Nem tudom, hogy meddig lehet közöttünk még a dédi mama, de segítjük őt mindenben, amiben csak tudjuk – mondtam a minap a kisfiamnak, aki elkomorodott arccal rám nézett és azt kérdezte: „Anya, és nem lehetne, hogy mégis örökké velünk maradjon a mama?” Ekkor könnybe lábadt a szemem, és elmondtam a gyermekemnek, aki még csak 6 éves, hogy örökké a szívünkben őrizzük emlékét. Majd a homlokomra csaptam, és eszembe jutott kedves ismerősöm, Gábor, aki a legutóbb csodálatos fotókat készített rólam. Fel is hívtam, hogy megbeszéljem vele, az idei karácsonyi ajándék a családunk tagjainak egy közös családi fotózás lesz: dédi az unokáival.

Természetesen többezer élményt és emléket őrzünk családtagjainkról, és ehhez nem kellenek fotók, de olyan jó érzés, amikor egy képen látom a boldog mosolyokat megörökítve. Ránézek egy fotóra, és azonnal érzem az érzéseket, hallom a nevetést, érzem a bejgli illatát és a családi fészek melegét. Tudom, hogy az idős emberek is azért örülnek leginkább a fényképes ajándékoknak, mert ők ugyanezt élik át, amikor gyermekeik, unokáik, dédunokáik kacagástól derűs arca visszanéz rájuk a falakról. Ezek igazán maradandó ajándékok, amelyek nagyon sok erőt adnak minden embernek, de főként a korosabb családtagjainknak.

Nem mindegy viszont, hogy kivel és hol csináltatjuk a képeket. Sosem fogom elfelejteni, amikor először kerültem Gábor kamerája elé. A munkámhoz volt szükségem profi fotókra, és bevallom, én utálom, amikor fotóznak. De a Gábor Média szelleme engem is elvarázsolt. Ilyen sokat nem nevettem még egy óra alatt, és sosem álltam még ennyire fesztelenül fényképezőgép előtt. Szuper élmény volt, alig egy óra alatt 60 kattintással több, mint egy tucat jó kép készült, amelyeket szinte retusálni sem kellett. Egy fotós akkor jó, ha nem akar megváltoztatni, ha látja benned a természetes szépet, és tudja, hogy segítsen abban, hogy elengedd magadat. Olyan kommunikációval és jelenléttel végzi a feladatát, hogy te észre sem veszed, hogy ez most egy fotózás. A háttér, a ruhák és tárgyak kiválasztása olyan harmóniát sugároztak, hogy alig akartam elhinni. A családi fotózásnál ez még fontosabb, mert a kisgyerekek nem ülnek meg ám szívesen egyhelyben és nyilván nem szeretnek kötelességből mosolyogni. Gábor profizmusa viszont lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt csodálatos kattintások történjenek, pont akkor, amikor úgy nézünk, pont akkor, amikor az az igazi szemráncos mosoly jelenik meg.

Kisfiammal el is kezdtük szervezni a családi fotózást, hogy még időben elkészüljünk majd a keretekbe rendezéssel. Amikor elmondtuk a többieknek, hogy mire készülünk, mindenki lelkesen és izgatottan kezdte tervezgetni, hogy milyen ruhát ad majd a gyermekére, és hogy hol is legyen a helyszíne a fotózásnak. Dédi nehezen mozog már, nem akartuk elvinni fotóstúdióba. Rájöttünk, hogy a leginkább meghitt, ha a saját lakásában gyűlünk össze és úgy örökítjük meg őt, ahogy minden nap látjuk. A nagy napon mindenki kicsit feszengett először, de aztán 5-10 perc alatt lelazultunk, és mindenki nagyon élvezte a fotózást. Természetesen magunkról is kértünk képet a gyerekekkel, ezek a képek már kint vannak az én falamon is.

Az idei karácsony igazán meghitt lesz, és remélem, hogy jövőre is lefotózhatjuk majd a dédikét, de ezek a gyönyörű képek már örök emléket őriznek a keretben.