Ne olvassunk több nevelési tanácsadó könyvet?

Eberhard hatgyermekes apa, és meglepő módon azt tanácsolja: ne olvassunk több nevelési kézikönyvet. Saját bevallása szerint ő maga is csak a könyv írása közben kezdett ilyeneket olvasni – de nem lett tőlük okosabb. Ehelyett azt kínálja olvasóinak, amit ő is keresett: egy tapasztalt szülő őszinte, gyakorlati tanácsait.

Mi a gond a mai, liberális neveléssel?

A szerző szerint a szülők ma gyakran barátként viselkednek, nem pedig felelős felnőttként. Mindent megbeszélnek a gyerekkel, mindenbe beleszólást engednek neki – de közben elfelejtik, hogy a gyermek még nem felnőtt. „Ma az a cél, hogy a gyereket egyenrangú partnerként kezeljük. Röviden: úgy kell viselkednünk, mint egy gyerek.” – írja.

És ez miért baj?

Eberhard szerint így nem készítjük fel a gyerekeinket az életre. A túlzott engedékenység, a határok hiánya és a döntéshozatal rájuk hárítása mind azt eredményezi, hogy nem tanulnak meg küzdeni, tűrni, alkalmazkodni. És ha egyszer szembetalálják magukat egy nehézséggel, azt krízisként fogják megélni.

A szülők félnek nevelni?

Eberhard szerint igen. Sok szülő retteg attól, hogy egy „nem” vagy egy kritika traumát okozhat a gyermekének. Pedig ez a félelem alaptalan. „A gyerekek nem különösebben törékenyek. Kibírják a rendreutasítást, a kritikát, és alkalmazkodnak a társadalmi szabályokhoz.” – mondja a pszichiáter.

Mi történik, ha a gyerek dönt mindenben?

Egy érdekes példát is hoz: míg korábban a szülők döntötték el, hova mennek nyaralni, ma gyakran a 3-4 éves gyerek választ úti célt. Ez látszólag figyelmesség – valójában azonban megfosztjuk őket attól, hogy új, formáló élményekben legyen részük. Így könnyen lehet, hogy egy kisgyerek döntései korlátozzák saját fejlődését.

A gyerekek túl vannak terhelve a szabadsággal

Ha mindig ők döntenek, elveszítik a biztonságérzetüket – és később nem tudják kezelni a kudarcokat. Eberhard szerint így lesznek a gyerekekből „pimasz kis zsarnokok”, akik nem tudják reálisan felmérni saját képességeiket, mert soha senki nem mondta el nekik őszintén, mire képesek valójában – és mire nem.

Vissza az ’50-es évek neveléséhez?

Nem feltétlenül. De Eberhard hiányolja a jó modort, a felnőttek közötti szolidaritást, és az egységes értékrendet a nevelésben. Régen, ha egy gyerek rosszalkodott, bármelyik felnőtt rászólt. Ma viszont a szülők inkább egymást kritizálják, mintsem közösen nevelnék a gyerekeiket.

Mi lenne akkor a megoldás?

Eberhard üzenete világos: ne féljünk szülők lenni. Merjünk határokat szabni, nemet mondani, felelősséget vállalni. Ne féljünk attól, hogy ezzel ártunk a gyereknek – sőt, így segítjük őt abban, hogy magabiztos, érett felnőtté váljon.

Érdemes elolvasni a könyvet?

Igen – főleg azoknak, akik szeretnének kilépni a bizonytalanságból, és új nézőpontból tekinteni saját szülői szerepükre. Bár sok gondolat ismerős lehet például Michael Winterhoff hasonló könyveiből, David Eberhard mégis hiteles hangon, gyakorló apaként szól hozzánk.

Cikk forrása: Via 
Nyitókép forrása: Freepik.com