Leander szaporítása: Így tudod eredményesen szaporítani a leandert! Olvasói praktika

2018 Augusztus 19.

A leander szaporítása nem túl bonyolult dolog, csupán néhány jó tanácsot kell betartani. Olvasónk is éppen ezt tette. A leander szaporításáról osztja meg saját tapasztalatait - fotókkal.

Miután mindenfélét összeolvastam a neten, nekiálltam a kedvenc mediterrán virágom, a leander szaporításának. Az átláthatóság kedvéért pontokba szedem a lényeget, ami miatt – szerintem- sikerült a csodálatos leandert szaporítanom.
8 hajtással indultam, és ebből 6 sikeresen megeredt.

1. Június végén fiatal, zöld csúcshajtásokat vágtam egy egészséges, strapabíró anyanövényről. Törekedtem rá, hogy virág is legyen egyiken-másikon.

2. Ügyeltem rá, hogy a hajtásaim ne legyenek fásak, sőt, még fél fásak sem, hanem minél vékonyabbak legyenek a szárak, amelyeknek a végeit enyhén ferdére vágtam. Bár máshol ajánlják, hogy metszük be a végeit, én nem tettem.

3. 15-20 centiméteres hajtásokat állítottam elő, aminek az aljáról leszedtem az alsó leveleket. A fenti leveleket ellenben meghagytam. Erre azért van szükség, hogy a gyökereztető vízben az alsó levelek ne ázzanak, ne poshadjanak meg.

4. Sörösüvegbe állítottam őket, és ezeket kihelyeztem a párkányra fél napos helyre.

5. Az üvegben lévő víz felmelegedett ugyan, de ez nem jelentett gondot, csak még inkább kedvezett a gyökerezés beindulásának. A vizet körülbelül hetente cseréltem. A hajtásokat nem szabad kihúzogatni, mert ilyenkor megsérülhet a gyökere.
Körülbelül 4 hét alatt lett ilyen szép bajszos lett, mint, amit a lenti képeken is látunk.

A tapasztalatom az volt, hogy azok a hajtások nem indultak el, amelyek a szobában, műanyag tárolóban próbáltam elindítani.

6. A kísérlet kedvéért, 2 zsenge szálat jó nedves földbe dugványként elhelyeztem, és azok is szépen megeredtek. Az ajánlások ellenére nem tettem bele hormont, sem tápszert, és így is sikerült.

Leander

A leander széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Fás szárú, mintegy 3 méter magasra növő örökzöld cserje. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható.

A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. A nálunk kapható, tőzeg alapú virágföldek többnyire nem ilyen tulajdonságúak, inkább savanyú kémhatásúak. Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyében nő.

Júniustól szeptemberig virágzik.

Már az ókorban is dísznövénynek ültették. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni.

Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt - többek szerint - ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt. (Forrás: Wikipédia)

Fotók: Papás Mamás Magazin