Profi kamera - Czinege fotó

Miért döntöttél úgy, hogy táborokat szervezel külföldön élő magyar gyerekek számára? Van valamilyen személyes kötődésed vagy motivációd?

Amikor 2011-ben Belgiumba költöztünk a férjem munkája miatt, akkor teljes egészében magam mögött hagytam szakmai életemet, a már jól és hosszú évtizedeken át épített oktatási és felnőttképzési karrieremet. Választott országunkban van az Európai Unió központja, mi azonban kívülállók voltunk. Nem dolgoztunk egyik európai uniós intézményben sem, és a NATO-ban sem. Egy multinacionális vállalathoz volt kötődésünk. 

Már megérkezésünkkor nagy magyar közösséggel találkoztam, aminek oka valószínűleg az volt, hogy Európa olvasztótégelyében, Brüsszelben éltünk. Miután beilleszkedtünk brüsszeli életünkbe: azaz a lányunk elkezdte a belga iskolát, a férjem pedig a munkáját, én lettem a családi menedzser. Ez a „munka” azonban nem elégített ki, így belekezdtem egy piackutatásba azzal kapcsolatban, hogy mit is tudnék én itt dolgozni, van-e olyan tudásom és munkatapasztalatom, ami itt is folytatható, vagy hasznosítható. 

Miután elkezdtem a tanítást a Magyarra Hangolva név alatt, hamar híre ment, hogy teljesen más módon közelítem meg a külföldön élő magyar kötődésű gyerekek oktatását, mint amit eddig megszoktak az itt élő szülők. Ezért is lehetett, hogy egy év alatt megtízszereződött a tanítványaim száma. Néhány évvel később – 2014-ben – létrehoztam a KID nevű programot, azaz a Kreatív Irodalmi Délutánt, ahol a magyar jeles napokkal ismertettem meg a gyerekeket, és az őket elkísérő gyerekeket úgy, hogy közben a verstanulásra és a képzőművészeti alkotásokra helyeztük a hangsúlyt. Azaz az élményekre. Ezzel kiléptünk a hagyományos tanulás-tanítás kereteiből, és beléptünk az informális és non-formális terepre. Láttam és tapasztaltam, hogy olyan családokat is elérek így, akik a heti magyarórák keretében megvalósuló tanulást nem preferálták, vagy nem volt szükségük rendszeres, strukturált képzésre. Vagy akiknek ez nem fért bele a heti órarendjébe. 

Aztán eljött a pillanat, amikor már úgy éreztem, hogy ennél is többre vágynak azok, akik nemcsak elkötelezettek a magyar nyelv átadása iránt, hanem még jobban el szeretnének mélyülni abban, anélkül is akár, hogy külföldön élő gyermeküket magántanulói státuszba írassák be egy hazai iskolába. Ekkor indítottam el Brüsszelben a Magyarra Hangolva táborokat. Mivel minden belga iskolai szünetben szerveztem ilyet, szinte természetes volt, hogy ezeket is tematizáltam részben a magyar ünnepekhez, részben a gyerekek érdeklődéséhez igazítva. 

Ezek az 5 napos – klasszikus értelemben vett – napközis táborok annyiban különböztek a magyarországiaktól, hogy már a kezdetektől nem 8-tól 4-ig tartott, hanem 8-tól 6-ig. Ez volt az az időtartam, amivel valós segítséget tudtam adni a szülőknek. Mindezek mellett a természetes nyelvtanulás módszerét használtam, azaz minden olyan hétköznapi témát is beleszőttem a táborok napirendjébe, ami a családban, az otthon falai között nem gyakran kerül elő. Ha nem beszélnek bizonyos témákról, akkor az ahhoz kapcsolódó magyar szavakat sem fogja ismerni. 

Milyen programokat és tevékenységeket szerveztél a gyerekeknek? Hogyan illeszkedtek ezek a magyar kultúrához és hagyományokhoz?

Néhány példa a táborok témai közül a 2010-es évekből: Cirkuszoljunk Brüsszelben!, Vár a nyár!, Vándoroljunk Magyarországon!, Vándoroljunk magyar feltalálókkal!, Április bolondja, Vándoroljunk Mátyás királlyal. A címek plasztikusan megmutatják, hogy mire helyeztem a hangsúlyt a brüsszeli napközis táborokban: a magyar történelem nagy alakjai, Nobel-díjasaink munkájának és eredményeinek bemutatása, néhány találmány elkészítése, Magyarország földrajzi szépségei, tájai, és mint minden programba, ide is becsempésztem a magyar ünnepeket. Mindezekhez több eszközt is használtam, amik közül a verset és a mesét emelem ki. 

Később, 2016-tól, amikor metamorphoses meseterapeuta lettem, szerveztem csak mesékre alapuló foglalkozásokat is. Annyiban hasonlított a KID-hez, hogy csak egy irodalmi eszközt használtam. Ott a verseket, itt a meséket. Ennek a programsorozatnak lett a neve az Élménymese. Ezt már nemcsak Brüsszelben, hanem más belgiumi és európai városokban is tartottam. Ami minden esetben közös volt, az az, hogy kizárólag külföldön élő magyar kötődésű gyerekek és szüleik voltak a célcsoportom. 

