Sokszor a jegyekből, az iskolai teljesítményből vagy egy-egy látványos eredményből próbáljuk megítélni, mire képes egy gyermek. Ha valamiben kimagaslóan teljesít, gyorsan kimondjuk: tehetséges. Ha pedig valamiben nehezebben halad, könnyen ráragasztunk egy másik címkét: nem jó matekból, nem kreatív, nem szeret olvasni.
Pedig lehet, hogy ennél sokkal összetettebb a kép.
Mariannával már jó néhány éve ismerjük egymást, és a Papás Mamás Magazinban is régóta követjük figyelemmel azt a sokrétű szakmai munkát, amit a gyerekekért, a pedagógusokért és a családokért végez. Ezért amikor mostantól szakértőként is velünk tart, különösen örülünk annak, hogy az általa képviselt szemléletet közelebb hozhatjuk az olvasóinkhoz.
Első beszélgetésünk apropóját „Tehetséges oktatás” című írása adta, amelyben egy nagyon fontos gondolatot fogalmaz meg: nem feltétlenül az a legjobb kérdés, hogy egy gyerek tehetséges-e vagy sem. Hiszen minden gyermek más, mindenkinek vannak erősségei és olyan területei is, amelyek több támogatást, fejlesztést igényelnek.
De vajon mit látunk meg a gyermekünkből, ha nem csak a jegyeit, a teljesítményét vagy az életkorához viszonyított eredményeit nézzük? Hogyan derülhet ki, miben rejlik valódi erőssége?
Erről beszélgettünk most Mariannával.
Honnan tudhatom, hogy a gyermekem tehetséges?
Kezdjük egy olyan kérdéssel, ami szerintem sok szülőben felmerül: honnan tudhatom, hogy a gyermekem tehetséges?
Kozsánné Tóth Marianna:
Többféle megközelítés létezik. A törvény jelenlegi meghatározása szerint „Az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.” (2011. évi CXC. törvény)
Szülőként mégis kicsit másként tekintünk gyermekünkre. Nem a törvényi szöveghez nyúlunk elsőként, inkább azt fedezzük fel, hogy van egy-egy terület, amiben el tud mélyedni, megélheti a flow-élményt, nem veszi észre az idő múlását. Meglehet, hogy kimagaslóan kreatív, egyéni megoldásokat keres. Alkotói tevékenységében kezdetben ismert, tanult úton halad gyorsabban, mint mások, majd egyéni lépéseket tesz akár egészen új módon, területen határozza meg önmagát. Létrehozni valami újat, ez az álma. Gyakori, hogy fiatalon már nagyon tudatosan készül céljai megvalósítására, de az is lehet, hogy dacol az egyéb feladatokkal, mert azok a kötöttségek időt vesznek el a vágyott terület kiteljesítésétől. És ez csak a megjelenési forma.
A tehetségnek ezer arca van. Czeizel Endre szerint fedezzük fel benne a lehetőséget, potenciált, figyeljük meg, milyen emberi tevékenységi körben képes kiemelkedő teljesítményre úgy, hogy az sikerélménnyel járjon számára, boldogsággal töltse el, illetve valódi ajándék, ha hasznos lehet a társadalom számára is.
A tehetségnek ezer arca van
Gyakran használt és érdekes modell a Gardner-féle tehetségmodell, ha izgalmassá vált a kérdés, itt érdemes tovább keresgélni, de véleményem szerint még ekkor is csak támpontokat kaphatunk. A világ egyre színesedik a tehetségek azonosítása terén. Lassan, a végtelen lehetőségek kaleidoszkópját forgatva megannyi arculata van, hiszen onnan indultunk, hogy mindenki egyedi és megismételhetetlen, hogyan sorolhatnánk be 8-10-15 kategóriába gyermekünket?
Szülőként tehát annak a felismerése, hogy ha jelen vagyok, támogatom, követem fejlődésének ütemét, ívét: a fejlesztő tevékenység első és legfontosabb lépése.
A jó jegy még nem feltétlenül jelent tehetséget
Sokszor a jó jegyekből indulunk ki, és ha egy gyerek valamiben kiemelkedően teljesít, rögtön azt mondjuk rá, hogy „ő tehetséges”. De valóban ennyire egyszerű ez?
