Sok szülő érzi úgy, mintha a család hétköznapjait nem ő irányítaná, hanem a gyermeke. És ez nem csak frusztráló, de hosszú távon kifejezetten káros is lehet a gyerek fejlődésére. Vajon mikor fordult meg a kocka? Hol csúsztunk ki a kezünkből a gyeplő – és hogyan tudjuk újra visszavenni a vezetést úgy, hogy közben a kapcsolat is erősödjön?

Miért érzik úgy a szülők, hogy elveszítették az irányítást?

Az utóbbi években egyre népszerűbb lett a „pozitív nevelés” – amely alapvetően egy remek irány, ám sokan félreértik. Az engedékenységet összetévesztjük a szeretettel, a korlátok hiányát a szabadság biztosításával. Közben pedig:

• Kevés az időnk, így igyekszünk „kompenzálni” – gyakran engedményekkel.
• Bűntudatból próbálunk jófejek lenni, nehogy „rossz szülőnek” tűnjünk.
• A gyereket helyezzük minden döntés középpontjába – még akkor is, ha nem tud még dönteni.
• Már kicsi korban partnerként kezeljük – de vajon valóban képes erre?

Mit tanul ebből a gyerek?

Bár a szülő szándéka jó – a gyerek szemszögéből ez az egész káosz. Ha nincs határ, nincs kapaszkodó sem. Ennek pedig komoly következményei lehetnek:

• Bizonytalanság: Ha mindig az ő akarata érvényesül, az nem szabadságot, hanem nyomást jelent.
• Frusztráció: A hiszti sokszor nem más, mint egy segélykiáltás: „Valaki mondja meg, hogy mi a rend!”
• Túlterheltség: Ha a gyerek kerül a „vezetői” szerepbe, szorongóvá, kontrollmániássá válhat.

Kié a felelősség? A döntés joga?

A szülő feladata nem az, hogy mindenre igent mondjon. És nem is az, hogy mindenben egyenrangú társként kezelje a gyereket. A gyereknek vezetésre, struktúrára, kiszámíthatóságra van szüksége. Ez nem tekintélyelvűség – hanem biztonság.

A szülő a vezető. És ez így van rendjén.

Hogyan vehetjük vissza a kontrollt – szeretettel?

Nem kell ordítani, nem kell bűntudatot kelteni – csak újra vissza kell állítani a rendet. Néhány gyakorlati lépés:

• Újraalkotott napi rutinok: A rendszer kiszámíthatóvá teszi a napokat.
• A „nem” kimondása: A gyereknek joga van nem örülni – de ettől még mondhatjuk, hogy „nem”.
• Döntési lehetőségek a saját szintjén: „Ezt vagy azt a ruhát szeretnéd ma felvenni?” – apró döntések nagy hatással.
• Példamutatás: A gyerek követi, amit lát. Ha következetesek vagyunk, ő is tanulja.

Záró gondolat

A család nem demokrácia, hanem egy szeretetteljes, biztonságot adó rendszer. A gyerek akkor igazán boldog, ha tudja, hogy a szülei tudják, merre tartanak. És hogy van valaki, aki vigyáz rá – még akkor is, ha néha nemet mond.

Nyitókép forrása: Freepik.com