Az önbizalom nem velünk születik, hanem folyamatosan fejlődik a környezet és a tapasztalatok hatására. Szülőként kulcsszerepünk van abban, hogy gyermekünk magabiztossá váljon – de más-más módszerekre van szükség attól függően, hogy éppen milyen életkorban van. Az alábbiakban korosztályonként nézzük meg, mit tehetünk a gyermek önbizalmának támogatásáért.

1–3 éves kor: Az első sikerek és a felfedezés szabadsága

Ebben az időszakban a gyermekek az „én is meg tudom csinálni” élményeiből építkeznek.

Amit tehetünk:

• Adjunk teret az önállóságra: engedjük, hogy egyedül próbáljon meg felöltözni, kanállal enni!
• Bátorítsuk a próbálkozásait, még ha lassabb vagy „rendetlenebb” is az eredmény!
• Biztosítsunk kiszámítható napirendet, hogy biztonságban érezze magát a felfedezések közben!

4–6 éves kor: Szerepjátékok, feladatok és visszajelzések

Az óvodáskorú gyermekek szeretnek szerepekbe bújni, és fontos számukra a környezetük visszajelzése.

Amit tehetünk:

• Adjunk neki „fontos feladatokat” a ház körül, például terítés vagy játékok elpakolása!
• Dicsérjük a konkrét tetteit: „Ügyesen elraktad a játékokat!” (ne az általános „ügyes vagy” típusú megjegyzésekre építsünk)!
• Ne siettessük – ha van ideje befejezni, amit elkezdett, abból erőt merít!

7–10 éves kor: Iskolai teljesítmény és társas kapcsolatok

Ebben a korban a gyermek önbizalma már külső visszajelzéseken is alapul – tanárok, barátok, osztálytársak véleménye is számít.

Amit tehetünk:

• Ne csak a jegyekre fókuszáljunk – értékeljük az erőfeszítést és a kitartást!
• Beszélgessünk vele arról, hogy mindenki másban jó – a hibák pedig tanulási lehetőségek!
• Támogassuk abban, hogy kipróbáljon új dolgokat: sport, zene, barkácsolás – a sikerélmények erősítik a magabiztosságot!
• Ilyenkor még kevés gyermek tudja megmutatni, hogy miben jó igazán, hiszen még rengeteget tanulnak ebben a korban a gyerekek önmagukról és a világról. Erősítsük benne, hogy ha valamit gyakorol, ha szorgalmas, annak megvan a jutalma, és azért dicsérjük meg, mert próbálkozik (bármivel is)!

11–14 éves kor: Önállósodás és belső mérce kialakulása

A kamaszodás kezdete sok változást hoz – a gyermek elkezdi önmagát másokhoz mérni, miközben önálló identitást keres.

Amit tehetünk:

• Vonjuk be őt a döntésekbe (pl. időbeosztás, programválasztás), így megtapasztalja, hogy a véleménye számít!
• Legyünk következetesek az elvárásokban, ugyanakkor hagyjunk mozgásteret is!
• Tartsuk a fókuszt az értékeire és erősségeire – ezekre építve tudja felépíteni saját belső iránytűjét!
• Fontos, hogy lássa, miben tehetséges, de ez egyben teher vagy gátlást okozó tényező is lehet neki. Ne azt erősítsük benne, hogy kifejezetten tehetséges valamiben, hanem dicsérjük meg a szorgalmat, a küzdést, a gyakorlást, mert ebből tud igazán erőt meríteni!

15–18 éves kor: Életútkeresés, önálló célok

Ebben az életszakaszban a fiatal egyre inkább a jövőre, pályaválasztásra koncentrál. Az önbizalma ekkor már részben az önállóságából fakad.

Amit tehetünk:

• Támogassuk abban, hogy célokat tűzzön ki, és végig is vigye azokat!
• Bátorítsuk a felelősségvállalásra: diákmunkák, önkéntesség, projektek vállalása!
• Bízzunk benne – a bizalom, amit érzékel tőlünk, megerősíti őt abban, hogy képes lesz helytállni!

Az önbizalom nem egyenletesen fejlődik, hanem hullámzóan – hol megerősödik, hol visszaesik. A szülői szerep nem az, hogy mindenben dicsérjük vagy helyette oldjunk meg dolgokat, hanem hogy biztosítsuk a támogató hátteret: határokkal, lehetőségekkel és valódi odafigyeléssel. Így válhat belőle olyan felnőtt, aki bízik önmagában – a siker és a kihívások közepette egyaránt. Elavult szemlélet már, hogy a gyerek legyen mindenben jó és kiemelkedő, legyen minden iskolai osztályzata jeles. A boldogság alapja, ha önmaga lehet, és ebben kell őt erősíteni.

Nyitókép forrása: