Sok szülő számára azonban ez nemcsak csodálatra méltó, hanem időnként aggasztó is lehet. Vajon normális, ha egy kisgyermek szinte egyetlen percre sem áll meg? Mikor tekinthető egészséges kíváncsiságnak és mozgásigénynek az, amit látunk, és mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Egy édesanya pontosan ezzel a kérdéssel kereste meg szakértőnket.

Egy anyuka kérdése

„A kisfiam szinte egy pillanatra sem áll meg. 11 hónapos kora óta jár, és azóta folyamatosan mozgásban van: mászik, feláll, mindent megfog, mindent felfedez.

Nagyon nyitott, érdeklődő, szinte minden érdekli, ami körülötte történik. Ugyanakkor néha már azt érzem, hogy ez a folyamatos aktivitás kicsit sok.

Aggódom, hogy vajon ez még teljesen normális, vagy már túl sok? Mire érdemes ilyenkor figyelni egy ilyen mozgékony kisgyereknél?”

A kérdés sok szülő számára lehet ismerős. A közösségi médiában és a szülői csoportokban rendszeresen felmerül, hogy vajon egy nagyon aktív gyermek viselkedése mennyire tekinthető életkori sajátosságnak. Pszichológus szakértőnk szerint azonban a válasz sokkal összetettebb annál, mint hogy egyszerűen „normális” vagy „nem normális” kategóriákba soroljuk a gyerekeket.

Pszichológus válaszol

Itt következik változtatás nélkül a szakértő teljes válasza.

Mit vigyünk magunkkal a szakértő válaszából?

A pszichológus egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyerekek nem egyforma idegrendszerrel és nem egyforma temperamentummal születnek. Ahogyan a felnőttek között is vannak nyugodtabb és energikusabb emberek, úgy a gyerekek között is teljesen természetes különbségek figyelhetők meg.

A mozgékonyság önmagában nem probléma. Sőt, gyakran éppen annak a jele, hogy a gyermek kíváncsi, érdeklődő és aktívan fedezi fel a világot maga körül. A nehézséget sokszor nem maga a gyermek viselkedése okozza, hanem az, hogy a környezete mennyire tud alkalmazkodni ehhez a temperamentumhoz.

A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy veszélyes lehet, ha a gyermek azt az üzenetet kapja: „túl sok”, „túl hangos” vagy „rossz”, mert nem tud egy helyben ülni. Az ilyen visszajelzések hosszú távon hatással lehetnek az önértékelésére és az önbizalmára.

Mire figyeljenek a szülők?

A nagyon mozgékony gyerekek esetében érdemes biztosítani a mindennapos szabad mozgás lehetőségét. A játszóterezés, a futkározás, a mászókázás, az akadálypályák vagy akár egy jól kialakított otthoni mozgástér segíthet abban, hogy a gyermek természetes módon élhesse meg magas aktivitási szintjét.

Fontos az is, hogy ne más gyerekekhez hasonlítsuk őt. A fejlődés nem verseny, és nincs két teljesen egyforma gyermek. Ami az egyik családban soknak tűnik, az egy másikban teljesen természetes lehet.

Ha azonban a mozgékonyság mellett jelentős alvási nehézségek, súlyos figyelmi problémák, fejlődési elakadások vagy egyéb aggasztó tünetek is megjelennek, érdemes gyermekorvossal vagy szakemberrel konzultálni.

Nem probléma, hanem személyiség

A szakértő válasza talán sok szülő számára megnyugtató lehet: a mozgékony gyermek nem feltétlenül problémás gyermek. Lehet, hogy egyszerűen egy olyan kis emberről van szó, aki nagy lendülettel, kíváncsisággal és energiával veti bele magát a világ felfedezésébe.

A kérdés tehát nem feltétlenül az, hogyan tudnánk „lelassítani” őt, hanem az, hogyan teremthetünk számára olyan környezetet, ahol biztonságosan és örömmel bontakoztathatja ki mindazt, ami benne van. Ez pedig talán az egyik legfontosabb szülői feladat.

Remélem tudtam segíteni!

Szeretettel ajánlom a Profi hiszti kezelés online kurzusomat:

Szerzőről:

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Anya Szerviz, Kölyök Szerviz

Nyitókép forrása: magnific.com