénye, elvárása az iskolák felé. Koszorú Csaba igazgató és kollégái abban hisznek, hogy az oktatás megújítása valójában nem egyenlő a technológiai fejlődéssel, sőt, igyekeznek ezektől távol(abb) tartani egy ideig a diákokat.

“A Gyermekliget a gyermekközpontú pedagógia mellett elkötelezte magát a környezettudatos, zöld nevelés, az öko- és farmpedagógia mellett. Az egyedülálló, több mint 1 hektáros ligetszerű iskolaudvarunk lehetővé teszi, hogy minél több időt töltsünk szabad levegőn, valós időben tapasztalva meg a természetet és annak változásait. Egyfajta “gumicsizmás tanteremként” használjuk az iskolakertet, kivisszük a matematika órát, a festészetet vagy épp az éneket a szabadba” - meséli Koszorú Csaba.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ismerik a gyerekek a laptopot, hiszen a felső tagozatban a projekteknél folytatott kutatómunkához ezeket használják. Az alsó tagozatban azonban tiltólistásak a kütyük, mert az idegrendszeri érésnek nem tesznek jót, és otthon bőven kijut a mai gyerekeknek ezekből.

Az igazgató szerint az iskoláknak olyan megújulásra van szüksége, ami valóban a gyerekek és a családok érdekét szolgálja. ”Míg a régi rendszerek kvázi tankönyveket akarnak megtanítani és nem eszközként használják a könyvet a készségek és tudás kialakításához, addig a gyerekeknek valójában arra lenne szükségük, hogy az életre neveljük őket. Tudjanak alapszinten gazdálkodni, élelmet előállítani maguknak, jól tudjanak együttműködni, tudják, hol keressenek igazi információt és azt milyen módon hasznosítsák. Képesek legyenek csapatban dolgozni, amire később akár nemzetközi szinten szükségük lesz. Tisztában legyenek az erősségeikkel, értékeikkel és tehetségükkel, illetve a hagyományaikat ismerve és tisztelve, de szociálisan nyitottak legyenek mások és a világ felé. A Gyermekligetben ezt igyekszünk megvalósítani.”

Az igazgató szerint az oktatás tehát csak úgy újítható meg, ha az elvárt alapokra oly módon építkeznek, ami a gyermeket helyezi a középpontba, nem pedig a tárgyat. Ezt szolgálja náluk a hosszabb és fluidabb ovi-suli átmenet, a projekt alapú pedagógia felső tagozatban, és az említett iskolakert program is. A délelőtti tanulósávok után a mentortanárok olyan szakköröket tartanak, amelyek elmélyítik a szaktárgyi tudást, de az élménypedagógián alapulnak. Így az élő történelem keretén belül például íjászkodnak, a természettudományokat felelős állattartás foglalkozások egészítik ki, az irodalmat és médiaismeretet pedig suliújság-készítés.

Az intézmény életébe a szülők is bevonódnak, az ő segítségükkel vagy közreműködésükkel zajlanak az ünnepek, közösségi munkát vállalnak, sőt, akár saját munkájukról is tarthatnak pályaorientációs előadást. Fontos, hogy a gyermek lássa, a szülő partnere az iskolának, a tanárnak, az egész egy közösség, ami kiegészíti az otthont, nem pedig szemben áll azzal.

Az iskola elfogadásra került új pedagógiai programjában különleges elem, hogy 1-8. évfolyamon is csak szöveges értékelés van, ami persze továbbtanuláskor átváltódik érdemjegyre, de még érdekesebb és talán unikális rész az ún. “második esély elve”. Ennek értelmében, ha egy gyermek megajánlott érdemjegye adott tárgyból mondjuk 5. évfolyamon közepes volt, de az érési folyamata révén 7. végére eljutott a biztos és alkalmazáskész tudáshoz, akkor egy vizsga keretében erről számot adhat, így a továbbtanuláshoz szükséges jegy pozitív irányba változhat.

Összegezve tehát az iskoláknak megvan a lehetőségük, hogy a NAT kritériumait megtartva, de a gyereket a középpontba helyezve megújuljanak - csak egy jó adag kreativitás és jó csapat kell hozzá. Így olyan közösségekké kovácsolódhatnak, ami tanárnak, diáknak és a szülőnek is előre mutató.