Mivel Magyarországon is dolgoztam tanárként, és szerveztem táborokat is, így volt már előzetes tapasztalatom ebben. Ez rendkívül hasznosnak bizonyult, mert láttam, mik azok a pontok, amiket legalább részben másképp kell csinálnom. És itt nemcsak a már korábban említett napi időtartamra gondolok, hanem a tábori turnusok céljaira is. 

Milyen eredményeket értél el a táborokkal? Hogyan mérhető a gyerekek nyelvi fejlődése és elégedettsége?

Mindezekről a programokról folyamatosan kommunikáltam a social média felületeken, csoportokban és a blogon is, így jött el az a helyzet, hogy egyre több Belgiumon kívül élő Magyarra Hangolva követő sóvárgott ezen táborok után. Aztán eljött egy év, amikor minden feltétel megvolt ahhoz, hogy megszervezzünk egy nemzetközi tábort külföldön élő magyar gyerekeknek. Ekkor esett a választásom a Mátrára, ahol azóta is ott vagyunk, és még ennyi év után is tudok választani új helyszínt egy-egy buszos kiránduláshoz vagy túrához, vannak még fel nem fedezett hegyek, látnivalók és megmásznivaló kilátók a környéken. És ez az a tábor, ahová már nem csak brüsszeliek csatlakozhatnak. 

A nemzetközi tábor annyiban más a napközistől, hogy ez ottalvós, és nem 5, hanem 6 napos. A programok itt is a magyar városokhoz, a magyar történelem bizonyos eseményeihez, nevezetes alakjaihoz kapcsolódnak. Mindezek mellett a természeti szépségekkel, az őshonos állatokkal és növényekkel is megismertetjük a résztvevőket. Az egész program alapját az irodalmi eszközök: a versek és a mesék adják. És amiből nem engedek az az, hogy annyi élményt adjunk a gyerekeknek, ami feléleszti a belső motivációjukat a magyar nyelvű szóbeli kommunikáció iránt. Mert hiába van szándék és akarat a szülők részéről az anyanyelv átadására, ha a gyermeknek nincs kedve, nem akarja, vagy egyszerűen nyűgnek érzi a magyartanulást. 

Mindezek hatására pedig megerősödik az önbizalma, mer megszólalni magyarul, bővebb szókinccsel tér haza, azaz könnyebben fog tudni kapcsolódni a csak magyarul beszélő magyar rokonokhoz, be tud kapcsolódni olyan témákba is, amikről korábban nem volt ismerete. Ez az az eredmény, amit a szülők is visszaigazolnak évről évre. Láthatóan könnyedebben, folyékonyabban és bátrabban beszélnek magyarul a tábor után még azok a gyerekek is, akik máskor jellemzően csak egy-két szavas válaszokat adnak a szülőknek. 

Mások meg arról számoltak be, hogy a két tábor közötti időszakban folyamatosan előkerültek a táborban felszedett történetek, mesék, versek, élmények újramesélése. Egy anyuka úgy fogalmazott: beköltöztem a családba. Egy résztvevő kamasz pedig ekképpen írt: „Csak azért írok, mert szeretném megköszönni….életem legjobb táborát. ….. Nekem az egész tábor, és ezt már többször mondtam, az önfeledséget jelképezi. Ahogy összejöttek ezek a külföldi magyarok mindenfelől, egy olyan csapatot hoztak össze, amit sokan megirigyelnének! Még mindig szorosan tartom a kapcsolatot vagy 5 táborozóval…."

Amit az egyik legnagyobb eredménynek tartok, hogy évről évre visszajárnak többen is, vagy alig várják, hogy a családban lévő fiatalabb testvér is csatlakozhasson ehhez a közösséghez. 

Milyen nehézségekkel szembesültél a táborok szervezése során? Hogyan tudtad megoldani ezeket?

A szervezés során a legnagyobb kihívás eddig a Covid által sújtott év volt. Mivel Magyarország a tábor helyszíne, ezért mindenben azokat a szabályokat kell figyelembe vennem, amelyek ott érvényesek. A járvány első évében, 2020-ban csak olyan felnőtt dolgozhatott a táborban, akinek az akkor érvényes szabályok szerint minden oltása megvolt. Nos, ez nem könnyítette meg a dolgunkat. Ekkor fordultam tréneri, tanári ismerőseim felé, és kértem segítséget tőlük. Meg is érkezett a megoldás, de feszített volt a munkatempó, mert májusban lett hivatalos, hogy egyáltalán lehet szervezni ottalvós táborokat. Most is hálás vagyok azoknak, akik segítettek megvalósítani a Covid-idején is ezt a nemzetközi mátrai tábort. Ezen kívül minden évben nehézség, hogy hamar betelik az összes szabad férőhely, és mindig vannak olyanok, akik lemaradnak. Dolgozunk a lehető legjobb megoldáson. 

Milyen forrásokból finanszíroztad a táborokat?

A Magyarra hangolva táborok szervezéséhez egyetlen egy forrásom van, a részt vevő gyermekek szüleinek befizetése. Ebből az összegből gazdálkodom ki minden program költségét, a szakértő személyek, munkatársak bérét, a szállás és étkezés árát, a belépőket, a kreatív vagy hagyományőrző foglalkozások alapanyagainak árát. Egyszóval mindent a szülők általi befizetésekből finanszírozok. Nincs semmiféle állami támogatás vagy üzleti angyal a Magyarra Hangolva nemzetközi táborok mögött. Hálás vagyok a szülőknek, és itt is köszönöm nekik, hogy elkötelezettek a program iránt.