A legtöbb családban felmerül a kérdés, hogy vajon mi szolgálná leginkább a kisgyerek érzelmi fejlődését: ha bölcsibe járna, kortárs gyerekek között fejlődne tovább, vagy ha maradna otthon anyával, ameddig csak lehet.

Ha az anyuka mihamarabb szeretne visszatérni a munkába egzisztenciális vagy bármilyen más okok miatt, akkor ez nem kérdés. Ám sok szülő megengedheti magának a választás lehetőségét, csupán azzal nincsen tisztában, hogy a kisgyerek számára mi lenne az ideális.
Szakértők, barátok, ismerősök sokféle választ adnak erre. A 2010-ben elhunyt Popper Péter, zseniális pszichológus egyik előadásán az alábbi hangzott el: 

"Az óvodás kor elérésével jót tesz a gyereknek egy fél napos óvoda."

„A gyerek pszichés fejlődése szempontjából az lenne az optimális, ha a gyerek óvodáskor kezdetéig az anyukája mellett maradna.
Az óvodáskor elérésével jót tesz a gyereknek egy fél napos óvoda. De csak egy fél napos! Azaz a gyerek délelőtt elmegy az óvodába, de ebédre hazamegy." – mondja Popper Péter, aki saját maga készített felmérést erről.

Popper felmérésében az óvodás gyerekektől annyit kérdezett, hogy ők milyen anyukát szeretnének maguknak? Az óvodás gyerekek több mint 70 százaléka így fogalmazta meg határozott elképzelését: ők "főző anyukát" szeretnének. „A gyerekek tehát olyan anyukát akarnak, aki megfőz egy ebédet” – foglalja össze előadásában a pszichológus.

"Azt gondolom, hogy ez a főző anyuka - a gyerek pszichés fejlődése szempontjából - jól tette volna, hogy ha az általános iskola első két évében megmarad még „főző anyukának”. Tehát délelőtt iskolában van a gyerek, majd hazamegy, megebédel, stb.  És talán csak harmadik osztálytól lehetett volna elengedni úgy, hogy az anyuka munkát vállal, és ekkor jöhettek volna a napközik, tanuló szobák és egyebek. Én ezt a családból leválási folyamatot nagyon lelassítottam volna, ugyanis ez a leválás olyan gyorsan történt, és olyan kényszerből, hogy nem lehetett érzelmi sérülés nélkül megúszni.”

„Generációk éltek az érzelmi kiéheztetés lelkiállapotában. A gyerek ideje nagy részét napköziben, a családján kívül töltötte, és kialakult ez az érzelmi éhség, ami ellen úgy védekezik egy normális gyerek, hogy köszönöm nem is kell. Redukálni kezdi az érzelmi igényeit. Nem hagyja magát kínozni az érzelmi megfosztottsággal. Köszöni, nem kéri, vagyis elközönyösödik. Elérzelemtelenedik. "

A szülők lelkiállapota jelentősen befolyásolja a gyerekek fejlődését

„Tapasztalataim szerint a gyermekek fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a szülők lelkiállapota. Ezért nem lehet általánosítva tanácsokat adni egy szülőnek úgy, hogy nem ismerjük a szülő egyedi igényeit, egyedi életmódját.” – mondja Purkald Kriszta coach, akinek egyik kiemelt területe a pályaválasztás, illetve a tinédzsereknek szóló tanácsadás.

„Látom a klienseimen, hogy a legtöbb traumát az okozza, hogy nem ismerik őket a szüleik, illetve nem tudnak érzelmileg közeli kapcsolatba kerülni a szülőkkel. Sok családban érzékelhető továbbá, hogy a szülőkben letargia, dühösség, túlzott kibontakozási vágy gyűlik fel amiatt, hogy kicsi gyermekeik miatt olyan dolgokról mondtak le, amelyekről nem kellett volna. Hiába telik el 5-10 év is azután, hogy a gyerekek a serdülőkorba lépnek, a szülőben tovább pörög a felhalmozódott érzelmek miatti rossz érzésű program, avagy már elhaladtnak érzi az időt, és ezért nem mer karrierbe vagy bármilyen kiteljesedési folyamatba belefogni. Ez azért hatalmas probléma, mert a frusztrált szülőnél nincs rosszabb a világon. A lelkileg instabil szülő verbálisan bántja a gyermekét minden nap.”

