Nem a füzetek miatt izgulunk a legjobban

Augusztus végén minden családban felgyorsulnak a hétköznapok. Sorra kerülnek a bevásárlások, előkerül a tanszerlista, készül a név a füzetekre, a gyerek pedig izgatottan próbálgatja az új iskolatáskát. Kívülről úgy tűnhet, hogy minden az iskolakezdésről szól.

Valójában azonban sok szülő fejében egészen más kérdések kavarognak.

Elég érett már az iskolára? Megállja majd a helyét? Lesznek barátai? Megszereti a tanító nénit? Nem fog csalódni?

Ezekre a kérdésekre nincs tankönyv, és nincs biztos recept sem.

Talán ezért volt olyan sok szülő számára megnyugtató Vekerdy Tamás gondolkodása. Gyermekpszichológusként évtizedeken át arra biztatott bennünket, hogy ne csak azt nézzük, mit tud már a gyermekünk, hanem azt is, hogyan érzi magát. Mert a kíváncsiságot, a nyitottságot és a tanulás örömét nem lehet felmérni egy feladatlappal.

„A gyerek nem azért tanul, mert tanítani akarják, hanem mert kíváncsi.”
– Vekerdy Tamás

Ez a gondolat talán egyszerűnek tűnik, mégis sok mindent megmagyaráz. Egy kisgyermek számára a világ maga a felfedezés. Kérdez, megfigyel, kipróbál, hibázik, majd újrakezdi. Nem azért, mert jó jegyet szeretne kapni, hanem mert szeretné megérteni maga körül a világot.

Nem az számít, ki tud előbb olvasni

Az iskolakezdés előtt sok szülő úgy érzi, még gyorsan pótolni kell valamit. Egy kis betűgyakorlás, néhány összeadás, esetleg egy munkafüzet, hogy a gyermek biztosan ne induljon hátrányból.

Pedig éppen ilyenkor érdemes egy pillanatra megállni.

Az első osztály nem egy verseny rajtja.

Nem az a cél, hogy szeptember elsején minden kisgyermek ugyanarról a vonalról induljon.

Van, aki már felismeri a betűket. Más inkább meséket talál ki. Van, aki ügyesen számol, míg a másik órákig képes bogarakat figyelni a kertben. Ettől egyikük sem lesz okosabb vagy ügyetlenebb a másiknál.

Vekerdy Tamás számtalanszor beszélt arról, hogy minden gyermeknek megvan a saját fejlődési üteme. A legnagyobb hiba talán az, amikor ezt a természetes ritmust próbáljuk siettetni.

Nem azért, mert a gyakorlás önmagában rossz.

Hanem azért, mert könnyen háttérbe szoríthatja azt, ami ennél sokkal fontosabb: hogy a gyermek örömmel várja az iskolát.

Hiszen gondoljunk csak bele. Mit ér az, ha valaki már folyékonyan olvas, de minden reggel szorongva indul el otthonról?

És mit ér az a gyermek, aki még lassabban halad, de csillogó szemmel meséli délután, mit fedezett fel aznap?

Vekerdy szerint az iskola nem attól lesz sikeres, hogy a gyerekek egyszerre ugyanazt tudják. Attól lesz sikeres, ha meg tudja őrizni bennük a kíváncsiságot.

Lehet, hogy nem is azt kellene megkérdeznünk délután

Az első iskolai napok után szinte minden családban ugyanaz a jelenet játszódik le. A gyerek belép az ajtón, ledobja a táskáját, a szülő pedig kíváncsian kérdezi:

– Na, milyen volt az iskola? Mit tanultatok?

Teljesen természetes kérdés. Minden szülő szeretné tudni, hogyan telt a nap, mit sajátított el a gyermeke, jól teljesített-e.

Pedig lehet, hogy az első hetekben nem ez a legfontosabb.

Lehet, hogy sokkal többet megtudunk róla, ha inkább azt kérdezzük:

– Ki mellé ültél?

– Játszottál valakivel a szünetben?

– Mi volt az a pillanat, amikor a legjobban érezted magad?

Ezekből a válaszokból ugyanis nemcsak az derül ki, hogyan telt a napja, hanem az is, hogy otthon érzi-e már magát az új közösségben.

Hiszen gondoljunk bele: egy hat- vagy hétéves gyermek számára az első hetek nem a matematikáról vagy az olvasásról szólnak. Hanem arról, hogy megtalálja a helyét. Hogy megismerje a tanító nénit, megszokja az új szabályokat, és legyen valaki, akihez odaülhet a tízórai szünetben.

Ha ezek rendben vannak, a tanulás is sokkal könnyebben jön.

Nem véletlen, hogy Vekerdy Tamás gyakran beszélt arról: a gyermek akkor tud igazán fejlődni, ha biztonságban érzi magát. A tanulás nemcsak a könyvekről szól, hanem arról is, hogy a gyerek merjen kérdezni, hibázni, újra próbálkozni.

„A gyereknek nem teljesítenie kell, hanem fejlődnie.”

– Vekerdy Tamás

Talán ez az egyik legfontosabb mondat, amit érdemes magunkkal vinni szeptemberben.

Mert a fejlődés nem egyenes vonal. Lesznek könnyebb és nehezebb napok. Lesz olyan reggel, amikor örömmel indul iskolába, és olyan is, amikor inkább még otthon maradna. Ez nem azt jelenti, hogy valami baj van. Egyszerűen csak alkalmazkodik egy teljesen új élethelyzethez.

A legnagyobb ajándék, amit adhatunk, a bizalom

Szülőként nehéz nem aggódni. Mindannyian szeretnénk, hogy a gyermekünk boldog legyen, jól tanuljon, könnyen beilleszkedjen. Néha pedig éppen emiatt akarunk túl sokat segíteni.

Még egy feladatlap.

Még egy kis gyakorlás.

Még egy kis ismétlés lefekvés előtt.

Pedig lehet, hogy aznap este nem erre van a legnagyobb szüksége.

Hanem arra, hogy valaki meghallgassa.

Hogy megkérdezze, mi volt a legjobb része a napnak.

Vagy egyszerűen csak megölelje.

Vekerdy Tamás egész munkássága arról szólt, hogy a gyerekeket nem sürgetni kell, hanem kísérni. Bizalmat adni nekik, miközben a saját tempójukban fedezik fel a világot.Talán ezért olyan időtálló a szemlélete.

Mert ma, amikor sokszor már az első osztály előtt teljesítményt várunk a gyerekektől, különösen fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy nem a hibátlan füzetekre fognak emlékezni.

Hanem arra, milyen érzés volt hazamenni az első tanítási nap után.

Arra, hogy volt-e valaki, aki türelmesen végighallgatta őket.

Aki nem azt kérdezte, hány feladatot oldottak meg, hanem azt:

– Jó napod volt?

Lehet, hogy ez az egyetlen kérdés többet ér minden munkafüzetnél.

Nyitókép forrása: magnific.com