Egy anyuka kérdése: „A kisfiam most egyéves múlt, és az utóbbi időben mintha teljesen megváltozott volna. Egyre több mindenre mond nemet, sokszor ellenáll, és amit korábban gond nélkül megcsináltunk, most szinte mindenből küzdelem lett. A pelenkázásnál elfordul, az evésnél nem akar együttműködni, az esti rutin pedig sokszor teljesen felborul.

Van, hogy türelmes tudok maradni, de őszintén szólva egyre nehezebb. Néha már azt érzem, hogy egész nap csak „harcolunk”. Nem tudom, hogy ez már a dackorszak kezdete-e, és azt sem, hogy jól kezelem-e a helyzetet. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne legyen minden nap ennyire nehéz?”

Szakértő válaszol:

Pethő Orsolya, pszichológus
Anya Szerviz, Kölyök Szerviz

Kedves Édesanya!

Üdv a klubban!:

Nem állíthatom, hogy a gyereknevelés legegyszerűbb szakasza a dackorszak, de annál fontosabb az akarat, a személyes határok és az érzelem kezelés szempontjából. A személyiségfejlődésben a 2-3 éves kor alapvető időszak, hiszen az autonómia és a határok tanulása kerül ilyenkor terítékre. Ki vagyok én, meddig terjedek, mekkora a hatalmam, hol vannak a határaim?

 Bár az adott pillanatban azt szeretnénk, hogy a pelenkázás gördülékenyen menjen és a gyerekünk adja be a derekát, hosszú távon mégis erős akaratú, határozott, kitartó, céltudatos embert akarunk nevelni. Ugye? Olyat, aki a saját életét éli. Nem törhetjük le az akaratát, de nem is hagyhatunk rá mindent.

Én magam is megszenvedtem a dackorszakot, de olyan sokat tanultam belőle, hogy így utólag hálás vagyok érte. A minta amit kaptam a szüleimtől: hideg vizes zuhany a kádban, egy-egy pofon, egyedül sírás a szobámban. Ebből kellett főznöm.

Személyesen és pszichológusként is abban hiszek, hogy leginkább a magunk változásain keresztül tudunk a gyerekeinknek segíteni. A dackorszak sem kivétel.

Amire szükségünk lesz szülőként: saját idegrendszerünk szabályozásának képessége, saját érzelmeinkkel való jó viszony kialakítása, határozott, mégis szeretetteljes korlátok, empátia.

Nézzük őket sorban:

1. IDEGRENDSZERÜNK SZABÁLYOZÁSÁNAK KÉPESSÉGE

Mit jelent ez? Nem azt, amit a közhiedelem gondol erről, vagyis nem azt, hogy mindig nyugodtak tudunk maradni. Hanem azt, hogy képesek vagyunk a vészhelyzeti üzemmódba került idegrendszerünket visszaterelni a nyugalmi állapotba és tudatosan megválasztani a viselkedésünket. Lefordítva hétköznapi nyelvre: akármennyire is idegesítő a gyerek viselkedése, nem ordítunk, nem büntetünk, hanem magunkat nyugtatjuk meg először, hogy képesek legyünk átgondoltan cselekedni. A mi idegrendszerünk az, amitől a gyerek hisztije is le tud csengeni. Ezt úgy hívjuk: ko-reguláció. 

2. JÓ VISZONY SAJÁT ÉRZELMEINKKEL

A dackorszak, az ellenkezés, a gyerek intenzív érzelmei ezernyi gombot meg tud rajtunk nyomni. Nem vagyok elég jó anya, nem vagyok szerethető, nem vagyok elég fontos, semmi hatalmam, nem számítanak az igényeim, stb…

Ha nem vagyunk jóban saját érzelmeinkkel, nem rendelkezünk kellő önismerettel ahhoz, hogy felismerjük, valójában mi zajlik bennünk, akkor érzelmi kitöréseink teljesen kontrollálhatatlanok és túlzóak lesznek - vagyis a gyerek viselkedése triggerelni fog minket.