Kozsánné Tóth Marianna:
Nem gondolom, hogy a tehetség feltétlenül így tárja fel magát. Könnyű dolgunk van, ha a nyílt tehetség szárnyal a tanulás terén, mert általában hamar felismeri, hogy egyéni érdeklődési köre akkor kerülhet fókuszba, ha a saját, társadalmi, családi, kortárs, stb. elvárásoknak megfelelve teljesíti iskolai feladatait. Ez gyakran külső motivációval kap megerősítést a kezdetekben, pl.: taps, érem, kupa, szülői elismerés, majd belsővé válik a késztetés, azaz már nem jutalomért cselekszik, hanem az eredmények önmagukban motiválják a következő lépést a cél eléréséig, belső motivációból merít, önmaga öröméért sportol, rajzol, fest, versenyekre megy. Ez átütő, jól látható, ezért is hiszik sokan, hogy eredményekben mérhető a tehetség, vagy tovább gondolva csak az tehetséges, akinek az adott terület könnyen megy.
Még ez sem igaz teljesen szerintem. A kitartás, a motiváció megőrzése, a szenvedélyes célra tartás, mind-mind része a tehetségígéretek megerősödésének. A motiváció ereje mindennél többet jelent, azt gondolom.
Közel 30 évnyi pedagógusi munkám során az igazolódott be, hogy meghatározó, ha folyamatosan jelen vagyunk a gyerekek mellett. Tanárként és szülőként is ezt teszem. Figyelem a gondolatokat, az áramló ötleteket, lényegében folyamatosan „nyitott ajtókat” keresek, mindben a lehetőséget látom számukra.
A rejtőzködő tehetségekre különösen figyelni kell
Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknél nem olyan látványos ez a tehetség?
Kozsánné Tóth Marianna:
A „rejtőzködő tehetségekről” sok tanulmányt olvashatunk, ők az óvatosabban induló, kiemelt figyelmet igénylő gyermekek, leginkább az első lépéseknél, az első áttörésig. Gyakran visszahúzódó, félénk, máskor hivalkodó, renitens, sértődékeny és halk, többféle dinamikával mozduló fiatalokról beszélhetünk így.
Nem jelenti mindez azt, hogy nem rejlik valódi tehetség a „fedett megjelenés” mögött. Szükségük van folyamatos figyelemre, megerősítésre, biztonságos környezetre. Olyan helyre, ahol szabad próbálkozni, lehet hibázni.
Ez nagy kihívás a szülőknek is, hiszen olyan egyszerű megmondani, mi jó és mi nem a felnőtt lét szemüvegén át, de fel kell ismernünk, hogy a lehetőségek tárházának ajtaját éppen egy „felnőtt mondattal” akár végleg be is csukhatjuk.
Kevés olyan gyereket láttam, akik a falaknak ütközés után mégis makacsul haladnak céljaik felé, de még ez is meglehet. Egy lépés az önismeret, illetve a valódi motiváció megszületésének útján. És ha mindent átgondolunk, felismerjük azt, hogy mekkora hatalma van a kimondott szónak.
Ösztönözni gyermekünket, felelős szülőként a mércét önmagához képest meghatározni, életkori és egyéni sajátosságait, ötleteit szem előtt tartani, haladási tempóját a keretekhez mérten rugalmasan kezelni, kreatív gondolataira támaszkodni mind-mind része a fejlesztendő területek meghatározásának. És ez a felsorolás csak gondolatébresztő, a teljesség igénye nélkül.
Minden gyermek egyedi
Te viszont azt írod, hogy nem csak a tehetséges vagy a lassabban haladó gyerek más, hanem valójában minden gyermek egyedi. Mit jelent ez a mindennapokban egy szülő számára?
Kozsánné Tóth Marianna:
Véleményem szerint a legjobban a szülők ismerik saját gyereküket, legalábbis a kezdeti években. A tekintet, testtartás, mosoly nekik beszéli el a valóságot. A tisztelet mindenkinek jár, a saját üteméhez igazodva, így gyermekeink sem lehetnek egyformák, nem vagy nehezen tudnak együtt haladni.
Az iskolai osztálylétszámok lehetővé teszik, olykor felerősítik a „búvópatak- elv érvényesülését. Ha úgy látja a szülő, hogy valamiben kimagasló a gyermeke, figyelje meg, kérje ki a gyermekkel foglalkozó pedagógusok véleményét. Csináljanak tehetségszűrő kérdőívsort, mint ahogyan használjuk a Kozsán TehetségMűhely foglalkozásain belül is mindezt.
Ekkor kiderül, mi a gyermek erőssége vagy gyengéje, ez kétirányú folyamatot indít el valójában. A megvillanó tehetségterület méltó a többletidőre, fejlesztésre, hiszen ez a legfőbb sikerforrás, örömforrás. Viszont a lemaradó, lassabban fejlődő területek is fókuszba kerülnek általa, hiszen amíg nem fejlesztjük a gyengébb területeket, addig az erősségek sem fognak szárnyalni, de természetesen ez egy újabb kérdést vet majd fel.
