A szabadság illúziója

Az a gondolat, hogy a gyereknek szabadságra van szüksége, valójában sokszor a felnőttek kényelmét szolgálja. Napi rendet tartani ugyanis fárasztó. Ragaszkodni az étkezések időpontjához, elkerülni a túlfáradást, következetesnek lenni – mindezek erőfeszítést kívánnak. A laza, szabad nevelés sokszor nem más, mint a határok teljes hiánya. És ez a gyerekeknek nem felszabadító, hanem rémisztő.

A kisgyerekek biztonságérzete abból fakad, hogy tudják, mi következik. Hogy kiszámítható a világ, amelyben élnek. Hogy vannak sarokpontok, kapaszkodók. Egy összevissza napirenddel azonban azt üzenjük nekik: „Nem tudom, mikor eszünk, nem tudom, mikor alszunk, minden attól függ, hogy épp mit bír el a napom.”

A napi rend nem katonás fegyelem, hanem szeretetből épült struktúra

Fontos tisztázni: a napi rend nem egy börtönrács. Nem az a cél, hogy a gyerek egy katonai tábort idéző ritmusban élje a napjait, hanem az, hogy megélje a világ megbízhatóságát. Egy átlátható nap segít neki eligazodni a külvilágban és a saját érzéseiben. Ha mindig máshogy történnek a dolgok, hogyan tudna egy kétéves gyerek tájékozódni?

A napi renddel megtanítjuk a gyereket arra is, hogyan működik a testünk. Ha minden este ugyanakkor fekszik, a szervezete megtanulja, mikor kell lelassulnia. Ha naponta ugyanakkor eszik, az emésztése is jobban működik. Ez nem véletlen: a biológiai óránk ritmusra van hangolva. És a kisgyerekeké még érzékenyebb.

Mi történik, ha nincs napi rend?

• A gyerek gyakran túlpörög, majd hisztérikusan omlik össze, amikor végre aludni kellene.
• A szülők idegrendszere felborul, mert kiszámíthatatlanná válik minden.
• Állandó viták lesznek az alvásról, evésről, átöltözésről.
• A gyerek figyelme csapongóvá válik, nehezebben tanulja meg a koncentrációt.
• Megjelenhetnek viselkedésbeli problémák: dac, agresszió, szorongás.

A napi rend nem csak a gyerekért van

Egy jól kialakított napi rend nemcsak a gyereket, hanem a szülőt is stabilizálja. Tudjuk, mikor van egy kis szusszanásnyi időnk. Tervezhetőbbé válik a munka, a házimunka, a párkapcsolat, az önidő. Nem mellesleg: a gyerek és a szülő között is kevesebb a feszültség, ha nincsenek állandó konfliktusok a „mikor” és a „miért” körül.

Nem kell percre pontos időbeosztásra gondolni. Egy kisgyereknek elegendő, ha nagyjából azonos sorrendben, azonos időszakokban történnek a dolgok. Ha tudja, hogy ebéd után mese van, aztán alvás, akkor nem fog harcolni, mert az úgy van.

A rugalmasság nem a napi rend ellentéte

Természetesen előfordul, hogy az élet közbeszól. Vendég jön, késik a busz, beteg a gyerek. A napi rend nem azt jelenti, hogy nincs helye az életnek. Hanem azt, hogy van egy keret, amin belül ezek az események is értelmezhetőek maradnak. Egy „normál menet”, ahová vissza lehet térni.

És most jön a kényelmetlen kérdés: ha a gyereked napja teljesen rendszertelen, vajon tényleg neki jó ez – vagy inkább neked kényelmes?

Összegezve:

A napi rend nem elvárás. Ajándék. Ajándék a gyerekednek és magadnak is. Egy szeretettel kialakított ritmus a legnagyobb biztonság, amit egy kisgyereknek adhatsz. Mert aki tudja, mire számíthat, abban kevesebb a félelem. Aki tudja, hol a helye, abban nagyobb a nyugalom.

És nem, nem vagy rossz szülő, ha ragaszkodsz az altatási időhöz. Épp ellenkezőleg: ezzel mutatod meg, hogy a te szereteted nem csak meleg ölelés, hanem megtartó keret is.

Nyitókép forrása: Freepik.com