A hetvenes-nyolcvanas években így vagy úgy, mindenkinek lehetősége nyílt a Balatonnál nyaralni. A szerencsésebb gyerekek, köztük én is, a család víkendházában tölthették a szünidő nagy részét, sokan pedig vállalati üdülőkben nyaraltak - általában egy-két hetes turnusokban.
A belföldi tömegturizmus, beleértve az ifjúsági üdültetés, soha addig és azóta sem tapasztalt méreteket öltött, az államilag szervezett tömeges nyaraltatást és a velejáró rengeteg ifjúsági programot azóta sem sikerült egyik rendszerváltás utáni kormánynak sem megvalósítania. 

Fortepan / Urbán Tamás (1974) - Autós kemping Zamárdiban

Abban az időben nem létezett versenytársa a Balatonnak, mint például ma a horvát tengerpart, és ami a lényeg: elképesztően menő dolognak számított a Balatonnál üdülni!
Emlékszem, hogy gyerekként mennyire sajnáltam magunkat a testvéremmel, hogy nekünk „csak” a hétvégi nyaraló jutott osztályrészül, és mindig vágyakozva pillantottam be a strandról hazafelé bandukolva a Bíróság hatalmas üdülőjének kertjébe, ahol állandóan zajlott az élet, velem egykorú gyerekek rohangáltak felszabadultan a hatalmas parkosított kertben, és jobbnál jobb, zenés- vagy sportprogramokat szerveztek a nyaralóknak.

Magyar Rendőr (1982), Siófok, BM-Üdülő

Ebben az időben nem csak a vállalati üdülők teltek meg élettel, hanem sok iskola táboroztatott a Balaton partján - még az ország legtávolabbi csücskéből is eljutottak ide a gyerekek.

A Zánkai Úttörőtábor mindenki számára ismert fogalom volt, amiről a legtöbb gyerek csak álmodozott. Az úttörő propaganda természetesen gondoskodott Zánka megfelelő marketingjéről: ide ugyanis csak a legszorgalmasabbak, a legjobb tanulmányi eredményt felmutató diákok, a legjobb úttörők juttathattak el. 

Fortepan / Magyar Rendőr (1982) - Zánka, Úttörőváros

Fortepan / Magyar Rendőr (1975) - Zánka, Úttörőváros

6 DOLOG, AMI TELJESEN MÁS VOLT A BALATONNÁL ANNAK IDEJÉN, MINT MA

1.  Utazás a Balatonra

Az utazás sokkal hosszabb ideig tartott a hetvenes, nyolcvanas években. A vonatok lassabbak, kényelmetlenek, levegőtlenek vagy éppen huzatosak voltak. Egymás hegyén-hátán utaztunk a zsúfolt kocsikban. Már rég kikoptak még az emlékezetünből is a vasútállomások védjegyeként szolgáló „Utasellátók”.

Fortepan / Bauer Sándor (1972)

Az autózás talán egy fokkal kényelmesebb utazási formának tetszett, mint a vonat. A 70-es években még Trabantokkal, Wartburgokkal zötykölődtünk a Balcsira, útközben többször megszakítottuk a hosszú utat. Az M7-es Balatonaligánál, illetve Siófoknál véget ért – idáig tartott a „száguldás”, onnantól a hangulatos balatoni falvakon araszoltunk tovább, ahol nem tudtunk betelni a náddal kerített tópart változatos látványával.
Hazafelé az érdi emelkedő jelentette a Skodák számára a kihívást, mert mindig itt forrtak fel a hűtővizek.

Fortepan / UVATERV (1971) - Trabant 601 mosása a Balatonban - ma mi járna ezért...

Ami mára teljesen eltűnt, nem csak a balatoni utakról, az a stoppolás! A hetvenes, nyolcvanas években, sőt még később is, a stoppolás egy közkedvelt, pénztárcakímélő, de legfőképpen veszélytelen utazási formának, és természetesen óriási bulinak számított, az utak mentén fürtökben lógtak a stopposok. 

2. Strandolás a parton

A napozás alatt teljesen más értettünk, mint ma. Ha szerencsénk volt, akkor nagy nehezen 2 hét kitartó napon fekvést követően (napágyakat akkoriban nem lehetett bérelni) végre, nagy nehezen lebarnultunk, amivel aztán mindenki dicsekedett otthon, mert a barnasági is menő volt.

Amikor bemerészkedtünk az elalgásodott lépcsőkön a vízbe, egyből nyakig merültünk az iszapban, vagy hínárok, kavicsok között próbáltunk lavírozni – fövenyes, lekerített gyerekpancsolós partszakaszok hol voltak még akkor?

