„Nem akarok iskolába menni!” – Így segíthetsz a reggeli búcsúnál, ha a gyereked szorong a kapuban
• Szerző: PMM
Ugye ismerős? Még fel sem kelt rendesen, de már hallod: „Nem akarok iskolába menni!” Máskor talán csak akkor jön a zokogás, amikor már azt hitted, hogy ma végre simán megy majd a reggeli búcsú – de a suli kapujánál egyszer csak a karodba kapaszkodik, és kijelenti: „Én ma be nem megyek!”
Ilyenkor nemcsak a szíved szakad meg, de az idegeid is pattanásig feszülhetnek, mert semmi sem segít: se biztatás, se ölelés, se ígéret. Jó, ha tudod: ezzel sok szülő küzd, főleg az iskolakezdés első hónapjaiban, de néha még később is vissza-visszatérhet a reggeli küzdelem.
De hogyan lehet ilyenkor jól reagálni? Hogyan segíthetsz a gyerekednek, hogy könnyebben váljon el tőled reggelente? Három szakértő tippjeit gyűjtöttük össze, hogy a reggeli búcsúzás ne legyen többé harc, hanem szeretetteljes és biztonságos pillanat.
1. A szomorúságot először el kell ismerni
Martina Stotz családi tanácsadó szerint a legfontosabb lépés, hogy elfogadjuk a gyerek érzéseit. Mondd ki hangosan, amit ő érez: „Látom, hogy most nagyon nehéz neked bemenni az iskolába, és azt kívánod, bárcsak velem maradhatnál.” Így érzi, hogy megérted, és a szomorúsága „szabadon” ott lehet.
Stotz azt is tanácsolja: ne tűnj el titokban! „Csak akkor indulj el, ha már sok-sok empátiát adtál neki. Szánj időt a búcsúzásra, de mindig légy következetes.”
2. Találjatok ki közös búcsúzási rituálét!
A szakértők szerint a legjobban az segít, ha a reggeli elválásnak van egy fix menete. A tanítónő, Saskia Niechzial például azt javasolja, hogy mindig ugyanott és ugyanúgy köszönjetek el egymástól. Lehet ez a suli kapuja, az iskola előtti tér vagy akár a lépcsőház.
Ha a gyereked nagyon nehezen válik el tőled, segíthet egy „lépcsőzetes” terv: egyik nap még a tanterem ajtajánál búcsúztok, másnap már a folyosón, aztán a bejáratnál, végül kint, a kapunál. Fontos, hogy ezt előre beszéljétek meg, és együtt haladjatok lépésről lépésre!
Plusz tipp:
- Találjatok ki egy titkos jelet, amivel a gyereked jelzi, hogy most már mehet a szülő. Lehet ez egy puszi, egy pacsi, vagy akár egy vicces szó, amit csak ti értetek. Így a gyerek kap egy kis kontrollt a helyzet felett, és biztonságban érzi magát.
- Akár azt is „eljátszhatjátok”, hogy ő „elzavar” téged a suli elől – ez sok gyereknek segít oldani a feszültséget.
3. Üzenj neki a tízórais dobozból!
Kis kedvességek is csodákra képesek. Rejts el reggelente egy üzenetet a gyerek tízórais dobozába: egy mosolygós rajzot, egy bátorító mondatot („Büszke vagyok rád!”), vagy csak egy szívecskét. Fontos, hogy figyeld, ez inkább örömet okoz-e neki, vagy esetleg még jobban felerősíti a hiányérzetét.
Másik szuper ötlet: készítsetek „varázstárgyat” a zsebébe! Ez lehet egy sima kavics, egy kis faág vagy egy csinos gesztenye, amit együtt „feltöltötök bátorsággal”. Ha napközben rámarkol, emlékezni fog: anya vagy apa most is szeret, és erőt küld.
Vagy rajzoljatok egymás tenyerébe egy szívet reggel, mielőtt elindultok. Ahogy Niechzial tanácsolja: „Nyomjátok össze a kezeket, és töltsétek fel szeretettel!” Napközben, ha elkapja a honvágy, csak rá kell néznie a tenyerére, és tudni fogja: „Össze vagyunk kötve, akkor is, ha most külön vagyunk.”
4. Használd a szavaidat tudatosan – mert azok varázserővel bírnak!
Talán úgy érzed, hogy a szép szavak leperegnek a gyerekedről reggelente. De hidd el: minden mondatod hatással van rá. Érdemes ezért tudatosan figyelni arra, hogyan beszélsz a suliról és a tanítókról.
Lena Istel nevelési tanácsadó például azt mondja: „Kerüld a rémisztő mondatokat, még viccből is, mint például: »Na, most kezdődik a kemény élet!«” Ehelyett kérdezz inkább nyugodtan: „Mi az, amitől ma félsz? Mitől lenne könnyebb?” Így a gyerek megérzi, hogy nem bagatellizálod a gondját, hanem komolyan veszed, és együtt keresitek a megoldást.
Az is segíthet, ha átgondolod, te milyen emlékeket őrzöl a saját iskolás éveidből. Lehet, hogy benned is van egy kis feszültség, amit a gyerek „átvesz”. Ha sikerül ezt tudatosítani, könnyebb lesz neki pozitív mintát adni.
5. Bízz a gyerekedben – és magadban is!
Végül a legfontosabb: higgy benne, hogy a gyereked képes lesz ezt a kihívást legyőzni. Nehéz elengedni, főleg, ha reggelente sír, de a nyugodt, biztonságot sugárzó jelenléted a legnagyobb támasz számára.
Mondd el neki minden nap: „Tudom, hogy nehéz, de tudom, hogy meg tudod csinálni. És én mindig itt leszek neked.” Így érzi, hogy te vagy a biztos pont, a menedék, és ettől lesz egyre magabiztosabb – napról napra.
Cikk forrása: Eltern.de
Nyitókép forrása: Freepik.com