Ha te is azon szerencsések közé tartozol, akik gyermekként sok időt tölthettek együtt a nagyszülőkkel, akkor minden bizonnyal emlékszel, hogy milyen jó is volt a mama és a tata birodalmában önfeledten játszadozni. Akkor még nem is gondoltad volna, hogy ezek a pillanatok milyen nagy mértékben hozzájárulnak majd a személyiséged fejlődéséhez, hiszen a nagyszülőkkel töltött idő segíthet abban, hogy egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőtt életet élhessünk – állítják a legújabb tanulmányok.

Az eredmények értelmében a nagyszülőktől olyasfajta törődést és szeretetet kaphatnak az unokák, amely stresszmentes és nem hasonlítható össze a szülő-gyerek kapcsolattal - írja a filantropikum.com.

Sok szülő épp a túlzott kényeztetés miatt aggódik a legtöbbet, hiszen a mindennapok terhei alatt hogyan is juthatna ideje az embernek arra, hogy ugyanolyan odaadással kényeztesse a saját gyermekét, mint ahogyan azt a nagyszülők teszik?

A University of Oxford egyetem által végzett legújabb kutatás szerint azoknál a gyerekeknél, akik szoros viszonyt ápolnak nagyszüleikkel, sokkal kevesebb problémát és érzelmi instabilitást fedeztek fel, mint azon társaiknál, akik csak hébe-hóba pár órácskára láthatják a mamát és a tatát. Sőt az adatok értelmében a nagyszülők által babusgatott gyerekek sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot idegenekkel és a szociális készségeik is jobbak.

Az egyetem Szociálpolitika Karának professzora, Ann Buchanan, kutatócsapatával több mint 1500 kisgyermek viselkedését tanulmányozta és arra kellett rádöbbenniük, hogy a nagyszülőkkel töltött idő kulcsfontosságú a kisgyermekek megfelelő fejlődése során. A tanulmány során azt is megfigyelték, hogy míg a nagymamák inkább az óvó és védő szerepet, addig a nagytaták egyfajta mentor szerepét töltik be a kisgyermekek életében.

Kimberly Agresta, az Englewood’s Agresta Psychotherapy Group társalapítója is kiemelte, hogy jelentős behatással bírnak a nagyszülőkkel töltött időszakok az unokák életében.

„Amennyiben a szülők már a korai időszakban is rendszeresen bevonják a nagyszülőket a kisgyermek életébe, akkor a gyerek olyan stabil érzelmi kapcsolatot alakíthat ki velük, amely a későbbiekben erős szociális támogatást nyújthat majd a gyereknek” – magyarázta Kimberly egy interjúban.

„Így a gyerek tudatában lesz annak, hogy a szüleiken kívül vannak még olyan felnőttek, akikben megbízhatnak, akik ugyanúgy szeretik és óvják őket, mint ahogyan a szüleik teszik és ez sokat hozzáad a biztonságérzetükhöz és az érzelmi stabilitásukhoz. Egy esetleges traumatikus esemény során, mint például a szülők válása, a történések kevésbé viselik meg a gyerekeket, mert tudják, hogy a nagyszülőktől ugyanolyan támogatásban részesülnek” – mondta a szakember.

Tehát összességében a nagyszülők nem szülői szerepet töltenek be az unokák életében, hiszen nem büntetnek vagy nem terhelik a gyereket felelősséggel, hiszen rájuk sem nehezedik semmiféle felelősség a gyerekek nevelését illetően. Ez a fajta szabadság pedig lehetővé teszi számukra, hogy minden kötöttség nélkül szeressék az unokáikat.

„A nagyszülők már elegendő tudással és tapasztalattal rendelkeznek, és olyan készségek és képességek birtokában vannak, amelyekkel nem csak ellátni tudják a gyerekeket a mindennapok során, hanem észrevétlenül taníthatják is őket. Mesélések által pedig bevezethetik a gyerekeket a család múltjába, a szokásaikba s ezáltal tovább adhatják azokat az értékeket, amikben ők is hisznek” – teszi hozzá a szakember.

Forrás: filantropikum.com
Fotó: freepik.com