A szülők ilyenkor próbálnak mindent elintézni. Megvesszük, ami hiányzik, felcímkézzük a füzeteket, ellenőrizzük, megvan-e minden az iskolatáskába. És közben talán arra is gondolunk: vajon a gyerek is készen áll már?

Én pedagógusként azt gondolom, hogy nem baj, ha még nem.

Nem kell egy gyereknek szeptember 1-jére készen állnia az egész tanévre.

Sőt, nem is lehet.

Az iskola nem egyetlen napon kezdődik újra

A nyárnak megvan a maga ritmusa. Későbbi lefekvés, későbbi ébredés, több játék, több program, kevesebb kötöttség. Egyik napról a másikra pedig újra csörög az ébresztőóra, időre kell elindulni, órákon kell figyelni, délután pedig ott a lecke.

Ez egy felnőttnek sem mindig könnyű.

A gyerekektől mégis sokszor azt várjuk, hogy szeptember első napjától minden menjen úgy, mint a karikacsapás.

Pedig lehet, hogy az első héten fáradtabb lesz. Lehet, hogy este hamarabb elfárad. Lehet, hogy nehezebben ül le tanulni, vagy egyszerűen csak több türelemre lesz szüksége.

Ez önmagában még nem jelent semmi rosszat.

Érdemes ezért már augusztus utolsó napjaiban fokozatosan visszahozni az iskolai napirendet. Kicsit korábban lefeküdni, reggel korábban kelni, újra megszokni, hogy vannak olyan dolgok, amelyeknek megvan a maguk ideje.

De én nem csinálnék augusztus végéből „előtanévkezdést”.

A gyereknek még szüksége van a nyárra.

És szüksége van arra is, hogy beszéljünk vele

Az iskolakezdés nem minden gyerek számára jelent ugyanolyan érzéseket.

Van, aki alig várja, hogy találkozzon a barátaival. Más már augusztusban szorongani kezd az új tanév miatt.

Különösen egy új iskolát kezdő, osztályt váltó vagy nagyobb megmérettetés előtt álló gyerekben sok kérdés lehet.

Vajon milyen lesz az új tanár?

Meg tudom majd tanulni?

Mi lesz, ha rossz jegyet kapok?

Mi lesz, ha a többiek jobbak nálam?

Ezeket a kérdéseket nem mindig mondják ki.

Néha csak annyit hallunk: „Nincs kedvem iskolába menni.”

Ilyenkor könnyű rávágni, hogy „Ugyan már, meglátod, jó lesz!”

Pedig lehet, hogy előbb érdemes lenne egy kicsit tovább kérdezni.

„Mi az, amitől most tartasz?”

Nem biztos, hogy azonnal válaszolni fog. De azzal, hogy megkérdeztük, már jeleztük neki: beszélhet róla.

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit az iskolakezdés előtt adhatunk neki.

Ne a jegy legyen az első kérdés!

Van egy kérdés, amit szinte minden gyerek ismer:

„Na, milyen jegyet kaptál?”

Természetesen nem gondolom, hogy a jegyek nem fontosak. Pedagógusként pontosan tudom, hogy a visszajelzésnek helye és szerepe van.

De talán nem mindegy, hogy a gyerek azt érzi-e: a szülőt elsősorban a teljesítménye érdekli, vagy ő maga.

Az első napokban én inkább ilyeneket kérdeznék:

„Milyen volt újra találkozni az osztálytársakkal?”

„Mi volt ma a legérdekesebb?”

„Volt valami, ami meglepett?”

„Milyen érzés volt újra az iskolában lenni?”

Ezekből sokkal többet megtudhatunk arról, hogyan érzi magát, mint abból, hogy hányast kapott.

És ha történetesen rossz jegyet hoz haza?

Akkor sem biztos, hogy az első mondatunknak a szemrehányásnak kell lennie.

Lehet, hogy egyszerűen csak ennyi:

„Nézzük meg együtt, mi nem sikerült, és találjuk ki, hogyan lehetne legközelebb könnyebb.”

Ez nem azt jelenti, hogy elnézzük a hibákat. Hanem azt, hogy nem a hibánál állunk meg.

Nem kell az első héten bizonyítani

Az új tanévvel együtt sokszor az elvárások is megérkeznek.

„Most már ötödikes vagy, nagy vagy.”

„Nyolcadikosként már komolyabban kell venni.”

„Idén felvételizel, most már tényleg tanulni kell.”

Bizonyos élethelyzetekben valóban nőnek a követelmények. De egy gyereknek nem biztos, hogy arra van szüksége, hogy már az első tanítási napon az egész tanév súlyát a vállára tegyük.

