Ha visszatekintünk néhány évtizedre, a nagyszülők szerepe a családban tulajdonképpen egyértelmű volt: bölcs tanácsadók, mesélők, és időnként támogató szerepet nyújtottak a gyermeknevelésben. Napjainkban azonban ennél jóval összetettebb feladatok és elvárások hárulnak rájuk. A megváltozott család társadalmi szerkezetek következtében a nagyszülők élete – és ezzel együtt a családban betöltött szerepük is – átalakult.

Aktív idősek – új életszakasz, új szerepek

A mai nagyszülők nemcsak tovább élnek, hanem egészségesebbek és aktívabbak is, mint korábban. A 65 év feletti népesség élettartama megnőtt, sokan közülük fizikailag és szellemileg is aktívak maradnak (KSH, 2022). Ez lehetővé teszi, hogy jelentősebben részt vegyenek  unokáik életében – akár napi szinten is, ám ez nem mindig zökkenőmentes.

Gyermekfelügyelet: segítség vagy kényszer?

Az egyik legnagyobb változás a nagyszülők és az unokák kapcsolatában a rendszeres gyermekfelügyelet. A kisgyermekes családok gyakran támaszkodnak a nagyszülői segítségre – nemcsak alkalmanként, hanem rendszeresen is, különösen akkor, ha a szülők dolgoznak (Tóth–Makay, 2018). Egyre gyakoribb, hogy a nagymama vagy a nagypapa „második anyává” vagy „pótapává” válik. Bár ez sok esetben örömteli, hosszabb távon feszültségekhez is vezethet: például, ha a nagyszülők úgy érzik, túl nagy felelősség hárul rájuk, vagy ha eltérések vannak a nevelési elvekben.

Szerepkonfliktusok: hol húzódnak a határok?

A nagyszülők gyakran olyan helyzetbe kerülnek, ahol nem világos, milyen mértékű segítség az, ami elvárható. Ha a szülők például más nevelési elveket vallanak, mint a nagyszülők, abból könnyen konfliktus alakulhat ki. A kutatások szerint a leggyakoribb vitapontok a túlzott kényeztetés, az engedékenység, illetve a fegyelmezés módja körül adódnak (Bognár, 2017). Fontos azonban, hogy a nagyszülők megőrizhessék önállóságukat és saját életvitelüket is.

Új családtípusok, új kihívások

A válások, újraházasodások és mozaikcsaládok elterjedésével a nagyszülői szerepek tovább bonyolódnak. Ma már nem ritka, hogy egy nagyszülő több, különböző házasságokból született unokához is kötődik. Sok család földrajzilag távol él egymástól, így a kapcsolattartás gyakran digitális eszközökre – videóhívásokra, üzenetekre – korlátozódik (Albert, 2020). Ez újfajta rugalmasságot és alkalmazkodóképességet kíván meg mindkét fél részéről. A mai nagyszülők elképesztő digitális képességekkel rendelkeznek.

Kettős identitás: családtag és önálló személy

A modern nagyszülői lét egyik legnagyobb kihívása a kettős szerep összehangolása: egyrészt jelen kell lenni az unokák életében, másrészt fontos a saját életút és a nyugdíjas évek örömeinek megélése. Az ideális egyensúly megtalálása minden család számára egyedi feladat – ebben a nyitott, őszinte kommunikáció kulcsfontosságú.

Felhasznált irodalom:

Albert Fruzsina (2020): Nagyszülők és unokák kapcsolattartása a digitális korban . Szociológiai Szemle, 30(3), 56–72.
Bognár Virág (2017): Generációk közötti nevelési eltérések a családban . Családtudományi Szemle, 7(2), 89–102.
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) (2022): Időskorú népesség Magyarországon – Demográfiai helyzetkép . Budapest.
Tóth Olga – Makay Zsuzsanna (2018): A nagyszülők szerepe a gyermekgondozásban – Magyar családmodellek alakulása . Demográfia, 61(4), 327–348.

Nyitókép forrása: Freepik.com