Mi is valójában a hiszti?

A hiszti valójában nem más, mint a gyerek érzelmi túlcsordulása. Amikor nem tudják szavakkal kifejezni, mit éreznek, amikor frusztráció, düh, félelem vagy kimerültség elárasztja őket, a testük és viselkedésük veszi át a szerepet. Ezért fordulhat elő, hogy sírnak, sikítanak, ütnek, rúgnak vagy akár el is rohannak.

A kisebbeknél (1–3 éves kor) különösen gyakori, hiszen még tanulják az érzelmek szabályozását és a kommunikációt. Az idősebb gyerekeknél is előfordul, de náluk inkább arról van szó, hogy még nem sajátították el a megfelelő eszközöket az érzések kezelésére.

Miért tör ki a hiszti?

• Temperamentum: Vannak gyerekek, akik érzékenyebben reagálnak a környezet változásaira.

• Éhség, fáradtság, túlzott ingerek: Egy zsúfolt nap után bárki nehezebben marad nyugodt – a kicsik pedig különösen.

• Erős érzelmek: Szorongás, félelem, szégyen vagy düh – ezek gyakran túl soknak bizonyulnak.

• Korlátozott önszabályozás: A gyerekek kb. 12 hónapos kortól kezdik tanulni, hogyan kezeljék a reakcióikat. Ez a folyamat hosszú éveken át tart.

Hogyan előzhetjük meg a hisztit?

• Beszéljünk az érzelmekről: Már egészen kicsi kortól érdemes megnevezni az érzéseket: „boldog”, „szomorú”, „dühös”, „fáradt”.

• Ismerjük fel a kiváltó okokat: Ha tudjuk, hogy a bevásárlás mindig rosszul sül el éhesen, akkor időzítsük máskorra.

• Adjunk pozitív visszajelzést: Ha a gyerek képes volt nyugodtan kezelni egy helyzetet, dicsérjük meg.

• Mutassunk példát: A gyerekek abból tanulnak a legtöbbet, amit látnak. Ha mi képesek vagyunk higgadtan reagálni, ők is elsajátítják.

Mit tehetünk, ha már kitört a hiszti?

• Biztosítsuk a biztonságot: Ha kell, vigyük arrébb a gyereket, nehogy kárt tegyen magában vagy másban.

• Maradjunk mellette: A kicsiknél jól működik a „time-in” – maradjunk közel, legyünk elérhetők.

• Ne magyarázzunk túl sokat: A heves érzelmek közben nem hat a logika. Várjuk meg, míg megnyugszik.

• Ne engedjünk a követelésnek: Ha a hiszti célba ér, a gyerek megtanulja, hogy ez működő stratégia.

• Adjunk teret a megnyugvásra: Van, akinek egy ölelés kell, más inkább magában akar lenni. Figyeljünk a jelzéseikre.

Óvodás és kisiskolás korban

Ebben a korban már egyre inkább megértik, hogy tetteiknek következményei vannak. Jó alkalom lehet beszélgetni arról, hogy ha dührohamot kapnak, előfordulhat, hogy a többiek nem szívesen játszanak velük. Az ok-okozati összefüggés felismerése segít a viselkedésük alakításában.

A szülő érzelmei is számítanak

Talán a legnehezebb feladat a saját nyugalmunk megőrzése. Pedig a gyerek ilyenkor is minket figyel. Ha képesek vagyunk higgadtak maradni, azzal példát mutatunk.

• Legyen előre kidolgozott stratégiánk.

• Fogadjuk el, hogy nem tudjuk az érzelmeit kontrollálni, csak kísérni és terelni tudjuk.

• Ne gondoljuk, hogy direkt ellenünk irányul. A gyerekek nem szándékosan „hisztiznek”, hanem eszköztelenek az adott helyzetben.

• És igen: a humor sokszor életmentő.

Megosztó zárógondolat

A hisztik valójában nem az ellenségeink, hanem a fejlődés velejárói. A kérdés inkább az: szülőként büntetni próbáljuk a dühkitörést, vagy megtanítjuk a gyerekeinket arra, hogyan kezeljék az érzéseiket? Az egyik út félelmet szül, a másik magabiztosságot.

A döntés a miénk.

A nyitókép forrása: Freepik.com
Cikk forrása: VIA