A felvételi előtt álló nyolcadikosnak például éppen elég tudnia azt, hogy lesz munka, lesznek nehezebb időszakok, és lesznek olyan napok is, amikor nem sikerül minden úgy, ahogy szeretné.

Nem kell szeptemberben megnyernie a januári felvételit.

Először csak el kell kezdenie a tanévet.

Aztán kialakítani a saját ritmusát.

Aztán lépésről lépésre haladni.

A tanulásban is a rendszeresség a kulcs

Amikor elkezdődik a tanév, érdemes kialakítani egy olyan délutáni rutint, amely a gyermek számára kiszámítható.

Nem feltétlenül ugyanabban az időpontban kell minden nap leülnie tanulni, de jó, ha tudja, mikor van pihenés, mikor következik a lecke, és mikor van vége a tanulással töltött időnek.

És még valami: ne várjuk el, hogy a gyerek egyik napról a másikra tökéletesen önálló legyen.

Az önállóságot is tanulni kell.

Másképpen egy kisiskolásnak, és másképpen egy felső tagozatosnak.

A szülő feladata nem az, hogy minden este ott üljön a gyermek mellett, és minden egyes feladatot ellenőrizzen. De az sem, hogy azt mondja: „Mostantól oldd meg egyedül!”

A kettő között van egy nagyon fontos átmenet: lassan megtanítani a gyereket arra, hogyan tudja saját maga megszervezni a tanulását.

Talán nekünk, szülőknek is el kellene engednünk valamit

A tökéletesség iránti igényt.

Mert sokszor nem is a gyerek akarja annyira jól csinálni, mint amennyire mi szeretnénk, hogy jól csinálja.

Jó jegyeket szeretnénk. Jó bizonyítványt. Sikeres felvételit. Azt szeretnénk, hogy ne legyen lemaradása, hogy figyeljen, hogy szorgalmas legyen.

Ezek teljesen érthető szülői kívánságok.

De közben nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az iskola csak egy része a gyermek életének.

A gyereknek nemcsak jó tanulónak kell lennie.

Barátokra is szüksége van. Játékra. Mozgásra. Nevetésre. Pihenésre. Arra, hogy néha ne legyen semmi különösebb célja.

És arra is, hogy tudja: akkor is szerethető és értékes, ha valamiben nem ő a legjobb.

Egy új tanév nem attól lesz jó, hogy minden tökéletesen sikerül

Pedagógusként én azt látom, hogy a gyerekek nagyon különbözőek.

Van, aki gyorsan tanul. Van, akinek több gyakorlás kell. Van, aki bátran jelentkezik, és van, aki sokáig csak figyel.

Van, aki szeptemberben szárnyal, más pedig csak októberre találja meg a helyét.

Nem kell mindenkinek ugyanabban a tempóban haladnia.

Ezért amikor szeptember elsején elindulunk az új tanév felé, talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy „Vajon hogyan fog teljesíteni?”

Hanem inkább az:

„Vajon hogyan fogja magát érezni ebben az új tanévben?”

Mert ha biztonságban érzi magát, ha mer kérdezni, ha tudja, hogy a hibáiból tanulhat, és ha érzi, hogy a szülei akkor is mellette vannak, amikor valami nem sikerül elsőre, akkor már nagyon sokat tettünk azért, hogy jól induljon az iskolai év.

A füzeteket lehet pótolni.

Egy elrontott dolgozatot ki lehet javítani.

Egy rossz jegyet is lehet javítani.

De azt az érzést, hogy „anya és apa akkor is mellettem van, ha nem sikerül”, semmilyen bizonyítványba nem lehet beírni.

Talán éppen ezért idén szeptemberben ne akarjuk gyermekünktől azt, hogy már az első napon mindent tudjon, mindent jól csináljon és minden helyzetben magabiztos legyen.

Elég, ha elindul.

A többit pedig tanulja meg menet közben – mi pedig legyünk mellette, amikor szüksége van ránk.

Aki ebben a folyamatban kísérőt keres, annak ma már több lehetősége is van személyes vagy online formában kapcsolódni.

�� A szerzőről

Frühwirth Ildikó magyartanár, gyermek, kamasz, ifjúsági és life coach, önmegvalósítás mentor, a MERT SZÉP önmegvalósítás mentorprogram alapítója.

A szerző elérhetősége:

e-mail: fruhwirthildi@gmail.com

telefon: +36204367617

Nyitókép forrása: magnific.com