"Még mindig szoptatom a 4 éves gyerekemet, ami se nem undorító, se nem abnormális"

• Szerző: Papás Mamás Magazin

A hosszú ideig tartó szoptatás a világ legtermészetesebb dolga - véli Lucie Cox édesanya, blogger, szakmáját tekintve antropológus és színésznő.

Amikor kisfiam, Redford 4 hónapos lett, ismerőseim sürgetni kezdtek, hogy mikor kezdem már el a hozzátáplálást. A baba 1 éves kora körül pedig azzal nyúztak, hogy "hamarosan abbahagyod a szoptatást, igaz?". Én erre mindig csak azt feleltem, hogy a kisfiam akkor fogja a szopizást abbahagyni, ha eljön ennek az ideje.

„A gyerekem bármikor hozzáférhet a tejemhez, például, ha esténként fél”

Azt gondoljátok, hogy azért mert egy 4 éves gyereket szoptatok, akkor ez a gyerek nem is kap rendes ételt? Dehogy!

A szoptatás nálunk annyit jelent, hogy a gyerekem bármikor hozzáférhet a tejemhez: ha esténként fél, vagy ha csak egy kis összebújásra, ölelésre vágyik.

És csöppet sem félek attól, hogy majd 14 éves koráig ez így marad. Tudjátok miért nem, mert nem ismerek senkit, aki örökké szoptatott volna. Mert nem szoptatunk örökké. Mi emberek vagyunk az egyetlenek az emlősök között, akik ideje korán választják le magukról a csecsemőjüket.

A legtöbben úgy vélik, hogy a későre nyúlt szoptatástól a gyerek túlzottan ragaszkodóvá, netán anyafüggővé válik. Én pedig úgy vélem, hogy nem hogy ragaszkodó nem lesz, hanem ez a fajta stabil érzelmi kötődés alapozza meg a gyerekem későbbi magabiztosságát, érzelmi biztonságát.

Redfordnak azt is megtanítottam, hogy a saját testünk felett mi magunk rendelkezünk. Ha nincsen kedvem szoptatni (igen, van választási lehetőségem), akkor tudja azt, hogy ilyen is előfordul, mert "ez az én testem, ez pedig a tied", megvannak a határaink, amiket figyelembe kell venni.


Képen a cikk szerzője 4 éves kisfiával

A világ minden táján szoptatják édesanyák a 4-6 éves gyerekeiket

A nyugati társadalmakban valamiért óriási tabunak számít a hosszú időre nyúló szoptatás. Már látom, ahogy zúdulnak a kommentek a cikk alá: "ez nem normális", "ez undorító"...

Az egész világon a legnagyobb természetességgel, szemrebbenés nélkül szoptatják az asszonyok gyermekeiket 4-6 éves korukig.
Ne feledjük, mi emberek 3 éve járunk két lábon, de sokkal régebb óta szoptatjuk az utódainkat.

Szoptatunk, mert éhséget, szomjúságot oltunk, és mert vígasztalunk.
A friss, meleg anyatej mindig kéznél van, azért, hogy tápláljon, azért, hogy kényeztessen.

"Nem alakul ki szexuális zavar, ha sokáig szoptatsz"

Az emberek általában félnek azoktól a dolgoktól, amiket nem ismernek, vagy nem értenek. Félnek, mert azt gondolják, hogy veszélyes.
Azok a gyerekeknek, akiket sokáig szoptatott az édesanyjuk, nem lesz semmilyen szexuális zavaruk. Sokkal inkább lesznek azoknak szexuális zavaraik, akik soha sem láttak női mellet.

„Segítsük az édesanyákat, hogy nyugodtan tudjanak szoptatni”

Még nincs túl késő elmagyarázni a következő generációnak, ugyanígy a saját gyerekeinknek, hogy teljesen "normális", ha egy gyerek az édesanyja tejét issza. A kis állat bébik is az anyukájuk tejét isszák. Ennél "normálisabb" dolog nem is létezik.

Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy most magamat dicsérem, vagy, hogy én tudom a jó megoldást. Nem.
Az én szeretett anyám a nehéz munkája mellett, áldozatot vállalva mindent megtett, hogy szoptathasson engem a 90-es években. Most én is ezt teszem, és remélem,  hogy ezt a szemléletet adom tovább a gyerekeimnek is.

Bíznunk kell a nőkben. Bíznunk kell a saját testünkben, és bíznunk kell a gyerekeinkben.

Segítsük az édesanyákat abban, hogy nyugodtan tudják szoptatni a gyermekeiket, mert a szoptatás, csakúgy, mint az alvás, vagy az evés, a világ legtermészetesebb dolga. Kezeljük ezt mi is ennek megfelelően.

Szerző: Lucie Cox blogger, édesanya, antropológus-színésznő
Fotó: HuffingtonPost