A boldogság előrébb való, mint a teljesítmény

Vekerdy szerint a gyerekkor legfontosabb feladata nem az, hogy a gyerek mindenből ötöst hozzon haza, hanem az, hogy boldog legyen. A gyerekek érzelmi biztonsága és belső egyensúlya minden tanulás alapja. Egy boldog gyerek könnyebben figyel, jobban motiválható, és hosszú távon sikeresebb lesz, mint az a gyerek, akit állandó stressz és szorongás hajt előre.

Ez a gondolat sok szülő számára szinte provokáció, hiszen a társadalom évtizedek óta azt sugallja: jó jegyek = jó élet. Vekerdy azonban rámutatott: a mai felnőttek közül hányan emlékszünk még pontosan, hányast kaptunk harmadikban matekból? Nem a jegyek maradnak velünk, hanem az élmények, a támogatás és a gyerekkor minősége.

Az iskola gyakran elveszi a gyerekkort

Az iskolai rendszer merev elvárásai sok gyereket kényszerpályára állítanak. Vekerdy gyakran hangsúlyozta: nem minden gyerek fejlődik ugyanabban az ütemben. Van, aki korábban tanul meg írni-olvasni, mások később érnek be. Ha a rendszer ezt nem tolerálja, a gyerek már az első években kudarcélményekkel szembesülhet, amelyek hosszú távon rombolják az önbizalmát.

Szerinte az iskola gyakran nem a tudást, hanem a teljesítményt értékeli. Ez pedig oda vezet, hogy a gyerekek megtanulják: nem a kíváncsiság és a felfedezés számít, hanem a jó jegy. Az örömteli tanulás helyét átveszi a megfelelési kényszer, ami később akár pszichés zavarokhoz, szorongáshoz is vezethet.

A szülő felelőssége: nem hajszolni, hanem támogatni

Vekerdy nem győzte hangsúlyozni: a szülő feladata nem az, hogy otthon második tanítóként gyötörje a gyereket a házi feladattal. A legfontosabb, hogy a gyerek érezze: elfogadják olyannak, amilyen. Ha a gyerek támogatást, biztonságot és feltétel nélküli szeretetet kap, az motiválja leginkább a fejlődésre.

Egy idézet, ami sokat elárul:
„A gyerek nem azért van, hogy teljesítse a szülő álmait. A gyerek azért van, hogy a saját életét élje – és a szülő feladata, hogy ebben segítse, ne pedig korlátozza.”

Kell-e félnünk a „lazább” gyerekkortól?

Sokan attól tartanak, ha nem hajtják a gyereket, lemarad a többiektől. Vekerdy erre azt mondta: a gyerekkori boldogság és játék sokkal nagyobb garancia a későbbi sikerre, mint a túlzott szigor. A játék ugyanis nem időpocsékolás – hanem a legfontosabb tanulási forma, amelyben a gyerek kreativitása, problémamegoldó képessége és szociális készségei fejlődnek.

Azok a gyerekek, akik megélik a gyerekkorukat, sokkal kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak. Az örökös hajszában felnövők viszont gyakran kiégnek, vagy állandóan külső elismerésre vágynak.

Provokatív, de igaz: nem a jó tanulókból lesznek a legboldogabb felnőttek

Vekerdy gyakran mondta: a „jó tanulók” között sokan olyanok, akik nem mernek hibázni, nem mernek kilógni a sorból. Később ezek a gyerekek gyakran nem mernek kockáztatni az életben sem. A közepes tanulók, akik megélhetik a szabadságot és az önállóságot, sokszor sikeresebbek és boldogabbak lesznek.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanulás nem fontos – hanem azt, hogy nem mindenáron fontos. Egy gyerek lelki egészsége sokkal többet nyom a latban, mint bármilyen bizonyítvány.

Nyitókép forrása: Freepik.com