Ezek a gombok még gyerekkorunkban keletkeztek, kielégítetlen érzelmi igényeink következményei. Olyan tudattalan hiedelmek, amelyek irányítják az életünket és az érzelmi reakcióinkat. A gyerek csak ellenkezik, mert most ez a dolga, de mi úgy értelmezzük a viselkedését, hogy semmibe vesz minket, akkor ebből a mély fájdalomból fogunk reagálni.

 Ha azt vesszük észre, hogy sokszor reagálunk hevesen és kontrolállhatatlanul, akkor jó eséllyel triggerről van szó.

A Nem akarok kiabálni eszköztáramból még többet megtudhatsz róluk és el is tudod tüntetni ezeket a gombokat:

3. SZERETETTELJES KORLÁTOK

Szülőként nincs mese, sokszor érvényesíteni kell az akaratunkat a gyerekkel szemben. Nem fekhet le, amikor akar, nem mászhat fel a csillárra és a pelenkázást sem szabotálhatja el. Nem bízhatunk rá mindent, nem hagyhatjuk őt dönteni, mert az bizonytalanságot, szorongást okoz. Tisztában kell lennünk azokkal a szabályokkal, korlátokkal, amelyeket képviselünk, amelyek fontosak a számunkra.

Ez a szülői szerep alapvető része, ezeket határozottan képviselnünk kell. Azt szoktam mondani, hogy nekünk szülőknek kell csökönyösebbnek lennünk. Ez egyfajta szülői karizma. Nem a kiabáláson vagy az erőszakon alapszik, hanem a magabiztosságon. A gyereknek éreznie kell, hogy komolyan vesszük magunkat és a saját szabályainkat. De nem mindegy, hogy hogyan állítjuk fel ezeket a korlátokat.

Szeretettel felállítani egy korlátot az azt jelenti, hogy nem indulatból, vagy saját hatalmunk puszta gyakorlásaképp, hanem sok-sok empátiával állítjuk fel. Tudunk közben a gyerek fejével is gondolkodni. Ki tudjuk fejezni, hogy tudjuk, miben van épp benne, figyelünk rá és LÁTJUK őt.

4. EMPÁTIA

És el is érkeztünk a legfontosabb részig: a gyerek érzi, hallja, tudja, hogy látjuk őt, halljuk őt, át tudjuk érezni, amiben éppen benne van. Ezt úgy hívjuk: validálás. Érzelmei, és akarata validálására van szükség ahhoz, hogy valahogy mégis együttműködésre bírjuk. Ez így hangozhat:

• Látom, mennyire nincsen kedved most a pelenkázáshoz
• Tudom, milyen nehéz abbahagyni a játékot
• Sajnálom, hogy vége van a fürdésidőnek
• El tudom képzelni, milyen, amikor ennyi ruhát kell felvenni
• Már alig várod, hogy kiérjünk a játszótérre

A gyerek érzelmeit, akaratát tükrözzük vissza, empátiával, ezzel jelezvén, hogy látjuk, halljuk őt. Agyunk ilyenkor szinkronba kerül, rapport vagyis összhang alakul ki közöttünk.

Persze ne várjuk, hogy azonnal abbahagyja a hisztit. A vérben felhalmozódott stresszhormonoknak időre van szüksége a kiürüléshez. De fontos szerepünk van ilyenkor is, a hisztit kísérnünk kell, nem beléfojtani. Biztos, hogy előbb-utóbb megnyugszik, kisüt a nap és tudunk továbblépni.

És miközben empatikusak vagyunk a korláthoz csökönyösen ragaszkodunk:

•  De be foglak pelenkázni
• De fürdésidő van
• Vége van a fürdésidőnek
• De fel kell öltözni mert hideg van
• Még egy pár percet ki kell tartanunk
• Empátia + Korlát = Együttműködés

Remélem tudtam segíteni!

Szeretettel ajánlom a Profi hiszti kezelés online kurzusomat:

Szerzőről:

Pethő Orsolya, pszichológus

Anya Szerviz, Kölyök Szerviz

 Nyitókép forrása: Freepik.com