Túl messzire ment a gyerekek központba állítása? – Így nevelünk engedetlen kis zsarnokokat

2025 Július 20. • Szerző: PMM

Vajon még a szülők döntenek, vagy már a négyévesek irányítanak otthon? A modern, túl engedékeny nevelés hosszú távon épp annak árt, akit védeni akarunk – figyelmeztet egy svéd pszichiáter.

A gyerekek ma már mindent eldöntenek?

Nyaralás, vacsora, napi program – egyre több családban nem a szülő, hanem a gyerek mondja ki a végső szót. Sok szülő úgy gondolja, hogy ezzel tiszteletet és egyenrangúságot mutat. Csakhogy a gyermekpszichológus és hatgyermekes édesapa, David Eberhard szerint ezzel rossz irányba halad a gyereknevelés. A gyerekeknek nem több szabadságra, hanem erősebb szülői jelenlétre lenne szükségük.

Az a felfogás, miszerint a gyereket mindenben partnerként kell kezelni, az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb nevelési fordulata. Csakhogy a gyerek még nem felnőtt – nincs meg benne sem az érzelmi stabilitás, sem az élettapasztalat, hogy minden döntés felelősségét elbírja.

„A szülők barátként viselkednek, nem felnőttként”

Eberhard szerint a mai szülők gyakran félnek határokat szabni. Mindent meg akarnak beszélni a gyerekkel, így viszont elvesztik a szülői tekintélyt. A gyerek pedig olyan szerepbe kerül, amire még nem érett – döntéseket hoz, konfliktusokat irányít, szülői kompetenciát várnak el tőle. A szakértő szerint ez túl nagy teher, és később komoly problémákhoz vezet.

„A szülők nem nevelnek, hanem próbálnak jó fej barátként viselkedni. De ezzel éppen azt veszik el a gyerektől, amire a legnagyobb szüksége lenne: a biztonságot és a kiszámíthatóságot” – írja Eberhard.

A neveléshez bátorság kell, nem tanácsadó könyvek

A pszichiáter nemcsak a szülői bizonytalanságot, hanem az egyre népszerűbb nevelési tanácsadó könyveket is bírálja. Szerinte a sokféle, gyakran ellentmondásos tanács miatt a szülők még inkább összezavarodnak.

„Ma már ott tartunk, hogy a nevelés mint fogalom is gyanússá vált. Mintha már az is bántalmazás lenne, ha a szülő nemet mond vagy fegyelmez. Pedig ez tévút” – állítja. Tapasztalatai szerint a gyerekek igenis jól viselik az ésszerű korlátokat, és kifejezetten igénylik azokat.

A szabadság túl korán túl nagy teher

A szabadság csak akkor segít, ha előbb megtanuljuk kezelni. Ha egy hároméves dönt arról, hová menjen a család nyaralni, elveszik tőle a biztonságérzetet. Eberhard szerint a mai gyerekek nem a szülői szigor, hanem a folyamatos döntéskényszer és határnélküliség miatt szoronganak, lázadnak vagy válnak kezelhetetlenné.

Szerinte egyre több gyerek szorong attól, hogy mindent neki kell eldöntenie – miközben ezt nyíltan még ki sem tudja fejezni. Ez belső feszültséghez vezet, ami később beilleszkedési problémákban, iskolai agresszióban vagy depresszióban ütközhet ki.

A határok nem traumatizálnak

Sokan félnek attól, hogy ha fegyelmeznek vagy kritikát fogalmaznak meg, azzal ártanak a gyermeknek. A valóság viszont az, hogy a gyerekek jól tűrik a korrekciót – sőt, szükségük van rá, hogy tanulhassanak a hibáikból.

Eberhard szerint a mai gyerekek „nem törékenyek porcelánfigurák”. Nem sérülnek attól, ha felelősségre vonják őket. Viszont annál inkább sérülhetnek attól, ha egy elképzelt, mindenhatóságukban megerősített világban nőnek fel, amelyben senki sem mondja meg nekik, ha rossz úton járnak.

Nincs már közös szülői értékrend

Régen természetes volt, hogy más felnőttek is szóltak a gyerekhez, ha kellett. Ma viszont mindenki csak a saját gyerekét védi, a többi szülőt pedig könnyen támadásnak éli meg. A szülők közötti szövetség hiánya tovább gyengíti a nevelési kereteket.

„Egykor létezett egyfajta felnőtt-szolidaritás. A közös értékrend megtartó erőt jelentett, még akkor is, ha a gyerek néha megszívta. Ma ez hiányzik” – írja Eberhard.