Arra a kérdésünkre, hogy hol van a határ a szeparációs szorongás elkerülése és a szülő kibontakozási lehetőségei között Purkald az alábbit válaszolta: „Elvileg minden gyermeket egyedileg kellene kezelni, és minden szülőnek is egyediek az igényei. Azonban azt megállapíthatjuk, hogy a 21. század nem arról szól, hogy lelassított életmódban otthon tevékenykedünk a gyermekünk mellett. Egyrészt akármennyi pénzünk is van, ha szellemileg nem bontakozhat ki egy anya vagy egy apa, akkor előbb vagy utóbb önbizalmi problémái keletkeznek. Másrészt a felgyorsult és információkkal teli világunkban a gyermekeknek szüksége van a megfelelő stimulálásra, kortás közegre annak érdekében, hogy fejlődése ne maradjon el a többi gyermekétől. Nem utolsó sorban azon szülő-gyermek kapcsolatok, amelyben olykor „szünet” van, tehát bölcsődei vagy óvodai időtöltés például, sokkal szorosabb és szerető kapcsolat alakulhat ki a hiányzás által. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azon szülők nem szeretik eléggé gyermeküket vagy őket a kicsinyeik, akik nem veszik igénybe a bölcsődét, de megfigyelhető, hogy a következetes visszatérés a gyerekekben bizalmat alakít ki.”

„Az egészséges határ ott van, ahol mindenki boldog és a szülőnek nincs lelkiismeret furdalása. A szülő akkor hiteles gyermekének, ha olyan életmódot él, amelyet szeret, amely kellemes és nem erőltetett. Ha nem szeretünk vagy nem tudunk főzni, oldjuk meg máskét az egészséges étkezést.  főzés helyett pedig játszhatunk a gyerkőccel. A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni, és ha következetes, elfogadó, toleráns szeretetben van részük megfelelő fegyelmezés és nevelés mellett, nagy eséllyel egészséges lelkiállapotban tudnak felnőni.”

A minőségi időtöltés mindennél fontosabb

Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egészségesen fejlődjön, találj időt a minőségben együtt tölthető időre. Mitől lesz minőségi? Attól, hogy a gyermekedre tudsz figyelni. Játék, sport, beszélgetés, amikor tényleg tudsz őrá koncentrálni, amikor nem telefonálsz közben, nem főzöl, mosol vagy takarítasz, és nem dolgozol félszemmel vagy félkézzel. Több kutatás szerint azok a gyerekek, akikkel szüleik napi csupán 30 perc intenzív minőségi időt elöltenek, sokkal jobban figyelnek a szülők kérésére és együttműködőbbek.

„Szerintem a gyerekek nem „főző anyukát”, hanem rájuk figyelő és őket megértő anyukát szeretnének.” – Mondja Purkald Kriszta, coach. „Tisztelem, becsülőm és kedvelem Popper Pétert, de ez a szemlélet szerintem nem hasznos sem a szülőknek, sem a gyerekeknek.”

Életképes felnőtteket kellene nevelnünk – állítja Purkald -, akikből nem lesz frusztrált, másokat vagy magukat bántó ember. Ehhez viszont el kell engednünk a kezüket úgy, hogy háttérországként támogatjuk őket. Szerintem akkor válunk szülővé, amikor elfogadjuk, hogy felelősséggel tartozunk a gyerekeink iránt, és a felelősség ott kezdődik, hogy én, mint szülő rendbe teszem a saját lelkemet, hogy ne legyek türelmetlen, frusztrált, bántó és agresszív a gyerekemmel. Ehhez viszont meg kell ismernem magamat és a saját érdekeimet és vágyaimat.” – zárja gondolatait Purkald Kriszta.

A nyitókép forrása: Freepik.com

Purkald Kriszta coach
Hogyan élj úgy, ahogy valójában szeretnél? Boldogan, kiegyensúlyozottan, félelmek és frusztráció nélkül. Mindenkinek jár a boldogság! De mindenkinek más útja van, amellyel eljuthat idáig. Ne mások útját járd! Keressük meg együtt a tiédet! 
Elérhetőség: 
e-mail: pk.tanacsadas@gmail.com
weboldal: www.purkaldkriszta.hu