Mi van akkor, ha egy gyermek valamivel kapcsolatban már eleve azt mondja: „nem szeretem”, „nem megy”, „nem vagyok benne jó”?
Szülőként könnyű ilyenkor újabb gyakorlást, több tanulást vagy nagyobb teljesítményt sürgetni. Pedig lehet, hogy éppen nem erre van szükség.
Lehet, hogy játékra. Egy másfajta megközelítésre. Több türelemre. Egy jó beszélgetésre. Vagy egyszerűen arra, hogy ne a hiányt nézzük, hanem azt keressük, miben tudna még kibontakozni a gyermekünk.
Háromrészes interjúnk utolsó részében Kozsánné Tóth Mariannával arról beszélgettünk, mit tehet a szülő, hogyan lehet játékosan közelebb hozni egy kevésbé kedvelt területet, miért fontos az önismeret és a motiváció, és hogyan válhat a családi kommunikáció valódi erőforrássá.
Mit tehetünk, ha a gyermek elutasít egy területet?
És mit lehet ilyenkor tenni szülőként? Hogyan lehet egy olyan területet közelebb hozni a gyerekhez, amit eddig elutasított, anélkül, hogy újabb kötelező feladatként élje meg?
Kozsánné Tóth Marianna:
Játékosan tudunk lépést tenni az új vagy kevésbé kedvelt terület felé. Példát mutathatunk, mi miként oldjuk meg a számunkra szükséges, bár kevésbé szeretett feladatokat.
Mesélhetünk saját nehézségeinkről, arról is, hogy szülőként mi sem vagyunk tökéletesek, hibázunk is olykor, így ő is hibázhat. Ugyan mi is törekszünk arra mindig, hogy minden a lehető legjobban menjen, de ha valami hiba csúszik a folyamatban, akkor jön a „B-terv”, azaz másént megközelítve a célt haladunk előre az álmaink útján tovább.
Hogyan válhat a „nem szeretem” tevékenységből örömforrás?
A cikk végén egy édesanya történetét is megosztod. A kisfia korábban nem szeretett rajzolni, majd két év alatt eljutott odáig, hogy örömét leli benne, és még a flow-élményt is megtapasztalja ezen a területen. Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy „nem szeretem” tevékenységből egyszer csak sikerélmény, végül pedig akár örömforrás legyen?
Kozsánné Tóth Marianna:
Azt gondolom, egyetlen biztos dolog van az életünkben, ez pedig a változás. A világ jelenségei és a hozzájuk való alkalmazkodás létrehozta a reziliencia kifejezést. A változó jelenségekhez történő rugalmas alkalmazkodás. Ez a „lelki flexibilitás” adja, hogy sok gyakorlással, a motiváció külsőről belsőre váltásával megszülethet az igény, a vágy arra, hogy azt a területet is alaposabban megismerhessem, illetve annak felismerése, hogy mégis szükségem van arra a hiányterületre a mindennapjaimhoz, így mégis „adok egy esélyt”.
Több ilyen mondat után adtak jelzést a szülők, gyerekek, hogy nem tudják, mit tanítottunk nekik a tanulási önismereti óráinkon a tréningeken, de az nagyon jól működik. Öröm ezeket a visszajelzéseket hallani.
„Valamiért nem találjuk a helyünket az iskolában”
Ha most egy olyan szülő olvassa ezt az interjút, aki azt érzi, hogy „valamiért nem találjuk a helyünket az iskolában”, mit tanácsolnál neki? Mi az az egy-két dolog, amit már otthon is elkezdhet másképp figyelni a gyermekén?
Kozsánné Tóth Marianna:
A dackorszakok egymásutánisága, kiskamasz, nagykamasz, lázadó fiatal mondatai és sóhajai, becsukott ajtói mögött érdemes önismereti úton indulni befelé. Nemcsak őket figyelni, a saját reakcióinkat is. Mi is éreztük a felnőtt és gyermek világának különbségeit?
Az érem két oldalát emlegetve azért ne feledjük, hogy azért a két oldal ellenére is egy érmet nézünk. Az igazi ajándék, ha én-mondatokat fogalmazok meg, és erre tanítom gyermekemet is.
Beszélgessünk, játsszunk társasjátékokat, olyanokat is, amelyekben beszélgetéseink elindulhatnak. Érzelmi intelligencia fejlesztését célzót, hogy ne rekedjünk saját feszültségeink börtönébe.
Együtt nyitogassuk azokat a fentebb emlegetett ajtókat a lelki folyamatokhoz, adjunk a gyermekek véleményére, próbáljunk közös nevezőre jutni hatalmi játékok nélkül.
