Emma Jenner szülő coach és író, aki két évtizedes tapasztalattal dolgozik családokkal, öt pontban foglalta össze, miért sodródott válságba a gyereknevelés.

1. A szülők sokszor félnek a saját gyereküktől

Elég egy egyszerű jelenet: reggel a gyerek nem a kék pohárból akarja inni a tejet, hanem a rózsaszínből. A legtöbb szülő ilyenkor inkább enged, csak hogy elkerülje a hisztit. Pedig ezzel azt tanítjuk meg, hogy a hiszti célravezető.

Tipp: A következetesség sokkal többet ér, mint az azonnali nyugalom. Ne féljünk nemet mondani!

2. Túl alacsonyak az elvárásaink a gyerekekkel szemben

Sokan legyintenek a gyerekek helytelen viselkedésére: „Hát, ilyenek a gyerekek.” De vajon tényleg ilyenek? Vagy csak nem tanítottuk meg őket másként viselkedni?

A gyerekek képesek alkalmazkodni – de ehhez szükségük van szabályokra és elvárásokra. Egy 5 éves gyerek is le tudja szedni maga után az asztalt vagy nyugodtan tud viselkedni nyilvános helyen, ha ezt megtanítják neki.

3. Megszűnt a közösségi nevelés

Régen természetes volt, hogy más felnőttek – tanárok, boltosok, buszsofőrök – is fegyelmezték a gyereket, ha kellett. Ma viszont sok szülő megsértődik, ha valaki rászól a gyerekére.

Pedig a gyerekeknek fontos tudniuk, hogy nem csak a szüleik, hanem más felnőttek is felelősek értük. A közösségi nevelés nem a szidásról szól, hanem az együttműködésről.

4. A szülők túl gyakran a kényelmesebb utat választják

Tabletek, rajzfilmek, gyorsételek, online rendelések – a modern világ tele van megkönnyítő eszközökkel. Ezek hasznosak lehetnek, de ha túlzásba visszük, akkor a gyerekek nem tanulják meg az önállóságot, a türelmet, és azt, hogyan foglalják el magukat.

Egy étteremben például nem az a cél, hogy a gyerek néma legyen a képernyő miatt, hanem hogy megtanulja, hogyan viselkedjen emberek között.

5. Elfelejtjük a saját igényeinket

Sokan úgy érzik, csak akkor jó szülők, ha mindig a gyerek kényelme az első. Pedig az egészséges családi működéshez az is kell, hogy a szülő tudjon pihenni, feltöltődni. Egy fáradt, kimerült szülő nem tud igazán türelmes és következetes lenni.

Ha néha nemet mondasz, vagy megkéred a gyerekedet, hogy várjon, amikor épp magadra figyelsz, az nem önzőség – hanem tanítás. Az élet része a türelem, a várakozás és az önállóság is.

Összegzés:

Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy mindig enged a gyerekének, hanem attól, hogy megtanítja őt élni. Nem kell mindent azonnal megadni, nem kell a hisztire reagálni, nem kell mindig mindenben a gyerek után rohanni.

Kép forrása: Freepik.com