Fáradt, kedvetlen, szorongó kisgyerek a délutáni foglalkozás után? Nem ő a „lusta”, lehet, hogy mi szülők akarunk túl sokat. Bár mindannyian a legjobbat szeretnénk gyermekünknek, a túlzott fejlesztés és az állandó szervezés – bármennyire is jó szándék vezérel bennünket – hosszú távon kárt okozhat.

A hétfői zongoraóra után jöhet a szerdai torna, pénteken pedig már kóruspróba vár. Sok gyerek napirendje ma már éppoly zsúfolt, mint a szüleiké. Mert mi, szülők mindent jól akarunk csinálni – és úgy gondoljuk, minél több fejlesztést kap a gyerek, annál boldogabb és sikeresebb felnőtt válik belőle. De vajon tényleg így van?

???? „Ha nekem nem sikerült, legalább a lányom tanuljon zongorázni…”

Sokszor a gyerek fejlesztésébe belecsomagoljuk saját, be nem teljesült álmainkat is. Anélkül, hogy észrevennénk, a gyerek életét mi irányítjuk – az ő igényei és érdeklődése helyett a mi elvárásaink lesznek a vezérfonalak.

De a gyerek nem mi vagyunk. Nem a mi másolatunk. Egy önálló személyiség, akinek szüksége van arra, hogy felfedezze a világot – a saját tempójában.

A túl korai fejlesztés megakadályozza a természetes kíváncsiság kibontakozását

A neves agykutató, Gerald Hüther szerint a gyerekekbe kódolva van a világ felfedezésének vágya – ez a belső motiváció az, ami előreviszi őket.

Viszont ha túl sok foglalkozással és tanulnivalóval vesszük körbe őket már óvodás korban, akkor ezt a belső hajtóerőt öljük meg bennük. Eltűnik a „Miért?” kérdés, elmarad az önfeledt játék, és helyette egy olyan gyerek nő fel, aki nem a saját érdeklődését követi, hanem mások elvárásait.

A szabad játék az egyik legfontosabb „tananyag”

Gerald Hüther „Mentsük meg a játékot!” című könyvében hangsúlyozza, hogy a játék nem „időpocsékolás” – hanem az egyik legfontosabb fejlesztési forma:

• Kreativitást,
• kíváncsiságot,
• fantáziát,
• önkifejezést ad a gyereknek.

Ez az, amit soha nem lehet tanfolyamra járva megszerezni – csak akkor, ha hagyjuk őket szabadon játszani.

Kevesebb néha több – és ez a nevelésben sincs másként

Ne akarjunk mindent belezsúfolni a hétbe. Ne gondoljuk, hogy akkor vagyunk jó szülők, ha minden délutánt „hasznossá” teszünk.
A legfontosabb, hogy boldog, kiegyensúlyozott és önazonos felnőtt váljon a gyerekünkből – nem pedig egy tökéletesen teljesítő, de belül üres robot.

Adjunk nekik időt, szabadságot és önfeledt gyerekkort – ők pedig meg fogják mutatni, mire képesek akkor is, ha nem toljuk őket állandóan előre.

Cikk forrása: Eltern.de 
Nyitókép forrása: Freepik.com