Miért választják sokan az együttalvást?

Az együttalvás – amikor a baba vagy a kisgyermek a szülőkkel egy ágyban alszik – sok kultúrában régóta elfogadott szokás. Sokan azt mondják: így könnyebb a szoptatás, nyugodtabb a baba, és mélyebb a kötődés anya és gyermek között. James J. McKenna professzor kutatásai szerint a szoptatott babák például sokkal könnyebben ébrednek és alszanak vissza, ha az anya mellett vannak.

A biztonságos együttalvás szabályai

A szakértők szerint azonban az együttalvás csak akkor lehet valóban biztonságos, ha betartjuk az alapvető szabályokat:

• Mindig szilárd, résmentes matracon aludjon a baba
•  Ne legyen párna, plüss, laza takaró a baba körül
• Az anya ne dohányozzon terhesség alatt vagy a baba mellett
•  Senki ne legyen gyógyszer, alkohol vagy kábítószer hatása alatt
•  Az anya hosszú haja legyen összefogva, hogy ne tekeredjen a baba nyakára
•  A baba soha ne aludjon kanapén, fotelben vagy babzsákon felnőttel

Ha betartjuk ezeket a szabályokat, az együttalvás segíthet a baba nyugodt alvásában és a szülői válaszkészség erősítésében.

De meddig egészséges az együttalvás?

A „mikor-meddig” kérdésre nincs kőbe vésett válasz. Egyes szakértők szerint 6 hónapos kortól érdemes átgondolni a baba saját kiságyba való átszoktatását, míg mások szerint 1-2 éves korig természetes az együttalvás.
A probléma akkor kezdődik, ha az együttalvás már nem csak a baba igényeit szolgálja, hanem a szülők közötti intimitás rovására megy.

Amikor a párkapcsolat sínyli meg

Sok apa (vagy partner) panaszkodik: „Úgy érzem, kiszorultam a saját ágyamból.”
A kisbaba közös ágyba költözése sokszor a szülők közti testi-lelki közelség rovására mehet. A felnőtt intimitás és a párkapcsolat „szikrája” eltűnhet, ha hosszú távon a baba veszi át a partner helyét. Sokan elfelejtik, hogy egy ágy nem csak a babáé és a mamáé – ott van az apa (vagy a partner) is, aki lehet, hogy már hónapok óta vágyik egy nyugodt, intim pillanatra. De ha a baba még mindig ott van, könnyen kialakulhat a párkapcsolati „háromszög”, amiben az apa gyakran a sarokba szorul. Nem véletlen, hogy sok apa panaszkodik: „Úgy érzem, kiszorultam a saját ágyamból!”

Ha a baba már totyogó korba lép, de még mindig köztetek alszik, érdemes elgondolkodni: valóban ő igényli ezt, vagy már inkább a szülői szokás és kényelem tartja fenn?

Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?

• Gondoljátok át együtt: mit szeretnétek igazán?
• Hallgassatok a saját érzéseitekre, de ne feledkezzetek meg a párotokról sem!
•  Próbáljátok ki a babaágyas „fél-együttalvást” vagy a kiságyat a szülői szoba közelében.
• Beszéljetek nyíltan arról is, ha a párkapcsolatotokban gondot okoz a folyamatos együttalvás!

Az együttalvás döntése mindig egyéni, és a család élethelyzete határozza meg. De egy biztos: a baba szükségletei mellett a szülők intimitása és kapcsolata is fontos!

Cikk forrása: Külföld 
Nyitókép forrása: Freepik.com