Tehetséggondozásban, mérésben, tanulási önismereti alapok lefektetésében segítséget nyújthat tehetségműhelyünk (kozsantehetsegmuhely.hu) Kozsán TehetségMűhely mellett még az Érdeklődés térképe ( http ://erdeklodesterkepe.tehetseg.hu/) is a nagyobbak számára.
Nem összehasonlítani kell, hanem megismerni
Mit kellene másképp néznünk a gyerekünkön, ha nem szeretnénk rögtön összehasonlítani őt a testvérével, az osztálytársaival vagy az életkori elvárásokkal?
Kozsánné Tóth Marianna:
A kérdésben benne rejlik a válasz: szülőként a mi feladatunk, hogy tudatosan törekedjünk arra, hogy valóban önálló személyiségként kezeljük gyermekeinket. Általában magunkat is figyeljük ezáltal, például képes vagyok-e ugyanolyan türelemmel reagálni minden gyermekem tettére, vagy az első alkalom után már sztereotípiaként emlegetem a látottakat, a megoldást is az előzőhöz hasonlónak érzem, illetve eltérőnek attól függően, hogy eredményes volt-e a szülői magatartásom az előző esetben.
Kicsit erősebb pedagógiai, pszichológiai figyelmet igényel tőlünk, hogy az adott helyzetre új helyzetként tekintve, mégis saját felnőttkori tapasztalataimat felhasználva legyek jelen.
Az iskolákban is ez a cél, mert az oktatási folyamat közös, de a fejlődési ív minden esetben egyedi, így soha nem jut el egyformán a szakórai információ sem a tanteremben ülő 30-35 gyerekhez, még ha mindenki figyel, akkor sem. Mindenki máshogyan figyel. Az életkori elvárás így flexibilissé válik, a kortárs csoport is más, így a személyiség fejlődésére gyakorolt hatás sem lehet azonos.
Egyéni utakat járunk be minden gyerek esetében szülőként, pedagógusként, és ez így van jól szerintem. A folyamatban pedig minden résztvevő halad előre, a felnőttek is az ifjakkal közösen.
Amiről a következő részben olvashatsz!
Mi minden maradhat rejtve egy bizonyítvány mögött? Mi az az „egyénített középérték”, és miért nem szabad egyetlen mércével megítélni egy gyermeket? A következő részben erről beszélgetünk Mariannával – és két különleges történetet is megoszt velünk.
Szakértőnk: Kozsánné Tóth Marianna
Kozsánné Tóth Marianna magyar nyelv és irodalom, valamint finn nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, gyakorlatvezető mentortanár, tehetségfejlesztő tanár. Jelenleg a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium pedagógusa, 2018 óta pedig intézményi szintű tehetségfejlesztő szaktanácsadó és szakértő.
Pedagógusi pályája közel három évtizede alatt kiemelten foglalkozik a tehetséggondozás, a hátránykompenzáció, a tanulási önismeret és a tanulásmódszertan kérdéseivel. Saját fejlesztésű, gyakorlatközpontú programja, a Játékos Lépőkövek – Tanulási önismeret azt segíti, hogy a gyerekek jobban megismerjék saját működésüket, erősségeiket, nehézségeiket és tanulási lehetőségeiket.
A Kozsán-módszert általános és középiskolás diákok, valamint egyetemi hallgatók körében is alkalmazza. Kozsánné Tóth Marianna 11 éve vezeti a Kozsán TehetségMűhely szakmai munkáját, ahol a gyermekek egyéni képességeinek feltérképezésével és fejlesztésével foglalkozik.
Kozsánné Tóth Marianna további írásai, tanulmányai
Marianna a fenti témákhoz kapcsolódóan több tanulmányban és szakmai írásban is foglalkozik a tehetséggondozással, a tanulással, a gyermekek egyéni sajátosságaival és a kamaszok támogatásával. Az alábbi írásokban ezekről a kérdésekről részletesebben is olvashatunk:
A „Tehetséges oktatás” különösen jól kapcsolódik az első cikkhez, mert Marianna ott is hangsúlyozza: nem csak a tehetséges vagy a lassabban haladó gyermek más, hanem minden gyermek egyedi, saját erősségekkel és fejlesztendő területekkel.
Képek forrása: magnific.com és pexels.com
