Augusztus végén könnyű megijedni attól, hogy kevés az idő.

Még csak most kezdünk visszaszámolni, de már ott van a fejünkben az első tanítási nap. A gyerek közben nyáron van: sokáig alszik, este később kerül ágyba, egyik program követi a másikat, és ha lehet, még egyáltalán nem akar az iskolára gondolni.

A szülő viszont már látja maga előtt az új füzeteket, az iskolatáskát és a szeptemberi reggeleket.

És egyszer csak felmerül a kérdés:

Nem kellene még egy kicsit gyakorolni?

Ha elsős lesz, talán a betűket. Ha már iskolás, az olvasást. Egy kis matekot. A szorzótáblát. A helyesírást. Bármit, amitől úgy érezzük, hogy tettünk valamit azért, hogy könnyebben induljon az év.

Csakhogy a nyári szünet utolsó heteiben nem biztos, hogy még több feladatlapra van szüksége a gyereknek.

Lehet, hogy egészen másra.

Nem az a cél, hogy szeptemberre mindent tudjon

Az iskola természetesen nem úgy kezdődik, hogy a gyereknek mindent tudnia kell. Az első év éppen arról szól, hogy megtanul olvasni, írni, számolni, és közben egyre önállóbban vesz részt az iskolai életben.

Az első négy évben az alapkészségek megalapozása különösen fontos, de a pedagógiai célok között nem pusztán az ismeretek átadása szerepel: a figyelem, a problémamegoldás, az önálló tanulás és a társas készségek fejlesztése is része az alsó tagozatos nevelésnek.

Ezért nem feltétlenül azzal segítünk a legtöbbet, ha augusztusban megpróbáljuk előre megtanítani azt, amit majd szeptemberben úgyis megtanul.

Sőt, egy kisgyerek könnyen úgy érezheti, hogy az iskola már el sem kezdődött, de máris teljesítenie kell.

Pedig a nyárnak is van dolga.

• Pihenni.
• Játszani.
• Mozogni.
• Unatkozni.
• Beszélgetni.
• Mesét hallgatni.

És közben észrevétlenül rengeteget tanulni.

A mesélés például sokkal többet adhat, mint egy újabb feladatlap

Egy esti mese után lehet beszélgetni arról, mi történt a történetben. Megkérdezhetjük, mit gondol a gyerek az egyik szereplőről, vajon miért döntött úgy, ahogy döntött, és ő mit csinált volna a helyében.

Nem úgy, mint egy kikérdezésen.

Csak beszélgetve.

Egy közös bevásárlás közben lehet számolni. Hány almát tettünk a kosárba? Ha elveszünk kettőt, mennyi marad? Melyik polcon van több? Melyikből van kevesebb?

Egy társasjáték közben lehet szabályokat követni, kivárni a másikat, veszíteni, újrakezdeni.

Egy közös sütésnél pedig mérni, számolni, sorrendet követni.

A gyerek közben sokszor észre sem veszi, hogy tanul.

És talán éppen ez benne a jó.

Amit szeptemberig sokkal inkább érdemes gyakorolni

Az iskolakezdés előtt vannak olyan hétköznapi dolgok, amelyekre valóban érdemes figyelni. Nem azért, hogy a gyermek „megelőzze” az osztálytársait, hanem azért, hogy könnyebb legyen számára az iskolai élet.

Például az önállóság.

Tudja egyedül felvenni és levenni a cipőjét? Megtalálja a saját holmiját? El tudja pakolni maga után a dolgait? Tud segítséget kérni, ha valamit nem ért vagy nem tud megcsinálni? Ezek apróságnak tűnnek, egy kisiskolás számára mégis nagyon sokat számítanak.

Ugyanígy fontos lehet a figyelem és a szabályok elfogadása. Egy iskolaelőkészítő programokkal foglalkozó szakmai oldal például az önállóságot, a néhány perces figyelmet, a szabályok és a várakozás elfogadását, valamint a kudarchelyzetek kezelését is olyan területek között említi, amelyekre érdemes figyelni az iskolakezdés előtt.

És ezekkel nem feltétlenül kell külön „foglalkozást” tartani otthon.

• Elég lehet egy társasjáték.
• Egy közös főzés.
• Egy kirándulás.

Vagy az, hogy a gyereknek időnként hagyjuk egyedül megoldani azt, amit eddig automatikusan megcsináltunk helyette.

Nem baj, ha augusztus végén még nem tökéletes

Talán ezt a legnehezebb elfogadni.

Hogy nem kell minden hiányosságot szeptember előtt eltüntetni.

Ha a gyermek még lassabban olvas, nem biztos, hogy most kell rátenni még egy lapáttal. Ha bizonytalan a számolásban, nem biztos, hogy minden délután gyakorlófüzetet kell elővenni.

Persze ha valami miatt komolyabb aggodalmunk van, azt nem érdemes elintézni annyival, hogy „majd az iskola megoldja”. Ilyenkor érdemes a gyermek óvodapedagógusával, pedagógussal vagy megfelelő szakemberrel beszélni.

De egészen más az, amikor egy szülő azért gyakoroltat, mert valódi nehézséget lát, és megint más, amikor egyszerűen fél attól, hogy „a többiek már biztosan előrébb tartanak”.

Ezt a versenyt pedig nem biztos, hogy érdemes elkezdeni.

