A sírás okai számos tényezőre vezethetők vissza. A gyerekek az oviban új élményekkel találkoznak, és ezek sok esetben először félelmet vagy szorongást okozhatnak. Az ismeretlen környezet, a különböző emberek, valamint a szülők távolléte mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kicsik szorongjanak. A gyerekek nem mindig tudják kifejezni, mi bántja őket, és a sírás sokszor az egyetlen mód, ahogy a feszültségüket, félelmüket közlik.

A szülők lelkiállapota szintén kulcsszerepet játszik a beszoktatási folyamatban. Ha a szülő szorong, az könnyen átragad a gyermekre is. A kicsik érzékenyek a szülői érzésekre, és ha érzik a szülő aggodalmát, az tovább fokozhatja saját félelmeiket. Fontos, hogy a szülők próbáljanak nyugodtak maradni, és támogassák gyermekeiket ebben az új élményben.

A nehéz helyzetekre léteznek megoldások is. Fontos, hogy a szülők egy kicsit előkészítsék a gyereket az óvodai életre. Beszélhetnek együtt az ovira, mutathatják neki, milyen jó dolgok várnak rá. Emellett hasznos lehet, ha a beszoktatást fokozatosan, rövid látogatásokkal kezdjük, így az óvoda környezete ismerősebbé válik a gyermek számára. A búcsúzás is egy fontos mozzanat: érdemes rövid, de szeretetteljes búcsút inteni, és ígérni neki, hogy hamarosan visszatérnek.

Nem mindig baj, ha a gyermek sír

A gyerekek a sírással egyrészt kifejezik érzéseiket, másrészt tehetetlenségükben oldani próbálják a feszültségüket. A szülő nem akkor jár el jól, ha azonnal csitítani próbálja csemetéjét vagy ha kétségbe esik a síró kicsinyét látva. Ha a szülő is ugyanabba az állapotba kerül, mint a gyermeke, akkor a gyermek nem tud kapaszkodni belé, nem tud belőle merítkezni az érzések feldolgozásához. Tudjuk, hogy nehéz, de ha tényleg jót akarsz a gyermekednek, akkor maradj nyugodt, sugározz magadból derűt és légy türelmes, amíg mindezt a gyerkőc is fel tudja fogni.

Fontos továbbá, hogy a gyerekek megtanulják az érzelmeiket kezelni, ez pedig csak a folyamatában megy. Éreznek bánatot, félelmet, dühöt, és utána a szülők és pedagógusok segítségével megtanulják ezen érzések okait és megszüntetési lehetőségeit. Ehhez pedig olykor sírni kell.

A fokozatosság segíthet

Érdemes már az első óvodai napok előtt is kipróbálni, hogyan boldogul a gyermek a szülők nélkül. Nagymamánál, rokonoknál, barátoknál hagyjuk ott a gyermeket pár órára, majd érkezzünk vissza pontosan akkor, amikor megígértük. Minél többször tapasztalja meg a kicsi, hogy bízhat bennünk, annál könnyebb lehet az új közösségbe beszokása.

Külföldi tapasztalatok is segíthetnek nekünk a beszoktatás során. Sok országban rendszeresítik a fokozatos beszoktatást, ahol a gyermek a szülő mellett tölti az első napokat az óvodában, majd lassan, fokozatosan elbocsátják őket a szülők. Ez a módszer segíthet csökkenteni a szorongást és a félelmet, hiszen a gyerekek biztonságban érzik magukat a szülő mellett.

Ha a gyermek sírja vagy szorongása tartós, érdemes szakemberhez fordulni. Pszichológusok és gyerekpszichológusok segíthetnek a szülőknek megérteni a problémákat, vagy akár javaslatokat tehetnek a további lépésekre. Ne habozzunk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy a helyzet minket is túlterhelne.

Nyitókép: Freepik.com