Vekerdy Tamás pszichológus már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet egy olyan okra, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: a mozgáshiányra.

„A beszédhibák száma azért is nő, mert katasztrofálisan keveset mozognak a gyerekek, ráadásul rosszul. Nem tornázniuk kellene, hanem rohangászni egy nagy kertben, nagy udvaron, mászható fákon, billegő pallókon” – írta Vekerdy Tamás.

Mi köze a mozgásnak a beszédhez?

A mozgás és a beszéd látszólag két külön világ – valójában szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint gondolnánk. A gyermeki agy fejlődése során a nagymozgások (mint például a mászás, futás, egyensúlyozás) aktiválnak bizonyos idegpályákat, amelyek közvetetten a beszédért felelős területeket is stimulálják. Ha ezek az alapozó mozgásformák kimaradnak vagy nem fejlődnek megfelelően, az beszédfejlődési késést, beszédhibát, sőt akár tanulási nehézséget is okozhat.

A göttingeni egyetem kutatásai is megerősítik, amit Vekerdy már régóta hangoztatott: a mozgás mennyisége és minősége közvetlen hatással van a nyelvi fejlődésre.

Nem tornaóra kell, hanem mászható fa és sok szabad játék

A megoldás nem feltétlenül a heti két tornaóra vagy a szervezett sportfoglalkozás. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek minden nap szabadon mozoghassanak: fára másszanak, futkossanak, egyensúlyozzanak, kússzanak, forogjanak. Az ilyen típusú természetes mozgásformák idegrendszeri szempontból sokkal hasznosabbak, mint a kötött, irányított tornagyakorlatok.

Sajnos a mai gyerekek napjainak jelentős része zárt térben, ülve telik. Iskolapad, különóra, képernyő – ezek mind korlátozzák a szabad mozgást, miközben az agy és a test fejlődésének épp az ellenkezőjére lenne szüksége.

A képernyő beszél – de nem elég

Vekerdy arra is figyelmeztetett, hogy nemcsak a mozgás hiányzik a mai gyerekek életéből, hanem az élő, közvetlen beszéd is.

„Sokkal kevesebbet beszélünk a gyerekkel és a gyerekek előtt, gyakran a tévé vagy az okoseszközök beszélnek helyettünk, ami nem úgy hat rájuk, mintha egy élő szervezet beszélne” – írta.

Egy képernyő nem helyettesítheti a valódi kommunikációt. A gyerek nem csak szavakat tanul a szüleitől, hanem a beszéd ritmusát, érzelmi tónusát, mimikáját, azt, hogyan reagál egy élő ember a másikra. A beszéd fejlődéséhez elengedhetetlen a sok közös beszélgetés, meseolvasás, éneklés – és az aktív figyelem.

Mit tehetünk szülőként?

• Engedjük a gyereket szabadon mozogni! Minél több időt tölthet a szabadban, annál jobban fejlődik az idegrendszere – és ezzel együtt a beszéde is.
• Mozogjunk együtt – legyen az közös séta, játszótér, biciklizés vagy kirándulás.
• Csökkentsük a képernyőidőt, és helyette beszélgessünk, meséljünk, játsszunk együtt.
• Figyeljünk a korai jelekre: ha a gyerek beszéde 3 éves kor után is nehezen érthető, vagy kimaradnak hangok, érdemes logopédust felkeresni.

A beszéd nem csak szó – hanem kapcsolat

A beszéd fejlődése nem csupán egy nyelvi folyamat – ez az egyik legfontosabb kapocs a gyermek és a külvilág között. Ahhoz, hogy ez a kapocs erős legyen, szükség van élő, mozgással és szeretettel teli környezetre.

Mert a beszéd nem tananyag – hanem élmény. Olyan élmény, amit mi, szülők adhatunk meg a gyerekeinknek – minden egyes nap.

A cikk és a nyitókép forrása: Dr. Vekerdy Tamás emlékoldal