„A vizsgált elsősök 20 százaléka tökéletesen alkalmatlan az iskolarendszer jelenlegi elvárásainak való megfelelésre” – állítja a pszichológus, aki több mint ezer kisgyermek vizsgálata alapján vont le riasztó következtetéseket.

A hatéves iskolakezdés – csapda sok gyermek számára 

2020 óta a szülőknek és óvodáknak már nincs beleszólásuk abba, hogy egy hatéves gyerek iskolaérett-e – ezt a döntést egy központi hivatal hozza meg. A következmények súlyosak: egyre több az évismétlő, és folyamatosan nő az SNI-s tanulók aránya.

Gyarmathy Éva rámutat, hogy sok gyermek idegrendszeri fejlettsége még hároméves szinten van, amikor iskolába kerül. A pedagógus viszont már betűket, számokat tanít – miközben a gyereknek még mondókákra és szenzomotoros fejlesztésre lenne szüksége. „Így lesz az iskolából a tanulási zavarok gyártója” – fogalmaz drámaian.

Nem a gyerekekkel van baj, hanem a rendszerrel

A kutatások szerint a gyerekek sokszor nem a képességeik miatt nem teljesítenek jól, hanem mert a tanítási módszerek nem illenek hozzájuk. „Még az idegrendszerileg éretlen gyerekek is jól teljesítenek olyan feladatokban, ahol nincs szükség hosszabb távú információ-feldolgozásra. Csak épp az iskola nem ezt várja el tőlük” – mondja a pszichológus.

A legnagyobb probléma szerinte az, hogy az iskola nem ismeri fel: a mai gyerekek mások, mint 100 éve – az iskola viszont gyakorlatilag semmit sem változott. A követelmények rigidek, a tananyag túlterhelt, a tanulás élménye pedig a kudarcok miatt sokaknál egy életre elveszik.

A tanulási zavar nem betegség

„Nem nevezném betegségnek. Ez egy eltérő idegrendszeri működés” – hangsúlyozza Gyarmathy Éva. A különböző tanulási és viselkedési zavarok mögött sokszor fejlődési elmaradás, környezeti ártalmak (pl. méreganyagok, táplálkozási problémák) vagy épp az idegrendszeri éretlenség áll. Ezek viszont fejleszthetők – feltéve, hogy lenne, aki foglalkozik velük.

A logopédus kevés, a pedagógus túlterhelt

A logopédusok ma már csak a súlyos esetekkel tudnak foglalkozni, miközben a gyerekek többsége enyhébb problémákkal küszködik. „A legtöbb gyerek beszélni sem tud rendesen, nemhogy megkülönböztetni a beszédhangokat – így hogyan tanuljon meg olvasni?”

Gyarmathy Éva szerint az óvónők és tanítók képzésébe be kellene építeni logopédiai és fejlesztőpedagógiai alapismereteket, hogy legalább a korai problémák ne fajuljanak súlyos zavarokká.

Mit tehet a szülő?

„A szülők látják leginkább a problémákat, de sokszor egymás ellen fordítják őket” – figyelmeztet Gyarmathy. Egyik oldalon ott a „problémás” gyereket nevelő szülő, akinek a gyerekével otthon is nehéz, és nincs segítsége. A másik oldalon pedig az a szülő, akinek gyereke nap mint nap szenved az osztálytársa viselkedése miatt, vagy egyszerűen nem jut elegendő figyelemhez a tanító részéről.

A pszichológus szerint a megoldás az összefogás lehet: „Ne egymást hibáztassuk, hanem követeljünk rendszerszintű változást. A gyerekeink jövőjéről van szó.”

Kedves Szülők!

Ha úgy érzitek, hogy gyermeketek nem találja a helyét az iskolában, ha minden reggel küzdelemmel indul a nap, és este fáradt, kedvetlen kisdiákot öleltek magatokhoz – nem vagytok egyedül. Nem a ti gyereketekkel van baj. Nem veletek van baj. A rendszer túl gyakran hagyja magukra azokat, akiknek több időre, több figyelemre, más útra lenne szükségük.

Merjetek kérdezni, utánajárni, támogatást keresni. Ne hagyjátok, hogy egy rideg rendszer határozza meg, mit tud, mit ér, ki lehet a gyermeketekből. És ne hagyjátok magatokra se azokat a szülőket, akik épp most küzdenek valami láthatatlan, de nagyon is valós nehézséggel.

Mert minden gyermek számít. És minden gyermeknek járna egy olyan iskola, ami hozzá igazodik – nem fordítva.

Cikk forrása: Youtube - interjú Gyarmathy Évával
Nyitókép forrása: Freepik.com