Ötször is elmondod, hogy rakjon rendet a szobájában, vagy vegye fel a pizsamáját, de a gyerek mintha meg se hallaná. Játékba merülve figyelmen kívül hagyja az utasításokat, és te egyre frusztráltabb leszel. Miért viselkednek így a gyerekek? Miért nem hallgatnak ránk, amikor teljesen egyértelmű kéréseket fogalmazunk meg?

A híres nevelési szakértő, Katia Saalfrank szerint két fő oka van annak, hogy a gyerekek „bunkó üzemmódba” kapcsolnak és nem reagálnak a szülők szavaira: túlterheltség és a sérült bizalmi kapcsolat.

Ha túl sok az elvárás, a gyerek leblokkol

A gyerekek alapvetően szeretnének együttműködni a szüleikkel, de ha folyamatosan elvárásoknak kell megfelelniük, akkor ez egy idő után túlterheltséghez vezet. Ha állandóan utasításokat kapnak, és nincs lehetőségük saját döntéseket hozni, akkor egyszerűen „kikapcsolnak” és nem reagálnak.

Sérült a szülő-gyerek kapcsolat

Ha egy gyerek rendszeresen azt érzi, hogy a szükségleteit figyelmen kívül hagyják, vagy nem tisztelik a határait, akkor meginog a bizalom. A szülő hiába mondja el századszor is ugyanazt, a gyerek nem fog rá hallgatni – nem dacból, hanem azért, mert a kapcsolat egyensúlya felborult.

Mit tehetnek a szülők?

A szakértő szerint a legfontosabb, hogy a szülők megpróbálják a gyerek szemszögéből látni a helyzetet. A kiabálás és a hatalmi harcok helyett érdemes inkább megértést mutatni: például egy egyszerű mondattal, mint „Tudom, hogy most ez sok neked. Gyere, nézd, hogyan tudjuk együtt megoldani.” A közös megoldáskeresés is segíthet – ha a gyerek bevonódik a döntésbe, sokkal nagyobb eséllyel fog együttműködni.

A lényeg, hogy a gyerekek nem szándékosan „rosszak”! Ha nem hallgatnak ránk, az azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Ha ezt felismerjük, könnyebben találunk olyan megoldást, ami mindenkinek jobb!

Empátia és megértés

A szülőknek érdemes empátiával fordulniuk gyermekük felé, és megpróbálniuk megérteni az ő érzéseit és szükségleteit. Például egy egyszerű mondattal, mint: "Tudom, hogy most sok minden történik körülötted." vagy „Látom, nagyon izgalmas játékban vagy. Örülök, hogy jól érzed magad. Most egy kicsit mást is érdemes csinálni.” Ez segíthet a gyermeknek abban, hogy érezze, a szülő megérti őt, és támogatja.

Közös megoldáskeresés

A gyermek bevonása a döntéshozatalba növelheti az együttműködési hajlandóságát. Például, ha a gyermek nem akarja rendbe rakni a szobáját, a szülő megkérdezheti: "Hogyan tudnánk együtt megoldani, hogy a szobád rendben legyen?" Ezáltal a gyermek úgy érzi, hogy az ő véleménye is számít, és nagyobb valószínűséggel vesz részt a feladatban.

A kapcsolat erősítése

A bizalmi kapcsolat helyreállítása érdekében a szülőknek törekedniük kell arra, hogy tiszteletben tartsák gyermekük személyiségét és szükségleteit. Ez magában foglalja a gyermek érzéseinek elfogadását, és annak biztosítását, hogy a gyermek érezze: ő fontos és értékes.

Ha megérinted, amikor mondani akarsz valamit a gyerkőcnek, akkor kontaktba léphetsz vele, és jobban fog figyelni rád. A kapcsolatba kerülés azzal kezdődik, hogy figyelmet adsz neki, és nem azzal, hogy követeled a figyelmét. Sokszor a gyerekek tényleg csak elmerülnek abban, amit éppen csinálnak, és nem veszik észre, hogy a szülő valami mást szeretne.

Azonban a gyermekek ellenállása gyakran valóban a túlterheltségből vagy a sérült bizalmi kapcsolatból fakad. A szülők empatikus hozzáállása, a közös megoldáskeresés és a kapcsolat erősítése segíthet abban, hogy a gyermekek újra együttműködővé váljanak, és a családi harmónia helyreálljon. Ha megérintjük vagy megsimogatjuk a gyermeket, miközben kérünk tőle valamit, akkor még inkább magunkra vonhatjuk a figyelmét, és könnyebb a kapcsolatot is erősíteni.

A közös játék ereje

Ha minden nap csupán 15-30 percet foglalkozunk a gyermekünkkel olyan tevékenységben, amit ő szeretne, akkor ránk kapcsolódik, és könnyebb lesz az együttműködés. Például játszunk vele valamit, rajzoljunk közösen, vagy építsünk együtt. A beszélgetés a kisebb korosztálynak nem annyira evidens tevékenység, mint a felnőttek számára. Érdemes olyan dolgot csinálni, amit a gyermekünk szeret, amelybe könnyen bevonhat minket. Fontos, hogy a közös tevékeny során csak a gyermekre figyeljünk, és ne telefonozzunk vagy mossunk, főzzünk közben.

Nyitókép forrása: Freepik.com