Fortepan / Szalay Zoltán (1975)

Strandoláskor naptejet nem kellett magunkra kennünk, mert felesleges lett volna. Az UV-A és UV-B kifejezések még csak hallomásból sem voltak ismerősek. Magas faktorszámú naptej helyett valamilyen noname bronzolajjal kenegettük magunkat, hogy még barnábbak legyünk.

Az éjszakára bezárt strandokon kutyás őrök vigyáztak a rendre, ugyanis az éjszakai fürdőzés tilos volt. Ellenben akkoriban jött divatba nálunk a németektől indult nudizás, ami a rendszerváltás enyhe előszeleként jelezte előre a hamarosan bekövetkező viharos változást.

3. Kertmozik a Balatonnál

Tablett, okostelefon, laptop híján rengeteget társasjátékoztunk és kártyáztunk a nyaralóban, esténként sétáltunk a mólon, etettük a hattyúkat, vagy kertmoziztunk, amit nagyon ritkán engedtek meg nekünk a felnőttek. Általában ugyanazt a 3-4 mozifilmet játszották az egész Balaton-parton. Emlékszem, hogy a Ben Hur izgalmas jeleneteibe hányszor de hányszor behallatszott a part mellett elrobogó gyorsvonat zaja, de azt mi úgy élveztük, ahogy volt: hangosan, a kényelmetlen faszékeken és úgy, hogy időnként elszakadt a film, és várnunk kellett a csillagos égbolt alatt, míg végre újraindult. A kertmozik így is csurig-dugig teltek, sokszor be sem lehetett jutni egy-egy új filmre.

4. Német vendégek a Balatonnál

Az NDK-s és NSZK-s német rokonok a Balatonnál találkoztak minden évben. A turizmus ezerrel pörgött, a balatoni utcakép elengedhetetlen része volt a Zimmer Frei hirdető tábla. Minden szállást ki lehetett adni a németeknek, az utolsó sufnit is, és egy egész üzletág épült (feketén) a német turistákra.

Fortepan / Szalay Zoltán (1975)

Ma már elképzelhetetlen, hogy az éttermekben külön étlapok és külön árak voltak a jól fizető, nyugat-német turistáknak, akiknek olyan olcsó volt a Balaton-part, hogy szinte bármit megengedhettek maguknak, amit a balatoni vendéglősök természetesen ki is használtak.

Fortepan / Bauer Sándor (1971) - Siófok

Emlékszem, amikor egy alkalommal a szomszédunk vendégeiként német fiatalok sátraztak a társasházi nyaralónk kertjében (mondtam, hogy mindent ki lehetett adni), akkor a nagymamám szóba elegyedett a német vendégekkel. Nyelvtudását megcsillantva, lelkesen érdeklődött a „németországi” viszonyok felől. A kelet-német fiatalok felháborodva oktatták ki a nagymámat, hogy nem létezik olyan, hogy „Németország”! Olyan van, hogy „NDK” és „NSZK”…

5. Képeslapok a Balatonról

Akkoriban nem ismertük az okostelefont, az sms-t. A távirat volt a leggyorsabb távközlési mód. Nyaranta csodálatos képeslapokat lehetett kapni a mólon, az újságosnál, a postán vagy a közértben. A legszebb képeslapokat gyorsan elkapkodták, ezért azokat már a nyaralás elején vadászni kellett. Egy-egy nyaralás alatt legalább 10-15 üdvözlőlapot küldözgettünk szét a barátoknak és a rokonoknak.

6. Gyerekkel a Balatonon

Óriási szám volt anno, amikor a nyolcvanas években terjedni kezdtek a bugyikék színű óriáscsúszdák a Balatonnál. Kissé drága volt rajtuk a lemenetel, de az volt a nap csúcspontja, és természetesen a szuperragadós vattacukor, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a strandolás.

Ami számomra a legszembeötlőbb változás ma, amikor a kisfiammal fedezem fel újra megkopott emlékeim helyszíneit, hogy a Balaton, csak úgy, mint minden más, szép csendesen gyerekközpontú lett. No, azért még mindig lenne hova fejlődni, de mára szinte mindegyik balatoni strand eljutott odáig, hogy szép és igényes játszóteret vagy leárnyékolt, fövenyes babapancsolót alakítson ki, vagy legyen legalább egy gyerekcsúszdája. 
És ma már az éttermekben nem az NSZK-s vendég, hanem a gyerek az úr.

Fortepan / Umann Kornél (1979) - Vitorlázás az Uránusz vitorláson

Fortepan / Umann Kornél (1985) - Vízibicikli

Fortepan / Urbán Tamás (1978)

Fortepan / Umann Kornél (1979) - Zánka

Fortepan / Urbán Tamás (1980) - Siófoki Szabadtéri Színpad, Omega-Beatrice közös koncert

Fotók a cikkben: Fortepan
Kezdőfotó: Fortepan / Szalay Zoltán (1975)