Építsünk jó szokásokat, például közös étkezések, beszélgetőkörök, ahol mindenki megtanulhat valóban figyelni a másikra, így a hirtelen jövő nehéz helyzetek is könnyebben elsimulhatnak, és mindenki a közös célokra figyelhet.
„Miben tudna még kibontakozni?”
És végül egy kicsit fordítsuk meg a kérdést. Ne azt kérdezzük, hogy „Miben nem jó a gyerekem?”, hanem azt, hogy „Miben tudna még kibontakozni, ha egy kicsit másképp néznénk rá?” – szerinted mi legyen az első lépőkövünk ehhez?
Kozsánné Tóth Marianna:
Játékos önismereti kalandtúrát indítanék. Ha célul tűzzük ki magunknak, hogy naponta emelünk gyermekünkön, értékkereső üzemmódra kapcsolunk, valódi örömforrás lesz az egész család számára a beszélgetés.
A „nekem úgysem nem megy”- mondatok negatív hatása átfordul a „megpróbálom újra, tudom, hogy sikerülni fog”- gondolatok megerősítő szavaihoz.
Ez szülőként a fárasztó mindennapokban lehet, hogy a kezdetben még egy feladatnak tűnhet, de beépülő szokásként már megerősítés lehet a családtagok számára.
Egyre jobban figyelve egymás rezdüléseire, erősödik mindenki, nyugodt, békés közegben pedig már a fókuszpont ilyen áthelyezése könnyed megoldássá válhat.
Egy másfajta kérdés talán mindent megváltoztathat
A háromrészes beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy szülőként nem mindig az a dolgunk, hogy gyorsan megoldást találjunk.
Néha először csak figyelnünk kell.
Megismerni a gyermekünket. Észrevenni, mi érdekli, miben merül el, mi okoz neki örömet, mi az, ami nehézséget jelent számára, és mi az, amiben még nem kapta meg azt a lehetőséget, amelyben megmutathatná magát.
És talán valóban érdemes időnként megfordítani a kérdést.
Nem azt keresni, miben nem jó a gyermekünk, hanem azt:
„Miben tudna még kibontakozni, ha egy kicsit másképp néznénk rá?”
Az első cikkben erről olvashattál:
Nem csak a tehetséges gyermek más – minden gyermek egyedi - Beszélgetés Kozsánné Tóth Mariannával a gyerekekben rejlő lehetőségekről, a tehetség felismeréséről és arról, mi minden maradhat rejtve egy bizonyítvány mögött
A második cikkben erről olvashattál:
Mit tehet a szülő, ha a gyermek valamivel kapcsolatban már eleve azt mondja: „ezt nem szeretem”, „ez nekem nem megy”? Lehet-e játékosan közelebb hozni hozzá egy nehéz vagy elutasított területet? És hogyan változhat a külső motiváció belsővé?
Szakértőnk: Kozsánné Tóth Marianna
Kozsánné Tóth Marianna magyar nyelv és irodalom, valamint finn nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, gyakorlatvezető mentortanár, tehetségfejlesztő tanár. Jelenleg a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium pedagógusa, 2018 óta pedig intézményi szintű tehetségfejlesztő szaktanácsadó és szakértő.
Szülők
Pedagógusi pályája közel három évtizede alatt kiemelten foglalkozik a tehetséggondozás, a hátránykompenzáció, a tanulási önismeret és a tanulásmódszertan kérdéseivel. Saját fejlesztésű, gyakorlatközpontú programja, a Játékos Lépőkövek – Tanulási önismeret azt segíti, hogy a gyerekek jobban megismerjék saját működésüket, erősségeiket, nehézségeiket és tanulási lehetőségeiket.
Oktatás
A Kozsán-módszert általános és középiskolás diákok, valamint egyetemi hallgatók körében is alkalmazza. Kozsánné Tóth Marianna 11 éve vezeti a Kozsán TehetségMűhely szakmai munkáját, ahol a gyermekek egyéni képességeinek feltérképezésével és fejlesztésével foglalkozik.
Kozsánné Tóth Marianna további írásai, tanulmányai
Marianna a fenti témákhoz kapcsolódóan több tanulmányban és szakmai írásban is foglalkozik a tehetséggondozással, a tanulással, a gyermekek egyéni sajátosságaival és a kamaszok támogatásával. Az alábbi írásokban ezekről a kérdésekről részletesebben is olvashatunk:
A „Tehetséges oktatás” különösen jól kapcsolódik az első cikkhez, mert Marianna ott is hangsúlyozza: nem csak a tehetséges vagy a lassabban haladó gyermek más, hanem minden gyermek egyedi, saját erősségekkel és fejlesztendő területekkel.
Oktatás
Képek forrása: magnific.com és Kozsánné Tóth Marianna saját fotói
