Popper Péter: Mikortól érdemes a gyereket közösségbe adni? Meddig maradjon otthon anyával? Mire vágynak az óvodások?

Meddig maradjon otthon a kisgyermek anyával, és mikortól érdemes őt bölcsibe, oviba íratni? Hova vezet az, ha a gyerek túl korán kerül ki otthonról, illetve mi lenne az ideális a gyerek szempontjából? Popper Pétert pszichológus-írót idézzük.
 

Amikor a kisbabából világra nyitott, mindenre kíváncsi kisgyerek cseperedik, egyre gyakrabban kerül szóba a családban, hogy vajon mi szolgálná leginkább a kisgyerek érzelmi fejlődését: ha bölcsibe járna, kortárs gyerekek között fejlődne tovább, vagy ha maradna otthon anyával, ameddig csak lehet.

Ha az anyuka mihamarabb szeretne visszatérni a munkába egzisztenciális vagy bármilyen más okok miatt, akkor ez nem kérdés. Ám sok szülő megengedheti magának a választás lehetőségét, csupán azzal nincsen tisztában, hogy a kisgyerek számára mi lenne az ideális.
Szakértők, barátok, ismerősök sokféle választ adnak erre. Mi ezzel kapcsolatban egy határozott véleményt idézünk, amit a 2010-ben elhunyt Popper Péter zseniális pszichológus hangoztatott egyik előadásán. 
A pszichológus kifejti véleményét arról, hogy szerinte meddig lenne ideális otthon maradnia a gyermeknek családi környezetben, illetve mikortól lenne érdemes őt gyermekközösségbe adni. 

"Az óvodás kor elérésével jót tesz a gyereknek egy fél napos óvoda"

„A gyerek pszichés fejlődése szempontjából az lenne az optimális, ha a gyerek óvodás kor kezdetéig az anyukája mellett maradna.
Az óvodás kor elérésével jót tesz a gyereknek egy fél napos óvoda. De csak egy fél napos! Azaz a gyerek délelőtt elmegy az óvodába, de ebédre hazamegy." – mondja Popper Péter, aki saját maga készített felmérést erről. Az óvodás gyerekektől annyit kérdezett, hogy ők milyen anyukát szeretnének maguknak?

„A családból leválási folyamatot lelassítanám”

Az óvodás gyerekek több mint 70 százaléka azt így fogalmazta meg határozott elképzelését: ők "főző anyukát" szeretnének. 
„A gyerekek tehát olyan anyukát akarnak, aki megfőz egy ebédet” – foglalja össze előadásában a pszichológus.
"Azt gondolom, hogy ez a főző anyuka - a gyerek pszichés fejlődése szempontjából - jól tette volna, hogy ha az általános iskola első két évében megmarad még „főző anyukának”. Tehát délelőtt iskolában van a gyerek, majd hazamegy, megebédel, stb.  És talán csak harmadik osztálytól lehetett volna elengedni úgy, hogy az anyuka munkát vállal, és ekkor jöhettek volna a napközik, tanuló szobák és egyebek. Én ezt a családból leválási folyamatot nagyon lelassítottam volna, ugyanis ez a leválás olyan gyorsan történt, és olyan kényszerből, hogy nem lehetett érzelmi sérülés nélkül megúszni.

Generációk éltek az érzelmi kiéheztetés lelkiállapotában. A gyerek ideje nagy részét napköziben, a családján kívül töltötte, és kialakult ez az érzelmi éhség, ami ellen úgy védekezik egy normális gyerek, hogy köszönöm nem is kell. Redukálni kezdi az érzelmi igényeit. Nem hagyja magát kínozni az érzelmi megfosztottsággal. Köszöni, nem kéri, vagyis elközönyösödik. Elérzelemtelenedik. "

Kezdő fotó: kulturpart.hu
Forrás: Pax TV
Szerző: Anyapuszi és Apapacsi