A baj csak az, hogy a gyerekek nem úgy működnek, mint mi, felnőttek. Ők még építik az önképüket, keresik a helyüket a világban, és a mi szavaink formálják őket – sokkal mélyebben, mint azt elsőre gondolnánk. Egy-egy rosszul megfogalmazott mondat akár évekig velük maradhat, beépülhet a gondolkodásukba, sőt, a felnőttkori önbizalmukba is beleéghet.

Összegyűjtöttük azt az 5 leggyakoribb mondatot, amit soha, semmilyen körülmények között ne mondjunk a gyerekünknek – és azt is elmondjuk, mit mondj helyette.

1. „Rossz gyerek vagy!”

Ez az egyik leggyakoribb – és legártalmasabb – mondat, amit dühünkben kiejthetünk a szánkon. Egy dolgot fontos megértenünk: a gyerek soha nem „rossz”, legfeljebb a viselkedése az. Óriási különbség van a kettő között!

Amikor azt mondjuk: „rossz vagy”, azzal az egész lényét minősítjük – és ezzel romboljuk az önértékelését. Ráadásul ha egy gyerek elhiszi, hogy ő „rossz”, akkor egy idő után már aszerint is fog viselkedni.

Mondd inkább így: „Ez, amit most csináltál, nem volt helyes. Tudsz te jobbat is!”
Ezzel a mondattal világossá teszed, hogy nem ő a probléma, hanem az adott tett – és ezzel segíted, hogy legközelebb jobb döntést hozzon.

2. „Bezzeg a testvéred...”

Nincs olyan testvérpár, ahol ne lennének konfliktusok. Ez teljesen normális – ahogy az is, hogy minden gyerek másban jó, másként fejlődik. De ha összehasonlítgatjuk őket, azzal örök versenyhelyzetet teremtünk, és romboljuk az egymás iránti szeretetet, elfogadást.

Ráadásul a gyerek nem azt hallja, hogy „tanulj a testvéredtől”, hanem azt: „te kevés vagy”.

Mondd inkább így: „Láttam, mennyire igyekeztél. Erre lehet építeni!”
Bíztasd őt önmaga legjobb verziójára, ne egy másik gyerek másolására.

3. „Menj a szobádba, gondolkodj el rajta!”

Ez a mondat leginkább a mi idegeink megmentését szolgálja – de ritkán éri el a kívánt hatást. A gyerek nem fog elmerülni mély önreflexióban, hanem inkább duzzog, vagy játszani kezd. Ráadásul ezzel azt üzenjük: ha hibázol, akkor nem vagy méltó a jelenlétünkre.

Pedig épp akkor van a legnagyobb szüksége ránk.

Mondd inkább így: „Gyere, üljünk le egy kicsit, és beszéljük meg, mi történt.”
Ha tudsz vele beszélni, azzal tanítasz. Ha elküldöd, csak megszégyeníted.

4. „Különben most azonnal...!”

Ultimátumok helyett érdemes olyan következményeket bevezetni, amik logikusan kapcsolódnak a tettéhez. Ha például szanaszét hagyja a játékait, az ne azzal járjon, hogy nem nézhet mesét – hanem azzal, hogy el kell pakolnia, mielőtt új játékot kezdhet.

A logikus következmény tanít, a fenyegetés csak félelmet kelt.

Mondd inkább így: „Ha összepakoltál, utána nézheted a mesét.”
Így megtanulja, hogy a tetteinek következménye van – de nem büntetésként, hanem tanulásként.

5. „Ne legyél ilyen szégyenlős!”

Ez a mondat sokkal többet árt, mint gondolnánk. A szülő ilyenkor gyakran azt hiszi, csak bátorítani próbálja a gyereket – de a valóságban azt üzeni: „nem vagy jó így, ahogy vagy”.

A szégyenlősség, zárkózottság nem hiba – hanem a személyiség része. Idővel változhat, de erőltetni semmiképp nem szabad.

Mondd inkább így: „Semmi baj, ha még nem akarsz köszönni. Itt vagyok veled.”
Ha a gyerek érzi, hogy elfogadjuk, sokkal könnyebben oldódik – a maga tempójában.

Végszó: A szavaink maradandók

Mindannyian hibázunk. Mondtunk már olyat a gyerekünknek, amit bánunk – és fogunk is. A nevelés nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy tanulunk és fejlődünk együtt. Az első lépés pedig az, hogy tudatosítjuk: a kimondott szavaknak ereje van.

Ahogy mi is emlékszünk egy-egy gyerekkori mondatra, úgy ők is megőrzik ezeket a pillanatokat. Legyenek ezek inkább bátorító, elfogadó, szeretetteljes üzenetek – mert ez az, ami valóban erős, stabil felnőttekké formálja őket.

Ha tetszett a cikk, oszd meg más szülőkkel is, hogy minél több gyerek nőhessen fel olyan közegben, ahol a szavak építenek – nem rombolnak.

Nyitókép forrása: Freepik.com