Az utolsó egy-két hétben már lehet finoman készülni

Nem kell augusztus elején iskolaüzemmódba kapcsolni. Ha a család még nyaral, a gyerek táborba jár, vagy egyszerűen csak élvezi a szünetet, nincs ok arra, hogy hirtelen minden nap feladatlapokkal kezdődjön.

Az utolsó egy-két hétben viszont már érdemes lassan visszahozni néhány olyan szokást, amely szeptemberben úgyis része lesz a mindennapoknak. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia például azt javasolja, hogy a korábbi lefekvéshez fokozatosan, már egy-két héttel a tanév kezdete előtt kezdjen alkalmazkodni a gyerek.

Nem kell egyik napról a másikra fél órával korábban ágyba küldeni.

Elég lehet, ha néhány naponta egy kicsit előrébb kerül az esti rutin. A reggeli ébredést is lehet fokozatosan közelíteni ahhoz az időponthoz, amikor majd iskolaidőben kelni kell.

A cél nem az, hogy augusztus utolsó hetében már minden katonás rendben menjen.

Hanem hogy szeptember elsején ne az legyen az első reggel, amikor a család megpróbál egyszerre visszaállni a korai kelésre.

A képernyőnél is jobb a fokozatosság

A nyári szünetben természetesen lazábbak lehetnek a szabályok. Több mese, több játék, több telefonozás vagy egy-egy késő esti film is beleférhet.

Az iskolakezdés közeledtével azonban érdemes átgondolni, mi történik majd hétköznap esténként. Nem feltétlenül az a legjobb megoldás, ha egyik napról a másikra minden képernyőt megtiltunk.

Sokkal könnyebb lehet, ha már néhány nappal korábban elkezdjük visszahozni az esti rutint: vacsora, fürdés, mese vagy olvasás, aztán alvás. A lefekvés előtti képernyőzés visszaszorítása az alvási rutin kialakításában is segíthet.

És itt van egy fontos rész, amit könnyű elfelejteni:

a szülő telefonja is ott van a gyerek előtt.

Ha azt szeretnénk, hogy este már ne a képernyőt nézze, sokkal könnyebb dolga van a családnak, ha a felnőttek is ugyanazt a szabályt követik.

Érdemes visszahozni a reggeleket is

Nyáron teljesen természetes, hogy nincs nagy jelentősége annak, mikor kel fel a gyerek. Szeptemberben viszont lesz. Ezért az utolsó napokban érdemes újra gyakorolni azt a reggeli rutint, ami majd az iskolai napokon vár rá.

• Felkelés.
• Öltözés.
• Reggeli.
• Fogmosás.
• Táska.
• Indulás.
• Nem kell stopperórával mérni.

Sőt, szerintem az utolsó dolog, amire egy családnak szüksége van augusztus végén, egy újabb stresszforrás.

Inkább legyen egy kicsit lassabb próbareggel. A gyerek maga készítse össze a ruháját, pakolja be a táskáját, kenje meg a szendvicsét, amiben már önállóan tud segíteni.

Ezek nem látványos iskolai előkészületek.

De szeptemberben nagyon sokat számítanak.

A rendszeres, kiszámítható rutinok egyébként általában is segítik a gyerekeket abban, hogy könnyebben eligazodjanak a mindennapokban.

És mit ne akarjunk még augusztusban megoldani?

- Nem kell bepótolni minden nyári „lemaradást”.

- Nem kell minden délután olvasni gyakorolni.

- Nem kell előre megtanulni az első osztály anyagát.

- Nem kell a gyereknek augusztus végére úgy éreznie, hogy máris teljesítenie kell.

- Ha szívesen olvas, természetesen olvassatok.

- Ha szeret számolni, számoljatok.

- Ha kérdez, válaszoljatok.

- Ha kedve van társasjátékozni, játsszatok.

- De legyen benne öröm.

Mert a nyár utolsó napjaiban talán éppen az egyik legfontosabb dolog, amit adhatunk neki, hogy ne az iskola miatti szorongással várja a szeptembert.

Nem kell tökéletesen felkészülni

Az iskolakezdés előtt könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy még ezt is el kell intézni, azt is be kell gyakorolni, és valamiből biztosan le vagyunk maradva. Pedig a gyerek nem vizsgázni érkezik szeptemberben. Újra találkozik a barátaival, megismeri a tanítóját, előveszi az új füzeteket, és lassan visszatalál az iskolai ritmushoz.

Az első napok lehetnek fárasztóak. Lehetnek nyűgösek. Lehet, hogy valaki este már fél nyolckor elalszik, más pedig még egy hétig nehezen áll át a korábbi lefekvésre.

Ez nem feltétlenül jelent problémát.

Az átállásnak is kell egy kis idő.

Talán ezért nem az a legjobb kérdés augusztus végén, hogy:

„Mindent megtettünk már, hogy felkészítsük a gyereket az iskolára?”

Hanem inkább ez:

„Mitől lesz könnyebb neki az első néhány hét?”

- És erre a válasz sokszor egészen egyszerű.

- Egy kicsit korábbi lefekvés.

- Nyugodtabb reggelek.

- Egy kis önállóság.

- Közös beszélgetés arról, mi vár rá.

És annak az érzése, hogy nem kell mindent tudnia az első napon. Mert az iskola nem ott kezdődik, hogy a gyerek már mindent tud.

Hanem ott, hogy elkezd tanulni.

Nyitókép forrása: magnific.com